Az Infovilág cikke. Forrás: Újnépszabadság
„Szendrey Júlia élete, naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása”. Ez történt Szendrey Júliával Petőfi eltűnése után: 1930 óta először ismét nyomtatásban olvasható a regény és dokumentumgyűjtemény, amely igazságot szolgáltat Szendrey Júliának. Ekként ajánlja a kiadó az olvasónak a – nem megszokott minősítéssel – tényregénynek nevezett, most megjelent művet: „Szendrey Júlia élete, naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása” címmel. A kötet Dernői Kocsis László regénye, dr. Mikes Lajos kutatásai alapján.
Miért tekinti ma egyszerre érdemesnek és érdekesnek a kilencvenesztendős könyvet újra nyomtatásában az olvasók kezébe adni az Atlantic Press kiadó? Mert: Petőfi Sándor özvegye a rásütött hűtlenség billogával élte le rövid életét, megküzdve szerelme elvesztésén túl azzal a teherrel is, hogy bár nőként és családanyaként akart létezni, szembe kellett néznie a költőt istenítő magyar írótársadalom, a politikusok, és ugyanúgy a közemberek ítéletével. Nem is bírta sokáig, 39 évesen elhunyt.
A Szendrey Júliát teljes valójában bemutató könyv sok évtizede várja, hogy újra fellapozzák. Részleteket már kaptunk belőle, de hosszú időnek kellett eltelnie egy olyan új társadalom létrejöttéig, amelyben a romantikus hős bálványozásánál fontosabb a történelem racionális megközelítése, az igazság lehető legteljesebb feltárása.
Szendrey Júlia a naplóját önmagának írta. Felemelő érzés olvasni a sorait. De ez a könyv nemcsak az ő írásait, leveleit tárja elénk. Oldalain olyan eseménykrónikát, feljegyzéseket is olvashatunk, amelyekből Petőfi Sándor tragikus halálának körülményeit is megismerjük. Nem csoda, hogy ez a könyv nem került nyomdába ennyi éven át, hiszen a nagy költőt boldognak, élőnek akartuk tudni, akár a messzi Szibériában, nem pedig vérbe fagyva a csatamezőn. Júlia kálváriája nem Petőfi elvesztésével kezdődik, hanem a költő iránt fellobbanó szerelmével, hiszen szülei ellenezték a házasságot, de hite elég erős volt, hogy legyőzze a kételkedőket. Tudta, érezte: ők ketten rokonlelkek. Alig háromévnyi házasságot kapott cserébe, igaz, hírnevet is, aminek élete során csak a hátrányát érezte. Szerelme a későbbi megpróbáltatásokkal sem hunyt ki, ahogy Bethlen Margit grófnő gyönyörűen megfogalmazta:
„Hogyha Petőfi visszatérne a síri világból az özvegyi fátyolért, melyet szerelmese hűtlenül eldobott, nem találná fejfájára akasztva, mert Júlia, bár levette azt fejéről, a lelkét burkolta belé, és az azóta is ott van, elsötétítve körülötte a világot”. (Forrás: Arcanum)Az előbbieket a kötet előszavában írja a Szendrey Júlia életének, sorsának elkötelezett kutatójaként is ismert író, újságíró – gróf Bethlen Margit (Budapest, *1882. augusztus 6.–Budapest, +1970. június 7.) –, aki egyben a 20. század egyik legtöbbet emlegetett magyar miniszterelnökének, gróf Bethlen Istvánnak volt a felesége.
Az 1930-i kiadás értékelésekor fogalmazta meg a kritika, hogy Bethlen Margit meleg szívvel írott előszavával „Petőfi özvegye” címen édesapám, Dernői Kocsis László újságíró, lapszerkesztő úgy dolgozta fel Júlia özvegységének történetét, hogy az nem egyszerűen csak Szendrey Júlia életrajza 1849–68-ig, hanem a nagyközönség számára készült, színes és kitűnő tollal megírt, regényszerű feldolgozása az érdekes témának.
„A sok új és ismeretlen adatot ügyesen, néhány helyen poétikusan és hatásosan csoportosítja a szerző” – írták róla anno.
A könyvet 1930-ben megjelentető Genius kiadó hitelesen azt is jelzi, hogy Dernői Kocsis László alapjában azoknak a forrásoknak a felhasználásával írta meg Júlia özvegységét, amelyeket az Est-lapok legendás irodalmi szerkesztője – gyakorlatilag a könyv társszerzője – Mikes Lajos kutatott és dolgozott fel példásan gondos kritikával. Azt éppen ő fogalmazta meg – nem sokkal a halála és a könyv megjelenése előtt –, hogy mivel „az irodalomtörténet már régen lezárta súlyosan elítélő döntésével Júlia problémáját”, ezért a könyv „pörújítás”.
Az már az olvasó tiszte, hogy eldöntse, nyert-e vagy vesztett-e Júlia ebben a szokatlan perben…
Dernői Kocsis László a cikk szerzőjének Kocsis Tamásnak fél évszázada elhunyt édesapja. – Ide kattintva olvasható Szendrey Júlia-könyvének 1930-i kiadása.
Címkép: Egy nem mindennapi felvétel a dán fővárosból: tavalyelőtt életnagyságú szobrot helyeztek el a Koppenhága elővárosában, Charlottenlundban működő magyar nagykövetség területén. Szendrey Júliának köszönhető ugyanis Hans Christian Andersen, a világhírű dán meseíró egyes műveinek magyar fordítása.
A szerkesztő megjegyzése az érdekes könyv(ismertetés) margójára
Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. – Pest, 1868. szeptember 6.) magyar költő, író, fordító; előbb Petőfi Sándor költő, majd Horvát Árpád történész felesége. Fontos erdélyi (partiumi) vonatkozás: Szendrey Júlia „1846. szeptember 8-án találkozott először az akkor már ismert és elismert alkotónak számító Petőfi Sándorral, Nagykárolyban. A költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert…, a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra… című verseit. Ezt az ismeretséget apja nem nézte jó szemmel, hiszen számára az akkori alszolgabíró, Uray Endre megfelelőbb vő lett volna. Hogy miért is egyezett bele Petőfivel kötendő házasságába? Ady Endre írása szerint: De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség. – Ady Endre: Petőfi nem alkuszik” (Wikipédia)
Felkutattuk a lebilincselő könyv első kiadásának – Budapest, 1930 Genius kiadás, vászonkötés, 416 oldal, Bethlen Margit grófnő előszavával. Néhány fekete-fehér fotóval, ábrával illusztrálva. Kunossy grafikai műintézet rt. nyomása, Budapest. – borítóképét is:
Az Antikvárium.hu idézi az Előszóból: „Régi mondákban, népmesékben vissza-visszatérő jelenség a kis királykisasszony, kinek bölcsőjénél megjelennek a tündérek, hogy elhalmozzák őt ajándékaikkal. Végül pedig a meg nem hívott gonosz tündér egy szavával tönkreteszi mindazt a szépet, jót, melyet a többiek neki szántak. A mese végén aztán rendszerint mégis csak jóra fordul minden, s a gonosz tündér átka semmissé válik. De hát ez a mesében van igy, az életben sajnos…
Ez jut eszembe mindég, mikor Szendrey Julia élete történetét olvasom. A sors, a szeszélyes tündér, látszólag mindent megadott neki: szépséget, bájt, szellemet; látó szemet, hogy meglássa a nagyságot; bátor szivet, hogy kiküzdje boldogságát, minden előitélet dacára; szárnyaló erőt a lángész követésére röptében és mindezek fölött a lehetősége,t hogy korának legnagyobb költője belőle meritsen ihletet halhatatlan költeményei számára. Csillagkoronának fejére pedig Petőfi Sándor szerelmét. És azután…”
Végül a tartalom:
| Bethlen Margit grófnő előszava | 3 |
| Petőfi özvegye | |
| Melyik út vezet Mezőberény felé? | 9 |
| Mezőberényi napok | 15 |
| Szegedről jöttek, Erdélybe mennek | 23 |
| Az utolsó bucsu | 27 |
| Az első hir Segesvárról | 34 |
| Öröködbe, Uram, pogányok jöttek… | 41 |
| Sándor nem jön | 49 |
| Vergődés | 56 |
| Petőfi meghalt | 60 |
| Reménytelen bolyongás | 65 |
| Méreg vagy tőr? | 71 |
| Vissza Pestre | 77 |
| >>Juliskám, bemutatom neked Horvát tanár urat… << | 85 |
| Bécs, vagy kiutasítás | 92 |
| A második házasság | 101 |
| >>Egy barátunk szép őzvegye második házasságra lépett…<< | 112 |
| Szendrey ur második unokája | 118 |
| Egy nap az Uj Épületben | 124 |
| A Hársfa uccában | 133 |
| Titkok | 137 |
| A vég kezdete | 147 |
| >>Eltiltom az urától…<< | 156 |
| Horvát Attila levele bátyjához, Petőfi Zoltánhoz | 163 |
| Utolsó segélykiáltás | 176 |
| Vádollak! | 182 |
| Meghalt… | 187 |
| A temetés előtt | 191 |
| >>Szendrey Julia, élt 39 évet.<< | 196 |
| A halott megvédi emlékét | |
| Juliát köztisztelet övezte haláláig | 203 |
| A második házasság rejtélye | 204 |
| Julia emlékének elhomályosítása | 205 |
| Horvát Árpád megiratja Julia első életrajzát | 212 |
| A fél-rehabilitáció esztendei | 214 |
| A halott megvédi emlékét | 219 |
| Arany János elveszett kéziratai | 225 |
| Petőfi Sándor ismeretlen kéziratai | 236 |
| A debreceni éjszaka | 237 |
| Petőfi utolsó politikai cikke | 246 |
| Béranger: O Manuel kezdetű verse | 249 |
| A haragos após | 250 |
| Julia Naplója | 257 |
| Julia leánykori naplója | 263 |
| Julia fiatalasszonykori naplója | 290 |
| Julia erdődi naplója 1848-ból | 301 |
| Julia ceruzás kézirata | 307 |
| Julia kolozsvári naplója | 309 |
| Egy lap töredék 1850 tavaszáról | 314 |
| Julia kézirásával négyoldalas töredék | 315 |
| Tünődések | 316 |
| A gyáva férfi | 317 |
| Julia – Erdődről | 323 |
| Julia vallomása halálos ágyán | 333 |
| Julia utolsó üzenete | 340 |
| Térey Mari és Julia teljes levelezése | 341 |
| Függelék | 384 |
| A Kisfaludy Társaság ereklyetárának kincsei | 386 |
| Petőfi holttestét látta-e Heydte ezredes? | 389 |
| Két anyakönyvi bejegyzés | 392 |
| Régi telekkönyvi és más érdekes adatok | 393 |
| Felhasznált könyvek és cikkek | 394 |
| Képek jegyzéke | 395 |
| Tartalomjegyzék | 399 |
A 195 éve született, kereken 155 éve meghalt költőfeleség költőnőről most közölt másik cikkünket lásd ITT.
