A pedofil vagy homofób törvény kapcsán elgondolkodunk kicsit az arányosság kérdésein.
Hogy ugyebár a fejlett világ, ahová akárhogy is de tartoznánk, egyre több jogot ad a mindenféle kisebbségeknek, tiltja a megkülönböztetést, érzékenyíti a polgárokat a másság elfogadására, finomítja a többség hatalmát – és ugyanezt valamiképpen elvárják a demokratikus államoktól. Ellenben minden társadalomban, így a miénkben is, sokan vannak azok, akik megvetik a homokosokat, lenézik a kisebbségeket, undorodnak a másságtól – és ezt ősi, konzervatív, becsületes magatartásnak tekintik. A hazai politikai nyilvánosság ezen a két szélen helyezkedik, és kiabál a másikra. Gyaníthatóan az átlagember nem foglalkozik tudományos megkülönböztetésekkel, buzi, azt annyi.
A kormány szereti a magyarok ellenségének beállítani azt, aki másképp látja a világot, és törvénykezéssel (kerítéssel, békemenettel, nemzeti konzultációval) megnyugtatni a fölhergelt közvéleményt. Nyugi, mi vagyunk többen, tehát nekünk van igazunk. Ellenben kisebbségben vagyunk a nemzetközi téren, és szuverenitásunk megsértésének tekintjük, ha valaki kritikával illeti a kormánytöbbség valamely törvénybe iktatott véleményét, és ezért már megint bántják a magyarokat.
A hazai ellenzék ebben a kettős harapófogóban tekereg, mert egyrészt idegenszívű és idegen érdekek szolgálatában hangoztat érveket a külföldiekkel szinkronban, másrészt szembefordul a hazai többséggel, amely már háromszor is kétharmaddal fejezte ki akaratát ezekben a kérdésekben. Nem pontosan ezekben, de nagyjából, elfogadva azt, hogy OV tudja a tutit.
Mindössze a szavazó polgárok fele elég a kétharmadhoz, másrészt minden rezsim úgy alkotja a törvényeket, hogy magát tartsa hatalomban, a fennállót őrizze, konzerválja. Egy kisebbség úgy lehet többség, hogy ezt mindenki elfogadja mint játékszabályt.
A finomabban hangolt demokráciák lehetővé teszik, hogy a politikai oldalak nagyobb zűrök nélkül váltogassák egymást a hatalomban. Nekünk ez még nem megy.
S ami szomorú az egészben, hogy míg a fejlett demokráciák folyamatosan válságokkal küzdenek, addig ez a mi rendszerünk örökkévalónak látszik.