Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt pénteki Facebook-bejegyzése szerint a NATO főtitkára, Mark Rutte meredek dolgokat állított a Berlinben elmondott beszédében azzal, hogy „mi vagyunk az oroszok következő célpontjai, akik öt éven belül készen állhatnak a NATO megtámadására”. Okfejtése szerint „a NATO-főtitkár eddig nem mondott ilyen vadakat, pálfordulása viszont egyértelmű jele annak, hogy Brüsszelben mindenki csatasorba állt Donald Trump béketörekvéseivel szemben. A NATO-főtitkár ezen nyilatkozatával gyakorlatilag hátba szúrta a béketárgyalásokat.” Majd kijelentette: „Magyarország az észak-atlanti szövetség tagjaként visszautasítja a főtitkár szavait.”
Véleményem szerint a tárcavezető felszínesen idézte és tévesen interpretálta a NATO főtitkárának a szavait. Mark Rutte ugyanis beszédében először arra mutatott rá, hogy Oroszország gazdasága ma már a háborúzásra, nem pedig a nép jólétének a felvirágoztatására van berendezkedve. „Oroszország a költségvetésének közel 40 százalékát agresszióra fordítja, és az oroszországi szerszámgépek mintegy 70 százalékát katonai termelésben használják.” Ezt követően mondta, hogy a hadigazdálkodás folytatása esetén Oroszország öt éven belül készen állhat arra, hogy katonai erőt vessen be a NATO ellen.
Mark Rutte beszédében arra is rámutatott, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) 2025. évi hágai csúcstalálkozóján a harminckét tagállam állam- és kormányfői által elfogadott nyilatkozat második pontjában a szövetségesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Szerződés 3. cikkével összhangban teljesítik egyéni és kollektív kötelezettségeiket, amelyek biztosítják a szövetség alapvető feladatait, azaz az elrettentést és védelmet, a válságmegelőzést és -kezelést, valamint az együttműködésen alapuló biztonságot. Beruházásokkal biztosítják az elrettentéshez és a védelemhez szükséges erők, képességek, erőforrások, infrastruktúra rendelkezésre állását, amelyek különösen az Oroszország által az euroatlanti biztonságra jelentett hosszú távú fenyegetés, valamint a terrorizmus tartós fenyegetése miatt szükségesek. 2035-ig a GDP 5 százalékát évente az alapvető védelmi követelményekre, valamint a védelemmel és biztonsággal kapcsolatos kiadásokra fogják fordítani.
A NATO-tagországok hivatkozott vállalása Publius Flavius Vegetius Renatus római hadtudományi író De re militari („Katonai ügyekkel kapcsolatban”) című értekezésének egy fontos és az évszázadok során szállóigévé vált maximáján, „Aki békére vágyik, annak fel kell készülnie a háborúra” (latinul: „Si vis pacem, para bellum”) alapul.
Szó sincs tehát arról, a NATO főtitkára vagy maga a NATO szervezete eleve elrendelt ténynek vélne egy Oroszország általi esetleges támadást, hanem azt hangsúlyozta, hogy a szövetség elhatározott közös védelmi felkészülése jelenti a béke megőrzésének a zálogát.
Súlyos félreértés az is, miszerint Rutte berlini beszéde egyértelmű jele lenne annak, hogy bárki is „hátba szúrná” Donald Trump béketörekvéseit. Egyrészt azért nem, mert a hágai nyilatkozat az amerikai elnök tudtával és egyetértésével született meg, mi több a védelmi kiadások növelésének ő maga volt a fő kezdeményezője. Másrészt azért sem, mert beszédében a főtitkár világosan kifejtette: „Putyin eddig csak akkor játszotta a béketeremtő szerepét, amikor az neki megfelelt, hogy időt nyerjen a háború folytatására. Trump elnök most akar véget vetni a vérontásnak, és ő az egyetlen, aki képes Putyint tárgyalóasztalhoz ültetni.”
Megjelent az Élet és Irodalom LXIX. évfolyama 51–52. számának Páratlan oldalán 2025. december 18-án.
