Csokonai édesanyja nem mindennapi olvasottságú asszony volt: „elmés, élesen ítélő, nyájas, vidám, kellemetes társalkodású…” – emlékezik vissza rá Sárvári Pál, a debreceni kollégium egykori tanára. A költő életrajzírói megegyeznek abban, hogy fia költői hajlamainak kibontakozásában és későbbi fejlődésében igen nagy szerepe volt. Szerény anyagi körülményei ellenére „…aránylag nyugodalmas, szabad életet biztosít nagyobbik fiának, hogy eszményeinek, nagy céljainak: a magyar irodalomnak s egy hősi eposz megírásának éljen. Körülveszi őt szeretettel, gondossággal, gyöngéd anyai türelemmel. . . Visszavonult fiának nem csak anyja, hanem pártfogója, védője, ápolója volt, amit tett érte, az több volt kötelességnél…” (Ferenczi Zoltán: Csokonai)
Gyöngéd szeretet fűzte össze anyát és fiát. Fia halála után az édesanyja így ír róla egyik levelében: „Kedves fiam soha egy szavával, annyival inkább cselekedetével soha meg nem szomorított; minden bajait csendesen hordozta, és a volt legnehezebb előtte, hogy én is vele együtt éreztem mindeneket.”
Özv. Csokonainé öt évvel élte túl fiát, s ezalatt legfőbb kötelességének tekintette gyermeke művei megjelenésének szorgalmazását, s a már megjelent köteteknek terjesztését.
1805. október 8-án kelt levelét, melyre pár évvel ezelőtt Nagyváradon bukkantam, Szeles József kecskeméti nótáriushoz intézi, segítségét kérve a nyomdából frissen kikerült kötetek eladásához. A költő már nem érte meg a Lilla-dalok és az Ódák megjelenését, melyek évekig tartó huzavona után az Alkalmatosságra írt versekkel majdnem egyszerre kerültek ki sajtó alól. A levélben is említett kötetek a költő halálának évében jelentek meg Nagyváradon, Gottlieb Antal nyomdájában, Csokonai debreceni barátjának, Kiss Imrének a költségén.
Debreczen. A 8 a Octobr. 1805.
Nemzetes Notarius Uram !
Bízvánn ígéretébe ’s mindenkor tapasztalt szívességébe, újra küldök 10 Lilla és 11 most kijött Ódák’ exemplarjait, ezekből az Úrnak kívánván egyel kedveskedni. Az árok, amazokk, a’mint már tudja a’ Nemzetes Úr, 1. Rft. 30. kr, ezeké pedig 45. kr. leszsz.
Az Alkalmatosságra készült versei is a’ Fiamnak, már általmentek a’ Cénsúránn: Karátsonyra, gondolom, ki fog jönni; ha méltóztatik parantsolni, szívesenn szolgálok vélek.
Ezenn kívül, némely hozzám közel lakó jó baráti a’ Fiamnak, arra kérnek (: a’ mit magam is óhajtanék 🙂 ha’ Fiamnak élete, valamely ahoz értő ember által környűlállásosann íródnék le, és világ eleibe adódnék. E’ végre bátorkodom a’ Nemzetes Urat meginstálni, hogy a’ miolta az én fiamat esmérte; attól az időtől fogva emberekhez való magaviselését, Tudományok eránt való hajlandóságát, és barátihoz viseltetett indulatját minél elébb, ha terhesebb foglalatosságai megengedik, egy Levélbe megküldeni méltóztassa. – Magamat, mindenkor tapasztalt szívességébe ajánlvánn, vagyok
A’ Nemzetes Úr
alázatos szolgálója
Diószegi Sára
özv. Csokonai Józsefné
Figyelemre méltó, hogy az özvegy és a „közel lakó” jó barátok már a költő halálának évében szorgalmazzák egy részletes Csokonai-életrajz megírását, melyhez adatokat gyűjtenek az ismerősöktől, barátoktól.
Szeles József igyekezett eleget tenni az özvegy kérésének: a Lilla-dalok három, az Ódák öt példányát adta el, ezeknek árát 1806. május 29-én küldte el Debrecenbe a költő édesanyjának.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 47. számában, 1973. november 23-án.
