Tűz – Chicagói sétáink közben úgy félóránként szirénázó tűzoltóautók húznak el mellettünk, s itt-ott parkolnak is. Ennek konkrét okát soha nem látjuk, de nyilvánvaló, hogy a tűzvédelem hozzátartozik a metropolisz mindennapjaihoz. Az elővigyázatosságnak bizonyára történelmi okai is vannak: máig gyakran felidézik, hogy 1871-ben a város nagy része elpusztult egy hatalmas, még a folyó túlpartjára is átterjedő tűzvészben. A tragédiát állítólag egy tehén által felrúgott lámpás okozta.
Erről eszembe jut, hogy nálunk a 60-as években az egyik községi tanács rendeletében a tűzveszély elkerülését célzó előírást így sikerült megfogalmazni: „Az istállóban a viharlámpát olyan magasságban kell elhelyezni, hogy azt se az ember, se az állat a farkával ne tudja leverni.”
Vámáru – Dél felé haladva egyre nagyobb – olykor csaknem teniszpálya nagyságú – amerikai zászlókat lenget az áprilisi szél. Többnek a szegélyén apró címke: Made in China.
Üdvözlés – New Orleansban, amíg várjuk, hogy bealkonyuljon, és a Beale Streeten meginduljon a nagy élet, utcai galériákat látogatunk. Az egyikben a tulajdonos és a művész – ha ezt nem közli, a külseje alapján is sejthetnénk – felteszi az obligát kérdést: honnan jöttünk? A válaszon egy pillanatig töpreng, majd széles mosollyal felkiált: Zdrasztvujtye! Tudhat valamit…
Jockey – Larry Hagman halála után a Dallas sorozat helyszínéül szolgáló Southfork Ranch egyik szögletében, az idegenforgalmi látványosság részeként sírkövet állítottak a színész által megformált, dörzsölt és gonosz olajbárónak, Jockey Ewingnak:
Itt nyugszik J. R. Ewing (1931–2012).
Az egyetlen üzlet, amit elvesztett.
Probléma – Houstonban, a NASA űrközpontjánál több tucat sárga iskolabuszt és nagy gyerekseregeket kerülgetve jutunk el a látogatóközpont bejáratáig. Ezt egyébként korábban is, minden múzeumnál tapasztaltuk. Úgy látszik, nem csak mi vagyunk gyermekbarát állam, bár ezt ott plakátok és transzparensek nem hirdetik. A lenyűgöző kiállításkomplexum után a shopban egy csomó ajándéktárgyon olvasható az Apollo 13 parancsnokának 1970-ben, a végül szerencsés kimenetelű baleset során a földi irányítással közölt, azóta szállóigévé vált mondata: „Houston, we have a problem.” A kerek pultok között hat-nyolc éves kócos ördögfióka szlalomozik az űrsikló sivító hangját utánozva. Rajta frissen vásárolt póló ezzel a felirattal: „Houston, a probléma én vagyok.”
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 20. számának Páratlan oldalán 2025. május 16-án.
