Iránban a hőmérséklet elérheti a 70,7°Celsius-fokot a Lút-sivatagban, amely az egyik legforróbb hely a Földön, a valaha mért értékek szerint.

1935-ig az országot nemzetközi szinten Perzsiának ismerték. A hivatalos névváltoztatást Iránra Reza Shah király kérte.

Az ókori Persepolis romjai, amelyet I. Dareiosz alapított a Kr. e. VI. században, a világ egyik leglátványosabb régészeti lelőhelyei közé tartoznak, és az UNESCO védelem alatt állnak.

Irán területén találhatók a világ legrégebbi vízvezető rendszerei, a qanatok: leleményes föld alatti járatok, amelyeket több mint 2500 évvel ezelőtt építettek.

A perzsa szőnyegek évezredes művészeti hagyományt képviselnek, és Irán ma is a kézzel szőtt szőnyegek legfontosabb termelője és exportőre.

Az ország rendelkezik a világ második legnagyobb földgázkészletével és a negyedik legnagyobb kőolajtartalékkal, így meghatározó szerepet játszik a globális energiapiacon.

A használt írás az arab ábécé egy módosított változata, amelyet a perzsa (fárszi) nyelvhez igazítottak, saját hangokkal és szabályokkal.

Yazd városát a világ egyik legrégebben folyamatosan lakott településének tartják, híres szélfogó tornyairól (badgir), amelyek hagyományos természetes hűtőrendszert alkotnak.

Iránnak 24, az UNESCO Világörökség részét képező helyszíne van, köztük a Golestan-palota, az Naqsh-e Jahan tér Iszfahánban és a Yazdi Tűztemplom.

A perzsa újév, a Nowruz több mint 3000 éve a tavaszi napéjegyenlőségkor kerül megünneplésre, és az újjászületést, valamint a reményt jelképezi.

Irán a zoroasztrizmus szülőhelye, amely az egyik legrégebbi monoteista vallás, alapítója Zarathustra próféta volt Kr. e. 1000 körül.

Hafez költőt a perzsa kultúrában nagy tisztelet övezi, verseit gyakran idézik vagy fontos életesemények alkalmával tanácsként „fellapozzák”.

A Damavand-hegy 5610 méteres magasságával a Közel-Kelet legmagasabb csúcsa, és erős szimbólum a perzsa mitológiában.

Teherán, az ország fővárosa, több mint 9 millió lakost számlál a városi övezetben és több mint 15 milliót a nagyvárosi térségben, így Nyugat-Ázsia egyik legnagyobb városa.

Az iráni nők a régió legképzettebbjei közé tartoznak; az elmúlt évtizedekben az egyetemi hallgatók több mint felét tették ki az országban.

A szerkesztő megjegyzése

Talán meg lehetett volna említeni a sakkot is. Klasszikus perzsa költészet (középkor): Rúmí (1207–1273) – A szúfi misztika legismertebb költője. Fő műve a Masznaví. Költészete az isteni szeretet és az emberi lélek egységét kutatja.
Hafez (kb. 1315–1390) – A ghazal műfaj mestere. Lírája a szerelem, bor, misztika és sors témáit elegyíti. Síremléke Sirázban zarándokhely.
Saadi (kb. 1210–1291) – Didaktikus és bölcseleti költő. Fő művei: Gulisztán és Búsztán. Erkölcsi példázatait ma is idézik.
Ferdowsi (kb. 940–1020) – Az iráni nemzeti eposz, a Sáhnáme („Királyok könyve”) szerzője. A perzsa identitás alapköve.
Omar Khayyam (1048–1131) – talán a legnevesebb, rubáí (négysoros) verseiről híres, filozofikus, gyakran szkeptikus hangvételű.

          És ott a sakk!... A mai formáját persze hosszú fejlődés nyomán nyerte el.
          A legtöbb történész szerint a sakk őse az indiai Chaturanga volt, amely a Gupta-korban (kb. 6. század) jelent meg: 8×8-as tábla, négy „fegyvernem” (gyalogság, lovasság, harci szekér, elefánt, ezek már emlékeztettek a mai gyalog, huszár, bástya és futó elődeire). A ‘chaturanga’ szó jelentése: négy hadosztály – ez az indiai hadsereg klasszikus felosztása.
          Perzsiában a neve már Shatranj (7. század). Fontos változások: A király neve: shah Innen ered a „sakk” szó (a shah! = „király!” figyelmeztetésből) A „sakk-matt” az arab–perzsa shah mat kifejezésből származik („a király tehetetlen” vagy „a király halott”) A futó és a vezér ekkor még gyenge figurák voltak a maihoz képest.
          Az iszlám világ közvetítése : a 7–10. században az arab hódítások révén a játék elterjedt Észak-Afrikában és az Ibériai-félszigeten. A sakk komoly szellemi játékká vált a kalifátus udvaraiban.
          Európa: a modern sakk megszületése (15. század) A döntő változások a késő középkori Európában történtek, főként Itáliában és Spanyolországban. Itt alakult ki a vezér (királynő) mai, rendkívül erős szerepe, mozgása, a futó hosszú átlós lépése, a sáncolás, a gyalog kettős kezdőlépése.