Érvényességem
Lejárt a személyi igazolványom, s az elkészült új okmányért ballagva azon töprengek, vajon „kiöregedett vadászkutyaként” meddig lesz rá még szükségem.
A kormányablaknál gondterheltnek tűnő hölgy papírokat rakosgat, fel sem néz.
– Hol a sorszáma?
– Bocsánat, azt mondták, hogy átvételkor nem kell.
Felsóhajt, feláll, matat hátul egy dobozban, majd odaad egy borítékot.
Kibontom, nézem a kártyát, érvényes 2078. január 1-jéig.
Előkotrom a szemüvegem, ugyanazt látom.
Az ablaknál már új ügyfél áll, én azonban visszafordulok, hátha enyhíthetem a tisztviselő szigorát.
– Elnézést, hosszabbítani itt kell majd?

Szuverén
Apám a 70-es években a nemzeti szuverenitás tartalmából írta a kandidátusi értekezését, és Moszkvában védte meg. Volt is némi vita.
Elolvasnám, de nem találom.
Pedig nem hiszem, hogy teljesen elkallódott, legfeljebb átalakult. Esetleg elvesztette disszertációjellegét.

Asztalos, szélben lobogó hajjal
A fehér tv-szekrény teljesen rendben van, de… előbb kellett volna.

Aligút
Máig nem győzőm csodálni az M6-os autópálya alagútjait. Ezek a gyanúsan drága nyílt útszakaszhoz képest is irdatlan összegbe kerülő impozáns létesítmények állítólag úgy készültek, hogy semmit nem kellett átfúrni. Nemhogy hegyet, még dombot sem, alig pár méternyi lankák zöldellnek a be- és kijáratok fölött. Mondják persze, hogy más megoldás még drágább lett volna, és egyébként se szóljon bele a nagyok dolgába olyan, aki nem ért hozzá. Ám mégis, a mai, lombkoronasétányokkal, földszintes kilátókkal, privatizált kastélyokkal és lenyúlt vadászházakkal tarkított világunkban az embernek az előzményekről is furcsa asszociációi támadnak.
Álmomban néha látom a hatalmas betonhurkákat körülálló, kezüket dörzsölő ötletgazdákat, amint kórust formálva skandálják:
– Földet rá! Földet rá!

Robbanásszerű
Régi módszer, hogy az áruló maffiózók holttestét kövekkel teli zsákba varrva a tenger fenekére süllyesztik.
Két éve, kíváncsiságból megkérdeztem a ChatGPT-t:
Mit jelent az, hogy Luca Brasi már a halakkal alszik?
Többszöri nekifutásra a leginkább közelítő válasz ez volt:
– Ez egy mondás az olyan gonosz emberekre, akikkel csak a halak hajlandóak együtt aludni.
Langyos – írtam erre, nem a víz hőmérsékletére célozva.
Az AI ma már persze tudja a pontos választ, kultúrtörténeti, etimológiai magyarázatokba bocsátkozik, feltárja a szólások, szállóigék eredetét, vagy ha az kell, hosszan idézi Mario Puzo hőseit. A fejlődés a szó szoros értelmében is robbanásszerű, nyomában szerte a világban naponta összedőlt házak, jajgató, gyerekeiket kereső anyák, halottak. A természetes intelligencia áldozatai.

Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 28. számának Páratlan oldalán 2025. július 11-én.