Az emberléptékű időtartam rövidsége miatt képtelenek vagyunk felfogni nagy, lassú folyamatokat. Hatalmas tudós koponyák, Darwinok, Einsteinok, Wegenerek és Hawkingok meg a társaik munkája kellett, hogy a közvetlen tapasztalást meghaladó tudás birtokában az ember felfogja a jelenben a múltat és a jövőt. Ez igaz az emberi táradalom törvényszerűségeire is, amely szintén alá van vetve – nevezzük akárhogy – evolúciós, szelekciós tényezők hatásának.
A koronavírusról, amely egy év alatt felborította életünket, mondhatni új irányt szabott életvitelünknek, kezdettől fogva felmerült, hogy járványa evolúciós tényezővé válhat, miután „állandóan velünk lesz”. Most itt az első bizonyíték!
A koronavírus 1,13 évvel csökkentette tavaly a várható élettartamot az USA-ban – olvassuk a demográfiai hírt, és aki fel tudja mérni, hogy ez mit jelent, most megdöbben.
Tavaly a ragály 336 ezer ember életét követelte (az elhunytak száma vészesen közelít a 400 ezerhez, a kimutatott fertőzötteké a 30 millióhoz), s emiatt az amerikaiak születéskor várható élettartama 1,13 évvel csökkent – 78,61 évről 77,48 év lesz –, ami a legalacsonyabb érték 2003 óta, és az elmúlt négy évtizedben a legnagyobb éves visszaesés. És nem ért véget! (Még nem tartunk ott, de a COVID elhúzódása esetén ki tudja, mi vár ránk; az utolsó nagyon nagy világjárvány, 1919-ben, a spanyolnátha volt, akkor durván, hét-tizenkét évvel esett vissza a várható élettartam!)
Az amerikai forrás, amelyből a világ sajtója a hírt átveszi, felhívja a figyelmet arra is, hogy csökkenés jelentősebb a kisebbségek körében: a feketék esetében 2,1 évvel 72,78 évre, a latinoknál 3,05 évvel 78,77 évre esik vissza. A fehérek körében jóval kisebb, 0,68 év lesz a csökkenés, náluk a várható élettartam 77,84 év lesz. (A magas adatok minden bizonnyal azzal függnek össze, hogy ezek a kategóriák munkahelyeik, kiterjedt családi kapcsolataik által jobban ki voltak téve a megfertőződés veszélyének, ráadásul rosszabb egészségügyi ellátásban részesülnek. (Megkockáztatjuk, hogy szerepet játszanak más – például proxemikai, illetve mentalitásbeli – tényezők is.) Hogy a paradoxon még kirívóbb legyen: a latinok körében a fehérekhez képest mindig alacsonyabb volt a halálozás (ez a jelenség latin paradoxonként ismert), több mint három évvel hosszabb volt a várható élettartam, de most a járvány miatt kevesebb mint egy évre zsugorodott a különbség, ráadásul olyan körülmények között, amikor a latinok körében a fehér és a fekete lakossághoz viszonyítva alacsonyabb a Covid-19 kockázati tényezőit jelentő legtöbb krónikus betegség aránya.
A járvány előtti évtizedekben az évenkénti javulás az amerikaiak várható élettartamában ugyan kismértékű volt, de csökkenés szinte soha nem fordult elő. A kivételt a 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben megállapított 0,1 év éves csökkenés jelentette, amit a kutatók elsősorban a középkorú fehérek körében a kábítószer-túladagolásnak, az alkoholfogyasztás miatt fellépő májbetegségeknek és az öngyilkosságoknak tulajdonítottak.
Azt, hogy mi van, elborzadva látjuk, a puszta tényeket felfogjuk – csak a megmagyarázni nem tudjuk. Még?