Szükség van-e egyáltalán nemzetbiztonsági szolgálatokra?
SZÜKSÉG VAN-E EGYÁLTALÁN NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOKRA? A választások előtti sorozatos titkosszolgálati botrányok – mire használta őket a hatalom, milyen dilettáns módon végezték feladataikat – felveti a kérdést: nem lenne-e jobb megszüntetni ezt a rendszert?
Ugyanakkor a nemzet biztonságát számos kihívás és kockázat éri. Mindent átszövő orosz érdekek és jelenlét: kompromittált informatikai rendszerek, az új kormány gyengítése, az energiafüggés kihasználása a befolyásolásra, ügynöki hálózat. A gazdaság biztonságát veszélyeztető, átható korrupció – annak keleti szálaival együtt. Függés a kínai gazdasági behatolástól és pozícióépítéstől. Szélsőséges politikai erők Európában, amelyeknek érdeke, hogy Magyarország ne integrálódjon vissza Európába; a szomszédságunkban pedig olyanok, amelyek a magyar kisebbségek irányában közel sem baráti beállítottságúak. A kockázatok közé tartozik a terrorizmus és a migráció is.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy korszerű és hatékony NEMZETbiztonsági szolgálatokra van szükség. Az Orbán-rendszer kitermelte titkosszolgálati rendszer nem alkalmas erre a feladatra.
MI A JELENLEGI HELYZET? Az Orbán-rendszer nagy valószínűséggel a nemzetbiztonsági törvényben foglalt alaprendeltetésükkel szembemenően használhatta a magyar titkosszolgálatokat. A nemzetet, az ország egészét érő kockázatok feltárása helyett saját hatalmának megerősítése érdekében a politikai ellenzék, a szabad sajtó és a civilek ellen mozgósíthatta őket. Az így megszerzett információkat közvetlenül használhatta fel (párt)állami propagandájában az ellenzék lejáratására, megosztására. Titkosszolgálati műveleteket szervezhetett az ellenzék ellehetetlenítésére, szövetségi rendszereink meggyengítésére.
A szolgálatok nemzetbiztonsági jellege fokozatosan megszűnhetett. Amilyen mértékben egyre inkább az ellenzéket kaphatták „feladatul”, oly mértékben erősödött meg állambiztonsági jellegük, különösen 2022 után. Mindennek jogi leképeződése, hogy 2010 óta hozzávetőlegesen hatvan alkalommal módosították – rendeleti úton is – a kétharmados nemzetbiztonsági törvényt (NBTV).
Az állambiztonságivá válás együtt járt a jogállami működés felszámolásával. Megszűnt a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának ellenőrző szerepe. Kétségessé válhatott a „külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök” (pl. lehallgatás) alkalmazásának törvényessége.
Az egyes szolgálatok miniszteri irányítása összeférhetetlenségi aggályokat vetett fel az elmúlt tizenhat év során. Egyfelől a tárcaérdekek szerinti irányítás volt a jellemző. 2022 óta lett meghatározó, hogy a szolgálatok a propaganda(miniszter) szolgálóleányává váltak. Szintén összeférhetetlen, hogy előbb a belügyminiszter, majd 2022 után a szolgálatokat is irányító propagandaminiszter holdudvarában számos „baráti cég” nőtt ki, részben kiugrott titkosszolgálati vezetők alapításában vagy irányításával. Ez a cégrendszer az Orbán-rezsimben szocializálódott, így természetes volt, hogy teljesíthette – a törvényességre való tekintet nélkül – az elvárásokat. Lásd: „egyszer majd kérünk Öntől valamit”. Jellemző lehetett az olyan gazdasági összefonódás a szolgálatokkal, amelyből az érintett cégek jogsértően juthattak magas bevételekhez.
Azzal pedig, hogy az Orbán-rendszer szövetségesi viszonyt alakított ki a Putyin-rezsimmel, a szolgálatok elvesztették nyugati partnereik bizalmát. Nemcsak az orosz irányú kémelhárítás szűnt meg érdemben: a szolgálatok annak a közelébe sodródtak, hogy maguk is az oroszokkal működjenek együtt. Mint ahogyan Orbánék már de facto megkezdték ezt a fajta kooperációt.
A fentiek miatt a szolgálatok olyan szintre „fejlődtek”, hogy műveleteik felvetik a BTK szerinti bűncselekmények elkövetésének lehetőségét.
Eközben a magyar titkosszolgálatok munkatársi gárdája nem vált egészében a rendszer feltétlen kiszolgálójává. Ott is megvan az a polarizáltság, ami a társadalom egészében tapasztalható. Valószínűleg többen vannak azok, akik – tiszti esküjüknek megfelelően – a köztársaságot védenék. És megtalálhatók azok is, aki lojálisak az Orbán rezsimhez. Döntően ők lettek a vezetők és azok a munkatársak, akik aktívan kivehették részüket az „állambiztonsági munkából”.
MI A TEENDŐ? A jogállamiság helyreállításának – azaz a nemzetbiztonságivá visszaalakításnak – meg kell történnie a szolgálatoknál. A kétharmad birtokában újra kell fogalmazni a nemzetbiztonsági törvényt, amely egyértelműen megszabja a nemzetbiztonsági feladatokat és kizárja az állambiztonságiakat.
A jogállamiság érvényesítéséhez elengedhetetlen, hogy a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom oldalán egyaránt megvalósuljon a szolgálatok törvényes működésének felügyelete és ellenőrzése.
Helyreállítandó a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának érdemi ellenőrző szerepe. Olyan szabályozásra van szükség, amely meghatározza, a bizottság milyen kérdésekben és rendszerességgel ellenőrizhet, és kizárja az obstrukció lehetőségét. A társadalmi bizalom helyreállítása érdekében a lehető legszélesebb körben tájékoztassa a nyilvánosságot ellenőrző tevékenységéről.
Az érzékeny titkosszolgálati eszközök alkalmazásának engedélyezését erre kijelölt bíróknak kellene végezniük, szemben az 1990 óta működő igazságügyminiszteri engedélyezéssel. Megfontolandó egy olyan bírói testület létrehozása is, amely segíti a Nemzetbiztonsági Bizottság ellenőrző tevékenységét, továbbá elvégzi az elmúlt tizenhat év titkosszolgálati iratainak feldolgozását, átfogóan feltárva az előfordult törvénysértéseket.
Kiemelt feladat a titkosszolgálatok és a „baráti cégek” kapcsolattörténetének vizsgálata is, milyen jogszerűtlen összefonódások alakultak ki, milyen törvénysértések történtek. Az NBTV-nek szabályoznia kell a szolgálatok és a vállalkozói szféra kapcsolatainak alapjait.
A végrehajtó hatalom oldalán a szolgálatokat egységesen egy tárca nélküli miniszter felügyelete alá kell helyezni a törvényes működés betartatása érdekében, továbbá az egységes kormányzati elvárások és feladatszabás biztosítására. Kidolgozandó, milyen állami szervezetek milyen „hírigényeket”, feladatokat adhatnak a szolgálatoknak, azok mely szervezeteknek, mely vezetési szinteknek, hogyan jelenthetnek. Meghatározandó, mit jelent pontosan a működés törvényességének felügyelete a végrehajtó hatalom részéről.
A szolgálatok szétosztása az egyes tárcák között óhatatlanul összeférhetetlenséget eredményezne az adott szakminiszter tárcaérdekeivel, korlátozná a szolgálatok „szolgáltatásait” más jogosult szaktárcáknak, és rivalizálást eredményezne a szolgálatok között. A hírszerzés (Információs Hivatal – IH) a külügyminisztérium, az elhárítás (Alkotmányvédelmi Hivatal – AH) és a szakszolgálat (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – NBSZ) a belügyminisztérium alá történő visszahelyezése, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat meghagyása a honvédelmi miniszter irányítása alatt nem a jogállamiság visszaállítását, hanem a 2010-es évtized orbáni titkosszolgálati struktúrájának a visszaállítását jelentené.
A nemzetbiztonsági jelleg visszaállításához elengedhetetlen a nemzet biztonságát veszélyeztető fenyegetések és kockázatok meghatározása. A szolgálatok alapfeladata, hogy ezekkel a valós nemzetbiztonsági kockázatokkal és kihívásokkal foglalkozzanak, valamint (köz)szolgáltassanak az arra jogosult államigazgatási szerveknek. Így a szolgálatok törvényességi felügyelete/irányítása egy kézben tartandó kormányszinten, miközben a szolgálatok a feladataikat a kormánytól – mint elsődleges „megrendelőtől” – és arra jogosult állami szervektől (külügyminisztérium, gazdasági, pénzügyminisztérium, honvédelmi minisztérium, Honvédség, Nemzeti Bank stb.) kapják.
A magyar titkosszolgálatok újjáalakítása nemzetbiztonságiakként a végrehajtó hatalom oldalán elsőként a közös, tárca nélküli, felügyelő miniszter alá rendelésüket jelentené, miközben feladataikat egyelőre továbbra is a jelen szervezeti kereteikben végeznék.
Két szervezet nem kerülne ilyen felügyelet alá. A Rogán-tárca igényeit végül maradéktalanul szolgáló, 2022-ben létrehozott Nemzeti Információs Központ megszűnhetne. A Terrorelhárító Központtól a terrorelhárítási operatív feladatok visszakerülhetnének az AH-hoz. Kiemelkedő terrorelhárító, kommandós és személyvédelmi képességeik megőrzendők és integrálhatók lennének a Készenléti Rendőrségbe.
Az új rendszer működésének első kétéves tapasztalatai alapján gondolható újra a titkosszolgálati struktúra. Egy Magyarország méretű országnak nincs szüksége sok – de annál inkább a hatékonyan működő – titkosszolgálatra. A rendszerváltás óta folyamatosan működő négy szolgálat (IH, AH, NBSZ, KNBSZ) tevékenysége sokszor koordinálatlan volt, növelte a politikai malőrök esélyét. Sok a párhuzamosság, és ennek következményeként pocsékoló az erőforrások felhasználása.
Szakmailag megalapozott a szolgálatok számának csökkentése, az elmozdulás az egységesítésük felé. Indokolt az információfúzió (egyközpontú jelentő-elemző munka) megteremtése, miközben a katonai vonal megmaradhat elsősorban a Honvédségnek szolgáltató szervezeti egységként. Törvényességi szempontból célszerű az NBSZ önálló szolgálatként való megtartása: a legérzékenyebb titkosszolgálati eszközök alkalmazását a többi szolgálat kapja „szolgáltatásként”, ne saját magának végezze.
MELYEK AZ ELSŐDLEGES FELADATOK? A kétharmad gyors átalakítást tesz lehetővé a jogalkotás szintjén is (NBTV). Számos intézkedés azonnal megvalósítható már a kormányalakítás után. Ilyen a tárca nélküli miniszteri poszt létrehozása valamennyi szolgálat (beleértve a katonait is) felügyeletére. Késlekedés nélkül megváltoztathatók a szolgálatok feladatai, az állambiztonságiak azonnali eltörlésével. Megkezdhető a hatékony kémelhárítás újjáépítése – ez nélkülözhetetlen a szövetségesi bizalom és együttműködés helyreállításához. Megkezdődhet a szolgálatok állományának megtisztulása: nem maradhat, aki tevékenyen és átfogóan részt vett állambiztonsági feladatok elhatározásában, megtervezésében és végrehajtásában.
Végül a szolgálatok nem újulhatnak meg a közbizalom helyreállítása nélkül. A lehető legvilágosabban kell kommunikálni az átalakulás lépéseit a nyilvánosság felé.
EGY ELFELEDETT TERÜLET: A KIBERBIZTONSÁG. A modern IT hálózatok – különösen az AI beágyazódásával – minden állam működésének idegrendszerévé váltak. Sérülésmentes rendelkezésre állásuk alapkövetelmény az összes állami rendszer, a kritikus infrastruktúra és a gazdaság működéséhez, így egyben alapvető, minden ágazaton és szervezeten túlnyúló nemzetbiztonsági kérdés is. Ennyiben pedig elsődlegesen nem a titkosszolgálatok feladata – bár számos tekintetben foglalkozniuk kell vele.
Nélkülözhetetlen lenne egy országos kiberbiztonsági hatóság létrehozása, amely a biztonsági szabványok (milyen IT biztonsági kritériumoknak kell megfelelni) kidolgozása mellett feladatul kapná a szabványok betartatását, a betartás ellenőrzését, és aktív megelőző-elhárító munkát végezne az ellenséges IT-támadásokkal szemben. Ez utóbbi területen szorosan együttműködve a nemzetbiztonsági szolgálatokkal.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. április 23-án.
