Sokan kérdezik tőlem: miben látom az orbáni kül- és biztonságpolitika főbb hibáit?
Nem abban, hogy Magyarország lavírozni próbál.
Egy kis ország mindig lavírozni kényszerül. Ez nem bűn, hanem adottság.
A hiba ott kezdődik, amikor a lavírozás nem eszköz, hanem identitás lesz. Amikor nem az a mondás, hogy mit nyerünk vele itthon, hanem az, hogy „mi különbek vagyunk, mert mást mondunk, mint a többiek és a nagy hangunk miatt figyeljetek ránk…”
A külpolitika nem önkifejezés. Nem belpolitikának szóló színpad.
Egy kis ország mozgástere mindig a szövetségi rendszeren belül van. Nem azon kívül.
Lehet vitatkozni Brüsszellel, lehet keményen tárgyalni Washingtonnal, lehet kapcsolatot tartani Kelettel is, de közben nem szabad elfelejteni az alapszabályt: ha egyszerre túl sok irányba üzenünk, túl sok irányba vitatkozunk, akkor végül egyik oldal sem fog teljesen partnerként tekinteni ránk.
Sokan erre azt mondják: „de hát bővült a mozgástér, hiszen Orbánt mindenhol fogadják”.
Igen. Fogadják. De a diplomáciában az, hogy valakit fogadnak, még nem jelenti azt, hogy erős. Csak azt, hogy fontos tényező.
A nagyhatalmak mindenkit fogadnak, akinek van pozíciója, vétója, zavaró képessége.
És Orbán Viktort gyakran utóbbi miatt “használják”.
A kérdés a fentiek alapján nem az, hogy van-e ajtó, ami kinyílik, amikor a miniszterelnök beszél. A kérdés az, hogy amikor becsukódik mögötte, mi van a szobában maradt többi vezetőben akarat oldalról. Segíteni vagy akadályozni fogják hazánkat vagy, a legrosszabb, csak használni?
A fogadtatás protokoll. A pozitív mozgástér stratégia. És a végén mindig az számít: ki, kik állnak melletted, amikor baj van.
Ki ad piacot, technológiát, biztonsági garanciát?
Meg kell értenünk a külpolitika nem vendégkönyv, hanem hideg, racionális számítás.
Minden pillanatban, minden tárgyaláson.
És a legfontosabb kérdések amelyek mindent eldöntenek: Magyarország mozgástere nőtt, vagy szűkült az elmúlt években? Volt valódi célunk és valódi eredményeink vagy csak sodródtunk Washington, Moszkva, Peking és Brüsszel között? Érték vagy érdek alapon politizált külföldön hazánk?
Ha ezekre a kérdésekre nem pozitív a válasz akkor bizony rossz úton jártunk…
Ez a valóság.

A szerző Fecebook-bejegyzése 2026. február 17-én.