Az ukránok bebizonyították, hogy sokkal erősebbek annál, mint amit egyes elemzők állítanak, nem állnak az összeomlás, a fájdalmas alkukényszer szélén, és ha a szövetségeseik nem korlátozzák őket, hatékonyan képesek alkalmazni a modern harci eszközöket.
Az orosz-ukrán háború kapcsán visszatérően hallhatjuk, hogy a történelem ismétli önmagát. Különösen igaz ez az elmúlt néhány hétben, mivel az ukránok az ezer kilométeres frontnak azon a szakaszán indítottak el támadást, amelyik az oroszországi Kurszkkal határos. A Kurszki régió területén zajlott 1943 nyarán a II. világháború egyik legvéresebb és egyben egyik legjelentősebb ütközete. A szovjet Vörös Hadsereg néhány hét alatt először megállította, majd ellentámadásával megroppantotta a náci Németország addig legyőzhetetlennek mutatkozó haderejét. Miközben a Wehrmacht közel 500 ezres veszteséget szenvedett, a honvédő erők 900 ezer katonája hunyt el a hozzávetőleg százszor kétszáz kilométeres kiszögellés területén. Oroszok és ukránok százezreinek közös sírhelye az a régió. Vannak, akik most is hasonló következményekkel számolnak, csakhogy ezúttal ellenkező előjellel. Az agresszor Oroszország szempontjából, ha végső vereséget nem is, de drámai fordulatot eredményezhet az ukránok kurszki offenzívája.
Több szempontból is rendkívüli jelentőségű ütközet zajlik már három hete. Az ukránoknak sikerült úgy előkészíteni a támadást, hogy az váratlanul érte az oroszokat. Korábban, igaz a szomszédos Belgorodi régióban, de már voltak kalandozó jellegű szárazföldi akciói az ukrán erőknek. Akkor néhány óra, vagy legfeljebb nap után visszatértek a határ túloldalára. Ezúttal már most látszik, hogy egészen más jellegű hadműveletről beszélhetünk. A Kurszkban zajló ukrán támadó műveletet érdemes alaposabban megvizsgálni nem csak katonai, hanem minden más szempontból is.
Az már most, a támadás 14-16. napján kiderült, hogy nem az elfoglalt terület nagysága az, ami rendkívüli jelentőséget ad az ukránok sikerének.
Hivatalosan 1250 négyzetkilométer megszállását ismerte el Kijev. Ez a terület egészülhet ki nyugati irányban további 700 négyzetkilométerrel, egy olyan zsákszerű övezettel, amit északról a Szejm folyó határol, lezárva az orosz védelmet ellátó fegyveres kontingens menekülési útvonalát. A becslésekre alapozott közlések szerint az oroszok 3000 területvédelmet és határőrizetet ellátó katonája rekedt ebben a szegletben. És bár a Szejm nem számít nagy folyónak, szélessége és folyásának sebessége miatt tökéletes természetes védvonalként működhet a jövőben. Korábban az orosz alakulatoknak három híd állt a rendelkezésükre, hogy harci eszközeikkel kimeneküljenek a szorításból. Azonban ez a lehetőség az ukrán támadás 14. napjától megszűnt. A kijevi hivatalos híradások, a légi felvételek, valamint orosz helyszíni videófelvételek szerint az 50 kilométeres folyamszakasz mindhárom közúti hídját kivonták a forgalomból. Kettőt romba döntöttek, egy pedig olyan sérüléseket szenvedett, hogy még személyautóval sem lehet átkelni rajta, nemhogy súlyos katonai eszközökkel.
Az ukránok által bevezetett hírzárlat, és az orosz oldalon eluralkodott teljes összevisszaság miatt érdemes fokozott óvatossággal bánni a következtetésekkel.
A kijevi vezetés nem változtatott korábbi álláspontján, és közölte, nem tart igényt más országok területeire, így bármilyen megszállást ideiglenesnek, a harci cselekmények szempontjából taktikai jellegűnek tekint.
Vlagyimir Putyin néhány hete úgy fogalmazott, hogy a harkivi irányban végrehajtott támadó műveletük célja egy úgynevezett ütközőövezet kialakítása. Ennek a 15-20 kilométeres határ menti sávnak a kikényszerítésével ukrán területen tarthatták a frontvonalat és a legközelebbi orosz város, Belgorod is biztonságosabb távolságra került volna a hagyományos ukrán tüzérségtől. Az oroszoknak ez a terve kudarcot vallott, a kezdeti sikerek után alakulataikat visszaszorították a határvonalhoz. Minden jel szerint Putyin szavai meghallgatásra találtak, csak nem pont úgy, ahogyan azt az orosz elnök szerette volna. Az ukránok a kurszki támadással teljesen összezavarták a kártyákat.
Teljes meglepetést okozva a II. világháború óta először orosz államhatáron belülre helyeztek át aktív harci cselekményeket, még ha ideiglenesen is, de kivonva a megszállt területeket Oroszország fennhatósága alól. A megszégyenítő katonai csapáson túl példátlan az erkölcsi kár, a presztízsveszteség, ami a magát világhatalmi szereppel felruházni vágyó Moszkvát érte. De még ennél is fájdalmasabb lehet az, hogy kidobhatják a történelem szemétdombjára az összes eddig használt, kitartóan alkalmazott manipulációs klisét. Mind közül talán a legkényesebb a Putyin által folyamatosan kommunikált tűzszünetre, békekötésre való törekvés. Miközben a világ gondolkodni képes, az erkölcsi értékrendjéről lemondani nem hajlandó része pontosan tudta, hogy Putyin tárgyalási vágya nem a békeszeretetéből fakad, addig Moszkva „békepárti barátai” kritikátlanul továbbították az orosz vezetés üzeneteit, gyalázva Brüsszelt, a NATO-t és az agressziót az első naptól elítélő európai politikusokat.
Volodimir Zelenszkij: A kurszki hadművelet célja egy ütközőzóna létrehozása – Az ukrán elnök közölte, így akadályoznák meg a további orosz támadásokat a határon…
Az orosz tárgyalási javaslatok minden megismert verzióban tartalmazták a harci cselekmények befagyasztása a jelenlegi frontvonalon kitételt. Ezt a megfogalmazást szokták kiegészíteni azzal, hogy javasolják az éppen aktuális realitások elfogadását. Most sokan arra kíváncsiak, hogyan változik Putyin békeszeretete az új, számára fájdalmas realitások ismeretében.
De van több, talán ezeknél is kellemetlenebb következménye az ukránok Kurszkban elindított hadműveletének. Katonai szempontból az ukránok bebizonyították, hogy sokkal erősebbek annál, mint amit egyes elemzők állítanak. Nem állnak az összeomlás, a fájdalmas alkukényszer szélén, és ha a szövetségeseik nem korlátozzák őket, hatékonyan képesek alkalmazni a modern harci eszközöket. A hírek arról szóltak, hogy a támadás megindításakor az ukránok egy időre megbénították az oroszok kommunikációs, rádióelektronikai eszközeit, és több ponton megnyitották a telepített aknazárat. Nehéz elképzelni, hogy mindez a nyugati szövetségesektől kapott eszközök nélkül is így ment volna.
A másik, immár sokadjára bizonyítást nyert újítása a modern harcászatnak az a gyorsaságra, a folyamatos mozgásra alapozott támadás alkalmazása. A kurszki művelet során a gyalogsági támadás fő eszközei a gumikerekes Stryker és a lánctalpas Bradley páncélozott csapatszállítók voltak. Ezek 25 milliméteres gépágyúi, speciális akna- és rakétavetői elegendőnek bizonyultak arra, hogy közreműködjenek védelmi vonalak felszámolásában, és akár a komoly páncélzattal védett tankok kiiktatásában. További újdonsága a kurszki hadműveletnek az, hogy az akcióban bevetett gyalogság nem maradt légi támogatás nélkül, kiszolgáltatva magát az ellenséges vadászbombázóknak. A korlátozott számban hadrendbe állított F-16-os vadászgépek elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy korlátozzák az orosz légierő lehetőségeit. A hadművelet első napjaiban a kurszki légtérben találat ért egy épp bevetésre induló SZU-34-es vadászbombázót.
Nagyon meglepte Oroszországot az ukrán offenzíva, a kijevi vezetésnek rejtélyes céljai vannak
A Kreml nem volt felkészülve a Kurszki terület ellen egy hete indított…
Elemzők szerint az ukránok felhagytak a Patriot rendszerek vadászgépek elleni alkalmazásával. A Patriotok bebizonyították, hogy hatékonyak a Szuhojok elleni vadászatban, de az is kiderült, hogy közben sebezhetővé válnak. 2024 első félévében nagyjából tíz ellenséges gép lelövése után találat ért egy Patriot egységet. Nem hivatalos források szerint ekkor vonták ki a frontvonalból a Patriotokat, hogy visszatérhessenek fő feladatukhoz, a ballisztikus rakéták elleni védelemhez. Vagyis kizárásos alapon arra a következtetésre jutottak, hogy egy F-16-osról indított levegő-levegő rakéta találhatta el a SZU-34-es vadászbombázót. Így valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy miért nem éri támadás a levegőből a támadó ukrán gyalogságot és hogyan bombázhatta le a Szejm folyó három hídját az ukrán légierő.
Oroszországnak a helyszínről érkező lakossági és nem hivatalos katonai információk alapján megközelítően tíz nap kellett, hogy miután felfogta a történések súlyosságát, érzékelhetően reagáljon. A harci övezetből menekülők arról panaszkodnak, hogy az állam magukra hagyta őket. Szervezetlenség jellemzi a megközelítően 200 ezer menekült helyzetének kezelését. Arra az igazán sokatmondó tényre a helyszíni beszámolók alapján hívták fel többen a figyelmet, hogy az ösztönös menekülés mellett mennyire nincsenek jelei a lakosság ellenállásának. Ukrajnában minden bokorból lőtték a bevonuló orosz alakulatokat. Itt egyetlen egy esetről sem számoltak be szemtanúk, vagy harcoló katonák.
A hadsereg és az állami közigazgatás annyira heves bírálatokat kapott a legtöbb emberhez eljutó úgynevezett Z-bloggerek csatornáin, hogy azt már nem hagyhatta reakció nélkül a hatalom. A minden másban szégyenteljes lassúsággal mozduló orosz birodalmi gépezet egyvalamiben gyorsan reagált. Már meg is hozták azt a döntést, hogy a haditudósítók és a Z-bloggerek kizárólag a védelmi minisztériumtól származó információkat használhatnak. Vagyis jobb, ha nem terhelik a nagyérdeműt a front fejleményeivel.
Hasonlóan aggasztónak tartják elemzők azt is, ahogyan az orosz állam vezetése, és ez alatt természetesen a leginkább egyszemélyi döntéseket hozó Putyint értik, a birodalom hadseregének sokadik csődjére reagál. 2024 májusában, miután a védelmi minisztériumi felső vezetésnek a felét leváltották és letartóztatták, Putyin elmozdította egyik legfőbb bizalmasát, Szergej Sojgu védelmi minisztert is. Helyére a kényes ügyekre szakosodott bizalmi megoldóemberét, a közgazdász Andrej Belouszovot nevezte ki. Egy civil kapta a megbízást a rendcsinálásra. Micsoda szentségtörés! Az ukrajnai háborúba süppedt hadsereg operatív katonai döntéseinek körét az elnök meghagyta magának és Geraszimov vezérkari főnöknek. Belouszov vállára azonban így is olyan feladatcsomagot, és az azzal járó felelősséget helyezett, amit megoldani békeidőben is legalább tíz éves reformfolyamattal lehetne. Ennyi ideje az új miniszternek nem lesz. Egy a világgazdaság büntetőpadjára száműzött, ezer sebből vérző állam hadseregének finanszírozását, működőképességét megoldani, még a leghazafiasabb orosz elemzők szerint is kétséges.
Ebben a helyzetben érte megrendítő erejű csapásként az orosz hadsereget Ukrajna támadása a kurszki frontszakaszon. És hogy mekkora a baj? Azt mi sem jelzi jobban, hogy az Oroszország területén zajló harci cselekmények kezelését Putyin kivette Geraszimov kezéből, és rábízta legfőbb bizalmasára, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB vezetőjére, Alekszandr Bortnyikovra. Sőt, ha még lehet fokozni a bizalmi paranoiát, a határ-menti régiók közvetlen irányítását volt személyes testőrére, Alekszej Gyuminra bízta.
Putyin látványosan kapkod, egyes korábbi munkatársai szerint az elnökön eluralkodott a félelem. Méghozzá annyira, hogy nem meri rábízni senki másra Moszkva viszonylagos közelségében hadserege megmaradt ütőképes alakulatait, mint a korábban tulai kormányzói poszttal megajándékozott barátjára.
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2024. augusztus 25-én.
