A Le Figaro szenvedélyes vezércikkben ítéli el a Párizs közelében elkövetett tanárgyilkosságot.
A Caţavencii élclap kiváló főszerkesztője, Doru Buşcu utolsó oldali írásaiban rendszeresen felhívja a figyelmet fontos kérdésekre; szeme éles, bírálata kemény. Lényegtelen kihagyásokkal íme a lap első októberi számának a vezércikke: Dusă e vremea măreţelor curve, persze magyarul.
„Egy ilyen helyzetben vajon hol ér véget a Vezér felelőssége, és vajon hol kezdődik a propagandistáé? Miféle felelősségek háríthatók rá arra a mikrofonállványra, amely büszke meggyőződésből tartja a mikrofont a Vezér szája elé?” Nehéz kérdések ezek – írja N. Kósa Judit a Népszava véleményrovatában, abból az alkalomból, hogy október elseje a nürnbergi per lezárásának évfordulója.
Az elefánt, hímtagjával a viccek kedvence, elbújhat a bálnák mögött. Van egy sikamlósnak (?) szánt mondás is – illetve most már van –, hogy mi jobb: ha bekap a bálna, vagy ha be kell kapni a bálnáét. Nos, az utóbbi még képletesen is lehetetlen.
Kicsoda a SRI Akadémiáján mesterizett Adrian Ionel, az Unifarm állami gyógyszerforgalmazó vállalat volt vezérigazgatója, aki a DNA szerint képes volt a koronavírus-járvány idején is lopni a páciensektől?