Még kedden vélte úgy a Fidesz miskolci országgyűlési képviselője, Hubay György, hogy a közvagyont érintő új szabályozást illő röviden elmagyarázni az olvasóinak. Ezért FB-oldalára kitette az alábbi néhány sort:
Ma nagy nemzetstratégiai kérdésekben döntöttünk a parlamentben. Sok esetben a Fidesz – KDNP kormány által visszaszerzett nemzeti vagyon egy részét alapítványi azdálkodásba adtuk, hogy már soha ne lehessen idegeneké.
A poszt fogadtatása finoman fogalmazva is elitélő volt: a 424 hangulatjelzésből 256 a haragos fej, 109 pedig egyenesen kineveti azt (vagyis 365 határozottan ellene van), míg összesen 49 olvasónak (11,5%) tetszett. Nyilván ez vezetett oda, hogy a képviselő szükségesnek érzett némi magyarázkodást – az ő szemszögéből: bár ne tette volna.
Ezt írta:
“Tegnapi posztom kapcsán sokan érdeklődtek, hogy kikre gondoltam, amikor azt írtam, hogy a nemzeti vagyon nem kerülhet idegenek kezére, és kik azok az idegenek? A kérdést és a kérdezőket is régről és jól ismerem, ahogy a téma parttalanságát is.
Pont ezért maradok a legegyszerűbb értelmezésnél, amely mindenki számára elérhető.
A wikiszórár szerint: “idegen (melléknév) = Nem ismert (személy, élőlény, dolog, hely), amely eredetileg máshová tartozik.” A most alapítványi gazdálkodásba adott nemzeti vagyon gazdái mind ISMERT, és ELISMERT szakemberek, akik felelősen, a nemzet érdekében tudnak és fognak gazdálkodni a rájuk bízott vagyonelemekkel. Erről szól a poszt.”
Régen rossz, ha egy írás miatt magyarázkodásra szorul valaki, de ha ezzel a magyarázkodással saját magát és párttársait, valamint a parlamenti kétharmad által törvényesített egész folyamatot és ezáltal a teljes hatalmi centrumot kimagyarázhatatlan helyzetbe hozza, az bizony menthetetlen. Márpedig itt ez történt. A képviselő ugyanis minden áron meg akarta értetni szegény gyenge felfogásúakkal, mit ért azon, hogy az intézkedések kiváltó oka az a nemes cél volt, hogy a nemzeti vagyon sok esetben általuk visszaszerzett egy része „már soha ne lehessen idegeneké”.
Megvallom, engem hidegen hagy, hogy a képviselő úr (társaival egyetemben, akik részt vettek a tegnapi törvény megalkotásában és elfogadásában) kit nevez ismert embernek és kit idegennek. Az viszont bosszantó, ha még az általa hivatkozott wikiszótárban írtakat sem hajlandó helyesen értelmezni. Ha ugyanis komolyan vesszük, hogy „az idegen = nem ismert (személy, élőlény, dolog, hely), amely eredetileg máshová tartozik”, akkor a nem ismert emberek eleve idegeneknek számítanak (ha eredetileg máshová tartoztak??!), de hát a mi ismerőseink többsége közülük kerül ki, akkor meg hogyan lennének idegeneknek nevezhetőek. Még megfejtésre vár ez a kitétel minden olyan, „ismert” ember esetében is, aki most nem lett kuratóriumi tag: ők ugyan miért számítanak idegeneknek, és miből tudható, hogy eredetileg máshová tartoztak-e vagy sem.
Sejtem én, hogy Hubay képviselő mit akart mondani, de hát Freud már csak olyan, hogy általában nem a hülyéskedő okost látogatja meg, hanem: az ellentétét… Elsődlegesen nyilván a KÜLFÖLDI kézre történő átjátszás megakadályozására akart volna hivatkozni, mégis totális az áthallás, amit ezzel előidézett. Tekintve, hogy hallottunk már olyasmit a hatalomban ülő, dicső társaságtól, hogy aki nincs velük, az “idegenszívű”, sőt, nem is magyar (vagyis “eredetileg máshová tartozik“), az egész fenti böffentés annak a kódolt bejelentése, hogy aki ellenzéki, az bizony IDEGEN.
Ha egyszer ennyire futja a nagymagyaroktól… De tényleg, aki ismert ember, az egészen biztosan megbízható is? Ugye, hogy nem?! És látatlanban biztosra vehetjük egy “idegenről”, hogy megbízhatatlan? Ugye, hogy nem?!… Akkor meg mire föl gondolják, hogy ez az ócska, átlátszó ideológiai paraván alkalmas annak eltakarására, hogy mindent, ami a közvagyonból még mozgatható, most egy tollvonással kivittek háztájiba?!
Nekem, neked, nekünk, akiktől eltulajdonítják, nem mindegy, hogy egy ismert ember vagy egy idegen KÁROSÍT-E MEG? (Mondjuk, az előbbi visszaél a bizalommal és a megbizatásával, tehát ő okozza a nagyobb csalódást – már akinek.)
Megvallom, tőlem nemcsak idegen, de kifejezetten taszít is a képviselő aligha saját kútfőből fakadt okfejtése, mert eleve irtózom az emberek ilyetén megkülönböztetésétől (a „magyar” önmagában nem jelent emberi minőségi garanciát, ahogy a külföldi sem azonos a selejttel). Szinte semmiben nem értek egyet a most hatalmon lévőkkel – mégsem tartom, nem is nevezem őket idegeneknek. De ha idegenek lennének, akkor sem látnám őket rosszabb embereknek, mint amilyenek.
Annál is inkább, mert az – sajnos – nem lenne könnyű feladat.
Érdekes módon egy felsejlő kormányváltáshoz közeledvén világosodott meg a törvényhozó, amely saját embereit “ISMERTEKNEK és ELISMERTEKNEK” tartja, ráadásul szakembereknek (?!) is, akik felelősen, a nemzet érdekében tudnak és fognak is gazdálkodni a rájuk bízott vagyonelemekkel. Mivel Hubay úr tegnapi posztjában és mai zavaros indokolásában kifejtette, mire föl használta szembeállításként az idegen kéz fogalmát, egyértelmű, hogy valójában a mostani ellenzék által felállítandó, esetleges következő kormányra utalt.
Vagyis a sajátos megideologizálás szerint a közelgő választás győztese – hacsak nem a Fidesz-KDNP “pártszövetség” lesz az –, tényként kezelve idegeneknek akarná átjátszani a közvagyont, következésképpen maga is idegenekből (na jó, idegenszívűekből) áll majd, és még véletlenül sem kerülhet közéjük ismert és elismert szakember. A ma hatalmon lévők e logika alapján eleve megkérdőjelezik azt, hogy a másokra szavazók, ha többségbe kerülnek, ugyanannyira el tudják dönteni, kikben bíznak, kikre bízzák az országot, mint azt a választók 2010-ben, 2014-ben és még 2018-ban is megtették. Ez lenne a hivatalos indokolás arra, hogy “kivonják a KÖZVAGYON roppant értékes vagyonelemeit a következő kormány hatásköréből”.
Úgy is mondhatnánk: attól való félelmükben, hogy a következő kormány úgyis ellopná azt, hát inkább ellopják ők maguk. Kifosztva azokat is, akik rájuk voksoltak, bennük bíztak (egy részük jelenidőben is azt teszi); naná, hogy a híveik számára meg is ideologizálják ezt a példátlan mértékű lenyúlást.
Mintha ez, vagyis egy tényként sugallt feltételezés, felmentést adna a bűn – a szememben hazaárulással felérő bűn – elkövetése alól. Hát egy frászt! Arra, amit most elkövettek, nincs semmilyen más magyarázat, mint a feneketlen, csillapíthatatlan szerzési vágy és a párhuzamos hatalom megalapozásának szándéka.
Hogy az esetleg kormányra kerülőkkel szemben és az egész országra nézve még a 2010-et megelőző időszaknál is pusztítóbb lehessen a „tökélyre fejlesztett” egészpályás letámadás. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy nincs az az “egészpályás” letámadás, amelyet – fegyelmezett, igazi csapatjátékkal és néhány kimagasló egyéni teljesítménnyel – ne lehetne szétzilálni és lekontrázni.
nemgogol.blog
Forrás: Újnépszabadság
