Nem lettem háborúpárti attól, hogy kimondom az igazat.
Mostanában azt hallom minden csatornán, minden hirdetésben, minden kommentmezőben, hogy aki nem ért egyet a kormánnyal Ukrajna kapcsán az háborúpárti.
Hogy aki kimondja: Moszkva az agresszor, az a harcot támogatja.
Hogy aki azt mondja: Ukrajna önvédelmet folytat, az a vérontás rajongója.
Álljunk meg egy pillanatra.
2022. február 24-én Oroszország katonai inváziót indított Ukrajna ellen. Ez tény. Nem vélemény.
Egy szuverén európai országot fegyverrel támadtak meg.
Ha ezt kimondom, nem a háborút támogatom.
HANEM A VALÓSÁGOT ÍROM LE.
Ha azt mondom, hogy egy ország nem rombolható porig azért, mert politikai vitája van a szomszédjával, akkor nem harcot és fegyveres összecsapást akarok.
HANEM A NEMZETKÖZI JOGOT ÉS SZABÁLYOKAT KÉREM SZÁMON.
Ha azt mondom, hogy civileket nem lehet ölni, városokat nem lehet szétlőni, határokat nem lehet tankokkal átírni, akkor nem a fegyverekért “imádkozom”.
HANEM BÉKÉT AKAROK MINDENÁRON.
A béke nem attól lesz béke, hogy kimondjuk a szót.
A béke attól lesz béke, hogy az agresszió nem éri meg egy hódítónak, mert tudja, hogy előbb vagy utóbb ráfarag a támadásaira.
Lehet vitatkozni az Európai Unió döntéseiről.
Lehet vitatkozni a szankciók hatékonyságáról.
Lehet vitatkozni a fegyverszállítás mértékéről.
De az agresszor kiléte nem vita kérdése.
Aki a valóság kimondását háborúpártiságnak nevezi itthon, az nem a békét védi, hanem politikai címkéket gyárt. Én nem háborút akarok.
Én azt akarom, hogy Európában ne lehessen büntetlenül megtámadni egy országot.
Mert ha ma ezt elfogadjuk, holnap nincs szabály.
És ha nincs szabály, nincs biztonság.
A béke nem propaganda.
A béke rend.
És rend nélkül nem létezik a világunk.
Ilyen egyszerű.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 24-én.
