Tamási Áron 1956-ban már több mint tíz éve budapesti lakos, magyar állampolgár. Gond és Hitvallás című megrázó, dokumentum-értékű írásából – amelyet a Magyar Írók Szövetségének 1956. december 28-án tartott taggyűlésén olvasott fel, s amely miatt 1957. július 3-án a belügyi szervek a Gyorskocsi utcában tanúként kihallgatták ’56-os szereplésével, „az írószövetséggel” kapcsolatban – súlyos vádak és elvszerű, bátor kiállása mellett azt is megtudjuk, hogy az író az események kirobbanása előtt Erdélyben, szülőföldjén tartózkodott, s csak október 20-án tért vissza Budapestre. Nem tudjuk, vezetett-e naplót a forradalom kitörése és a kemény harcok idején, alábbi naplórészletei a tragikus november 4-i fordulópontkor kezdődnek. Több mint korrajz-dokumentum: jellemrajz is nagy írónkról.

Tamási Áron: Napló, 1956-1957

XI. 4. vasárnap, Károly napja

Hajnalban elkezdődött az orosz támadás. Az országban mindenütt, főleg a városok és gócpontok ellen. Elsősorban Budapest ellen. Hajnalban öt óra tízkor lövések zajára ébredtem. Ágyútűz és gépfegyver. A Budaörsi út felől. Hat óra körül a rádióban megszólalt Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. Bejelentette, hogy az oroszok katonai támadást kezdtek, nyilván a demokratikus magyar kormány megdöntésére. Ezt tudatja a magyar néppel és a világ közvéleményével. Később rádiófelhívás hangzik el, hogy Maléter és a küldöttség tagjai térjenek vissza, és vegyék át hivatalukat. (Maléter hadügyminiszter. Erdei Ferenc s még nem tudom, kik előző este elmentek a szovjet parancsnokságra, hogy a szovjet erők levonulásának „technikai” részleteiről tárgyaljanak. Elindulásuk után közölte Majlát telefonon, hogy Ferenc tiszta ruhát vett, elbúcsúzott és elment, hogy végső próbával helyrehozza, amit tizenegy év alatt vétett. Lehet, hogy végső útja volt, mert a sorsáról még nem tudunk semmit. Úgy hírlik, hogy Malétert, a küldöttség vezetőjét az oroszok ott tartották. Ha így van, akkor bizonyára Ferencet is.)

A harc komolyan indult meg hajnali négy óra körül; úgy hangzik, hogy a virradás ideje alatt elszántan folyik. Senki az utcán. Kálmán telefonál, hogy I. Gyula kocsival elindult a Parlament felé. Mivel a kocsit a hídon nem engedték, gyalog folytatták útjukat. (Ezt mondta.) Nemsokára a rádióban elhangzott az írószövetség felhívása a világ népeihez: segítsenek abban, hogy az irodalom, a tudomány, a munkásság és a parasztság szabadon élhessen. „Segítség, segítség!” Bár név nem szerepelt a felhívásban, megismertem Háy hangját. A felhívást még angol nyelven tolmácsolták, aztán a rádió elnémult. Üresen maradt, csak valami telefonbeszélgetések halk és zavaros hangja hallatszott a rádión keresztül. Mindez hét-nyolc körül történt. Közben és utána több telefon volt. Ezekből nagy riadalmat éreztem, de komolyságot is. (Ferencsik, Sebestyén.) Álláspontom az volt, mondtam is, hogy a mi részünkről minden fegyveres ellenállás oktalan pusztításnak látszik. Erkölcsi és jogi igazunk tudatában fegyelmezetten várjunk, annál is inkább, mert ügyünk már nemzetközi ügy.

Mivel a harc fokozódott, jónak tetszett a legszükségesebb dolgokat összecsomagolni, s talán lemenni az óvóhelyre. Az aktatáskát és Aliszka sárga nagy bevásárlószatyrát le is vittük, s két matracot, két pokrócot, egy kispárnát és kevés borral a demizsont. Egy kiló kenyér, fehérnemű, orvosság, gyertya, tisztálkodószerek: ezek voltak a táskában. S a „Hármas kis tükör”. A pince igen nyirkos volt. A lakók jó része már ott volt. Fáskamránk előtt is elfoglalták már a helyet. Ott egy fekvőhelyet mégis odaengedtek nekünk. Kinyitottam a fáskamra ajtaját, a farakás közé rossz szőnyeget is tettünk. Mikó hozza a hírt (nyolc óra körül), hogy a szemben levő kórházi konyhán segíteni kéne. Aliszka is jelentkezik. Én is vele megyek. Visszük a csomagokat is. Ott, a konyhán kevés nő. A gondnok is ott van. Vágják a húst, főzik a levest. Aliszka rossz kék köpenyt vesz, hámozza a krumplit, majd délben az ebédlőben kiadja az ebédet, és mosogat. Én is kapok ebédet.

A szervezési osztály szobájában ülök. A Láng szobájába nem enged be. „Márta főnővér”: száraz, csúnya, szőke nő. Ők hárman (nők) odahelyezkedtek. A portán, a telefonnál nagy torlódás. Simon portás megtudja a nevemet, kijön az udvarra hozzám, és örül, hogy találkoztunk. Torda környéki ember. Ebéd után hazajövünk. A harc tart. Várjuk a világból a válaszokat. A magyar rádió süket. Nagyon rossz így. Külföldi rádióból halljuk, hogy délután összeül a Biztonsági Tanács. Fáradt vagyok. Szoba tele: orvos, tisztviselő, volt tüzértiszt. Kártyáznak. Kis sakk is van. Ruhástól lefekszem. Ébren alszom. Fátyolon keresztül: rádió szól, lövések hangzanak. Hír! Biztonsági Tanács szavazott: kilenc mellettünk, egy semleges (Jugoszlávia), orosz vétó. Lodge indítványára (hír) összeül a közgyűlés. Ruhástól egymás mellé fekszünk. Ágyú-gépfegyver szól. Déli vasút felé. Gellért felől. Aliszka meg-megremeg. Elég jól alszunk. Reggel ötkor nagy tűzharcra ébredünk. Lemenjünk-e?

XI. 5. hétfő. Imre napja

Ismét öt órakor ébredek. Elég csend van. A magyar rádió is szól: de nem Pesten, mert a bemondók hangját nem ismerem. Valószínű: Pozsony. Ez mondja, hogy Szolnokon új kormány alakult a „Forradalmi Munkás és Paraszt Kormány”. Kádár János (elnök), Münnich, Apró, Marosán. Az egészet nem közlik. Az oroszok alakították. A szabadságharc vívmányait vállalja, a harc vége felé történt (mondja) fasiszta elferdülések ellen küzd. Ezt elméleti fejtegetésben mondja el a rádió. Külföldi adó tudósít, a közgyűlés New Yorkban az amerikai javaslatot elfogadta: az oroszok rögtön szüntessék meg a harcot, és vonják ki csapataikat: adjanak a népnek alkalmat, hogy szabad választás legyen, semleges ellenőrzés mellett; a főtitkár (Hammarskjöld) küldjön megbízottakat, kik a helyzetről jelentést tesznek.

Aliszka tésztát akar sütni. (Jól reggeliztünk.) Olga (Mikóné) hívja a kórházba. Nem megy, pedig biztatom. Nyugtalan. A közelben tűz kezdődött. Lementünk a pincébe. Zsuzsika (Sütőné) innen is hívja Aliszkát a kórházba. Egy órakor. Nem megy. Negyed kettőkor a környéken (közel) valami apró lövések. Ez baj, mert a Csörsz utcánál orosz tankok állnak. Meg is indultak a tankok. Végiggéppuskázzák az utcát. Gépágyú is szól. Egy-kettő felmegy a pincéből: az ablakok egy része kiment. Golyók is átütötték az ablakokat. A szemben levő kórházból állítólag (Sütő mondja, aki a portással beszélt) látták az egész eseményt. Átment a kórházba, tőlünk a második házon két gránátütés is van. Sőt, a kórház utca felőli frontját is lőtték, mert benn az ágyak között golyószórós golyókat találtak. A délutánt a kórházban töltjük, a konyha melletti szobába. (A gazdasági vezető, „Béla bácsi” irodájában.) Estefelé itt adnak nekem valami túrós csuszát. Sötétedés alatt átmegyünk. Veszélyes a helyzet, golyók fütyörésznek. Hol alszunk? (Szóllás László helyettes orvos vezető nem engedte meg, hogy a konyha melletti irodában töltsük, bár ülve, az éjszakát. A tornateremben sérültek feküsznek, nagy tisztaságban, csendben. Ott alhattunk volna, de nem akartunk: egyrészt a sérülteket ne zavarjuk, másrészt az utca mellett fekszik. Otthon: a Mészárosoknál a fölszinten, vagy a pincében.) Fent a lakásban együtt vacsorázunk: Sütőék, Mikóék, mi. Lőnek. Lemegyünk. Hirsch Gyuszi a fáskamrában már megvetette nekünk az ágyat. Ezt nem akarjuk visszautasítani: ott alszunk. Gyermek sír, rádió szól. Nyugtalanul alszom, Aliszka hozzám húzódva. Fáj reggel a derekam, de sok időt töltöttem fekve.

XI. 6. kedd

Halljuk: az amerikai elnök levelet írt Bulg-nak, aki a szuezi kérdéssel válaszolt. Kéthly megérkezett New Yorkba. Reggel csend. Haynal telefonálja, hogy a kórházában romlás, a betegek tömve vannak a pincében. Szóljak Szóllás doktornak, hogy hozzanak onnan át betegeket. Átjövünk. Szólok. Vöröskeresztes kocsi jön vissza: a Szabadság hídon nem engedték át. Kálmán doktor orosz sebesülteket kötözött. Ő mondja, hogy a katona, kötözés után, belelőtt a tüzet oltók csoportjába. (A szomszéd ház ott kigyulladt. Az övék is, de azt nehezen eloltották.)

Itt a kórházban csak a főkönyvelő kedves. Megengedte, hogy szükség esetén itt töltsük az éjszakát. (Gasparik a neve. Béla mester ideges, és önállóan nehezen kíván intézkedni.) Egy kocsi mégis átment az Árpád hídon. Nagy vizsgálat után. Mondják, rettentő sok az orosz. Halljuk: nagy tömegben zúgnak a repülők. Itt a környékünkön még nem bombáztak. Itt ebédeltünk a kórházi konyhán fél háromkor. Szomszédból (50. sz.) egy művelt mészáros. Örvend, olvasóm. Pohár vörös bor. Mikó, Dönci itt, feleségeink a konyhán.

Tiszta őszi idő. Reggel szél. A zászlóról, mely az erkélyen lebeg, a gyászlepelt leszakította és elvitte.

Délután négykor átmentem Mikóval a főiskolára. Ott egy szobában van a kórház raktára: alma, káposzta, liszt, paprika. Szamárszekérrel mentünk. Végig az utcán a házakon nincs ablak. Legtöbb helyen nagy üregek – belövések. Az összes kulcsot elővesszük. Egyik sem talál a raktárajtó zárjába. Végre betörték. Három láda almát hozunk a szamárral. Két zsák lisztet. Egyik zsákot emeltem: szívdobogást kaptam. Dönci hozott orvosságot. Egy kórházi alkalmazott panasszal jött: idegenek jöttek be a kórházba, akik közül egyesek rosszul viselkedtek. Egy fiatalember, aki az egyetemi forradalmi bizottság tagjának mondta magát, papírt kért itt, hogy a városban levőkkel tartsa a kapcsolatot. Papírt nem kapott.

Mikor a betegszállító kocsin ment, bent szerelmeskedett. Itt is (állítólag) űzi, egyebet nem csinál.

Szóllás ig. helyettes munkát kínál nekem. (Délben kértem tőle.) Irjam össze a sérülteket. Szívesen vállalom. Holnap reggel elkezdem. Tanácskozás, hogy a „kurválkodóval” mit csináljanak. A főszakácsné ebéd után nagyon elvágja késsel a kezét. Konzervet akart felnyitni. Kedves, piros arcú nő. Aliszkáék babot tisztítanak. Öt óra körül hazamegyünk. Vacsorára két tojást adnak, amit hazaviszünk. Háromnapos gulyáslevest eszünk. Rádión halljuk Eisenhower levelét Bulganyin fenyegető levelére, melyben a szuezi kérdéssel kapcsolatban a rakétafegyverekről is beszél. Azt írja az amerikai elnök, hogy Bulganyinnak semmi erkölcsi joga nincs békeakciókról beszélni, amíg Magyarországon fegyveres akciót folytat. Különben ma, november 6-án van az amerikai elnökválasztás. Olyan hírek jönnek, hogy az angolok Szueznél beszüntették a harcot. Izrael is a Sínai-fél-szigeten. Nyolckor lejövünk a pincébe. Gyermekek (négy-öt), felnőttek, mechanikus (Gyuszi), Takács (kiváló matematikus), mészárosmester (nagyon értelmes polgár), Feketéné (fivérével), Dönci nincs itt.

XI. 7. szerda

Mogorva őszi idő: szél, eső. Öt óra után keltem a pincében. Fél hatkor felmentem. Rádió: Eisenhower harminckilenc államban már győzött. A szuezi kérdésben fegyvernyugvás. Várják a nemzetközi rendőrséget. Európában (de mindenütt a világban) nagy tüntetések mellettünk és a szovjetek ellen: ma van az orosz októberi forradalom ünnepe. A külföldi követségek nem vesznek azon részt. A külföldi kommunista pártok bomlani kezdtek, mondja a rádió. Itt nagy csend. Sehol egy lövés. Már hét óra. A csend is aggasztó. Mi készül vajon? Gyermekek zajonganak. Mosdatják egymást. Dél felé az idő megenyhül. A szél megújul. Fél kilenckor átmegyünk a kórházba. Szóllás azt mondja: Kollárnéhoz menjünk. Ő az adminisztráció vezetője. Kollárné ötven körüli asszony, szemüveges, testes. Csak két foga van. Négy lapot ad: más-más címe van a lapoknak, de a rajtuk levő kérdések egyformák: név, születés, apja, anyja, felesége, családi állapot, sebesülése vagy betegsége. Az I. pavilonba megyünk, három pár. Én Aliszkával. Négy példányban kell kitölteni. Hetet töltünk ki. Sebesültek nagy része. Hírekre éhesek. A konyhában a főnökhelyettes (Sipőcz, egy harmincöt körüli kis csúnya nő) azok ellen van, akik idegenek a kórházban. (Bizonyára ellenünk is.) Szóllás is meggondolatlanul beszél. Ezért délben Aliszkával ebéd nélkül eljövünk. Tizenegy körül golyó ment be a porta melletti ablakon. Délután otthon a pincében. Fáradt vagyok, Aliszka (kedves) bablevest ad. Négy óra körül kilép Brunnéktól egy tál süteménnyel. Ahogy kilép, oroszokkal találja szembe magát. Kilencen jönnek átvizsgálni a házat. Vezetőjük (talán őrmester) kis termetű, nem barátságtalan ember. Egy ungvári (ruszin) katona tudott magyarul. A többi jórészt belső-ázsiai, mongol is volt. A vezetőn kívül mindegyiknél géppisztoly, néhány tojásgránátot készen tartott a markában. Én vezettem fel a lakásba. A vezető és a ruszin jött be. A könyveket megmutattam nekik. Tolmácsolta, hogy író vagyok. „Itt rendes emberek laknak, jótállók értük” – mondtam. Kocsi, egy ágyú (gép) karaván várta őket a ház előtt. Vizsgálat közben egy katona (belülről) fegyverrel állott a kapu felé. Továbbmentek a karavánnal. Ahogy megvizsgáltak egy házat, tovább. Fent a lakásban vacsoráztunk. A harc egész nap tartott. Az Országos Levéltár kigyúlt. Halljuk: a Mecsekben, Mátrában, Kőbányán és Csepelen tart az ellenállás. A Haynal-klinika „A” épülete földig lerombolva. Sok a halott és sebesült. Átment egy kocsi, de nem tudott semmit segíteni. Pincében alszunk. Gyermekek rajzolnak: mesét és helyzetképet. A házfelügyelő kiteszi a fehér zászlót.

XI. 8. csütörtök

Reggel csend a környéken. Világos őszi reggel. A levéltár palotája ég. Gomolygó füstje messze látszik. Mondják: a ligetben és a pilisi hegyekben ellenállás. Repülő nem jár. Tegnap egy bombázót (állítólag) Csepel fölött lelőttek. Mikó mondja: a kórházban megromlott az étel, bár odaadhatták volna a népnek. (A vezetés tűzzavaros.) Tizenegy és egy között kint: Kléh István utca – Böszörményi út – Kékgolyó – Alkotás utca. Királyhágó téren az óra jár. Élelmiboltok előtt nagy tömeg sorban, a pékbolt előtt végig az utcán három-négyezer ember. Cukorkaboltok előtt is. Egyébként minden zárva. Legtöbb helyen ablak sincs. Sok ház romos, ágyúbelövések. Tompáék előtt még a kidobált holmi füstölög. Asszony sír a lánya miatt, aki vidéken iskolában van. Az Alkotás utcában (37. szám) bent a kertben férfi halott, le van újságpapírral takarva. Sorban állással egy üveg rumot veszünk. Sokan hátizsákkal, csomagokkal. Emberek hullámzanak. Sok tank áll vagy továbbdübörög. A katonák fegyvert szegezve ülnek. A tömegben sok ember kutyával jár. Rádióból halljuk: a tegnapi közgyűlésen létrejött Egyiptomban a fegyverszünet, csapatok visszavonása, nemzetközi rendőr karhatalom. Csou En-laj nyilatkozott.

Ma délután lesz a közgyűlés a magyar ügyben. Adenauer tegnap nyilatkozott. Gaitskell ugyancsak. Aliszka a kórházban az ebédkiadásnál segít. Mi lesz? – ez foglalkoztat mindenkit. A csepeli olajgyűjtőt az oroszok lövedékkel (mondják) felgyújtották. Gomolygó füstje messze égre tör, ki-kigyúl néha az egész táj. Fent alszunk, végre a nadrágot is levehetem. Nehéz, fárasztó álmom volt.

XI. 9. péntek

Éjjel csend volt. Csak este hallatszott itt közel két sorozat. Fél nyolckor keltem. A közgyűlés tegnap három óráig tartott. Érdekes volt, hogy a lengyelek és a jugoszlávok félig mellénk álltak. Az ázsiai országok egészen. (India, Indonézia, Burma, Fülöp-szigetek, Laosz.) Izrael is beadta a derekát a Sínai-félsziget dolgában. A közgyűlés folytatása ma lesz. Hallom: barátaim nagy része megvan. Az oroszok vezetéket húznak az utcán. Mondják: Dorogot is (a bányát) megszállták az oroszok. Mindent megszállnak.

Az idő fényes, bár felhős, bár vattás módon. Reggel héttől este hétig lehet az utcán járni. Élelem dolgában mindenki megindult. Vannak, akik hat-nyolc órát állnak sorban. Mi lesz?!

XI. 10. szombat

Derült, hideg idő. Nagyjából csend van. A közgyűlés a délelőtti határozat után (az orosz erők vonuljanak ki, nemzetközi vizsgálóbizottság jöjjön, szabad választások legyenek) a magyar ügyet a hétfői rendes közgyűlésre utalta. A házban megszervezik a kenyérellátást. Tekeres (énekes) többféle élelmi cikket hoz, melyekért sorban állt. (Adtam volt neki ezekre száz forintot.) Nagy Lajos is hozott ruhaszappant, másik is valamit. A pincéből felhordtam a matracokat, párnákat. Délután megérkezik Féja. Nagyon megörültem neki. Püskinél lakott a Ráday utcában. A holmiját (annak egy részét) a becsapó akna (ötödik emelet) elvitte. Utána a teológián volt (református). Onnan jött. Kopaszra nyíratta magát, fehér (ősz) bajusza nő. („Ugye, olyan vagyok, mint egy tibeti láma?”) Elmentem Erdei Sándorékhoz. Mikor visszajöttem, Aliszka sírt: közben tudta meg, hogy Gérecz Attila a Dohány utcában meghalt, hősi módon, harc közben. Én nem ismertem, de ő mondja, hogy nagyszerű fiatalember volt. (Egyszer meglátogatott minket, de akkor nem voltam otthon.) Géza itt aludt nálunk. Kék mackóruhában jött, hosszú napok után először feküdt tiszta, jó ágyban. Este is csend volt. Éjjel messze ágyúlövések még voltak. Mondják: Csepel még áll, Dunapentele is, a Mátrában, a Bükkben, a Bakonyban partizánok.

XI. 11. vasárnap

Szép őszi idő. Délelőtt tízig az élelmiüzletek nyitva vannak. Lőrinczi Gyurka és barátja eljönnek: mi lesz velünk? Felmegyünk a Vércse utcába, ahol Gézának szobát nézünk. Géza itt alszik.

XI. 12. hétfő

Reggel: Antal Dezső a lányával eljön. Zsuzsa a kórházban dolgozik, Dezső építész, a forradalmi bizottság elnöke. Szesztay: ref. egy. (Ravasz, Pap), bíznak az írószövetségben, a fizikus tudósok is (mondja Szlavitz). Haynal feljön. Micsoda dolog, hogy Petőfi nevét vette fel a párt? Nagy Imre és Losonczy a jugoszláv követségen van. Délben írószövetségbe, gyalog. Kossuth híd. Tankok táboroznak a Parlament előtt-körül. Az Andrássy úton futkosnak. A szövetségben nagy nyüzsgés. Deklaráció. „Az értelmiség az ország népéhez.” Emberek áradnak a romos utcákon. Van ott minden: hátizsák, csomag, figyelés: tankokkal nem törődnek. A Lánchídon vissza. Itthon bizakodás. Egész nap nincs lövés.

XI. 13. kedd

Hideg, kissé párás idő. Fél nyolckor keltem. Géza még később. Semmi lövést nem hallottam. Géza messziről igen. Délelőtt Bodor jött. Mi lehet a kibontakozás útja? Mondtam: a magyarság négy tömegerejével kell építeni a kibontakozást: 1. Munkások Szakszervezete, 2. Parasztszövetség, 3. Értelmiségi és Ifjúsági Szövetség, 4. Karhatalmi forradalmi Szövetség. E négy tömegszervezet létesítsen országos tanácskozó testületet, mely egy ideiglenes országgyűlés szerepét vállalja. Válasszon egy nemzeti főtanácsot: elnök, négy tag. Válasszon kormányt. Ezeknek hatáskörébe kell utalni a választás formai (pártok) dolgát és független személyek bevonását. Ordas veje, mérnök: mi a kibontakozás útja? Kelemen Sándor: a Petőfi Párt kitűnő embere. Sinkának kevés pálinkát adtam. Sebestyén jött Gézához. A Kis Royalba mentünk, ahol nem adtak ebédet, mert az a hír terjedt el, hogy a hidakat ismét lezárták, tüntetés miatt. Valóban beszélték: Nagy Imre miatt tüntetés van. Sebestyén és Kelemen Sándor itt vannak: bizakodva beszélnek a jövőről. A tegnapi írószövetségi írásnak (mondják) nagy hatása van. A munkások sztrájkja tart.

XI. 20. kedd

Petőfi Párt várakozó állásponton.

Farkas Ferenc, vagy helyette: Zsigmond, Sebestyén és Matics szükség esetén intézkednek, az irányító testület meghallgatása után.

XI. 21. szerda

Irószövetségi elnöki ülés. (Munka felvétele.)

Az ENSZ három határozata: 1. Kuba. 2. India. 3. Amerika

Javaslat az írószövetségben

„1. Annak a nemzeti jelentőségű kérdésnek az eldöntése, hogy a munkásság felvegye-e a munkát, teljesen a munkásság joga. Mi ebben a kérdésben felelős döntést már azért sem hozhatunk, mert a munkásság munkabeszüntetésében vagy munkafelvételében sohasem hozott az írószövetség döntést.

  1. Ha a munkásság úgy döntene, hogy a szabadságharc eseményeinek és a sztrájk jogának fenntartásával felveszi a munkát, ezt a döntést helyesnek ismernők el.
  2. Az írószövetség az írói vagy szellemi munka felvételében a személyenkénti döntést tartja helyesnek.”

Fenti javaslatom ámbár komoly fogadtatásban részesült, mégis Háy Gyula előre elkészített szövegét fogadták el, változtatással. Sok haszontalan közbeszólás volt, főleg stiláris vonatkozásban.

Ezen az elnökségi ülésen jelöltek engem Féja javaslatára a Vöröskeresztes Központba, az írói segélyek képviselője gyanánt. Ekkor jelölték, Veres Péter kívánsága szerint, az Országos Értelmiségi Tanácsba az írók részéről Déryt és Kereszturyt. Ülés után, öt-hat óra között, a sötét és nép-telen utcán gyalog jöttem haza, mert az írószövetség kocsijával mások mentek el.

XI. 22. csütörtök

Vöröskereszt. Nónaynál.

Felolvassák a rádióban az írószövetség tegnapi határozatát. (Fél lelenc.)

XI. 28. szerda

Irodalmi Alap.

Vöröskereszt-ügy.

Petőfi Párt: feljegyzés, kép és kiút.

Itt van Khosla.

XI. 29. csütörtök

Elnökségi ülés.

Hozzászólásom az írói munka kérdéséhez.

  1. Rövid múlt: ellentétek, sorsom.
  2. Egység. Mi hozta össze?

a) A nép szellemi, politikai sorsának felismerése, valamint a felelősség érzése jövendője fölött.

b) A szabadságharc vívmányai megszilárdították ezt az egységet, mely most már a demokratikus jogok és a társadalmi szocializmus szolgálatában áll, az igazmondás és annak könyvekben, írói művekben való kifejezése útján.

  1. Az egységet meg kell őriznünk. Az egy az egészért, az egész egyért felelős legyen; a közös eszmékért való küzdelemben.
  2. Mi a teendő?

a) Közös nyilatkozat az írói munka föltételeiről és a főbb irányelvekről. (Ki tegye? Az írószövetség, az elnökség vagy egyénenként? Irodalmi Újságban vagy a rádióban?)

b) Munka az Irodalmi Újságban, az írószövetség könyvidadóján keresztül.

c) Igény a szellemi és művészeti élet minden területén a beleszólásra.

  1. A teendők gyakorlati útjai.

a) Az elveket személyek garantálják: tehát a megfelelő embereket a megfelelő helyekre.

b) Minden kijelölés módja a demokratikus választás.

Feladatkörök:

  1. Elnöklés, felsőbb hatóságoknál (minisztertanács, miniszter) szellemi és érdekképviselet.
  2. Szellemi és művészi testületekkel (Akadémia, színművészeti testületek, könyvidadók, rádió, külföldi jogok stb. gondozása). írói befolyások ügye.
  3. Az írószövetség Idadójának, lapjainak, irodalmi esté-lyeinek gondozása.

Műsor:

Elnöki bejelentés az elnökségi munka megosztásáról és az ügyvitel módozatáról.

  1. írói munka és annak elrendezése.
  2. Közéleti beadvány tárgyalása.
  3. Segélyek, Vöröskereszt. Utazás.
  4. Autóügy.
  5. Tagfelvételek ügye. Feladat:
  6. Veres: Az irodalom szervezeti szerepe.
  7. Háy: Az irodalom társadalmi szerepe.
  8. Tamási: Az irodalom emberi szerepe (a szabadság és igazmondás kérdése).
  9. Illyés: Irodalmunk a világ irodalmában. (Mit adhatunk neki, s mit nyerhetünk tó’le?)
  10. Németh: Élő irodalmunk, mint a múlt irodalmának örököse.
  11. Irodalmunk szerepe a népi fölkelésekben, különös teldntettel a két szabadságharcra.
  12. Illés: Műfajok és kifejezési formák.

Ülés:

Erdei, Lukács és Sándor András ügye.

Én: Elvi alapok.

Tamási Lajos és Szabó Pál: Politikai, társadalmi és erkölcsi alapok.

Veres: Rögtöni tárgyalási alap.

Zelk: Az írószövetség esetleg megszűnik.

Háy: Rágalmazás ellen.

Déry: Ellentétek támasztása.

Én: 1. Ne védekezés legyen, hanem jövőt építő. 2. Nem munkástanács, hanem három réteg a nemzet.

Illyés: 1. A nemzet függetlensége. 2. A különböző rétegek maguk találják meg a maguk (önrendelkezés) életformáját.

Fekete: Rágalmazás folyik. A lelkiismeret a fő.

Erdei: A nyilatkozatnak ne csak irodalmi vonatkozásai legyenek. Konkrét fogalmazás.

Lakatos: Értelmiségi nyilatkozat. (A munkásság a központi erő.) Nemzeti szövetség, önkormányzat.

Veres: A gyakorlati javaslat (Háy) rögtön; az enyém a közösség jóváhagyása után.

  1. XII. 28.

Taggyűlés. Elnökségen.

Javaslat: Az írók feladata: a néppel együtt, alkotás másfelől. I.-hez: szellemi magatartás, II-höz: az alkotás feltételei, lapok, könyvek.

Zsúfolt taggyűlés. Erdei beszámolója.

„Gond és Hitvallás” Nyolc tag. Waldapfel, Madarász, Balázs Anna, Kovács… elllene négy semleges, a többi lelkesen mellette.

Veres: A demokrácia módszereit gyakoroljuk.

Déry: Solohov nyilatkozatát utasítja vissza. Ellenforradalom nem volt. Legyünk bátrak: a nép bennünk is megnőtt.

Horváth Zoltán: Az Új ságírószövetség együttérzését mondja. Sajtóügyekről is beszél. Ellenforradalom vádja ellen: megjelent dokumentumok gyűjteménye készüljön. Hamis, idegen néven írják a cikkeket.

Madarász Emil: Nem fogadja el sem a beszámolót, sem a határozati javaslatot. Nem lehet tudni: ellenforradalom volt-e vagy felkelés? Az történeti munka eredménye lesz. Nem tettünk hitet a kormány mellett. Elveti az előzményeket.

Waldapfel Imre: Veres Péternek tanács: a hitvallásról vita kellett volna. Mond is. Diákok.

Kovács Imre: Augusztusban küldi a demokráciát támadó regényt. Még küld valaki valamit. Szóval: a Szabad Európa Rádió készítette elő a forradalmat. Solohov: a telefongyár munkástanácsának üzenete: írók szavát sokat hallottuk, ők cipeltek minket a barikádokra. Most szóljanak.

Waldapfel: Döntsék el, hogy író vagyok-e, vagy sem.

Illyés: Eldöntöttem.

Tóth Gyula: A 48-as párhuzam helytelen. Kimaradt az ellenforradalom néhány eleme.

Erdei: Bölöni-cikk.

Pákozdy: A méltóság és tisztelet hangja legyen itt.

Veres: Az írók nem sztrájkolnak, a munkásokat sem így, sem úgy nem befolyásolják.

Végszó: Tanulságos volt a gyűlés.

  1. Egység az írók között, az írók egysége a néppel.
  2. Együtt a politikával a jövő felé.

Elnökség: 1957. I. 11.

Erdei: Behívták a főkapitánysága. A taggyűlésről kérdezték. A Hitvallást nem én (Tamási Áron) fogalmaztam-e? Olyan taggyűlésre kaptunk engedélyt, mely támogatja a kormányt. A beszélgetés barátságos volt. Jegyzőkönyvet vettek fel.

Minimális ügyvitelre van pénz, az Irodalmi Alapnál is. – Fodor-ügy. – Kossuth-díj ügy. – íróképviselők dolga a parlamenti összehívás alkalmára. – A taggyűlésen az Illyés-Geréb-ügyről. Elfogott írók ügye. (Morvay Győző, kijött: Gáli József, Fekete Gyula, Molnár Zoltán.)

Erdei munkaterve.

Én: A Hitvallás eszmei és erkölcsi alap; másik része a dolognak a gyakorlati (politikai) rész: erről beszéljünk, hogy az írói munka miképpen és milyen tárgyalási alapon indulhatna.

Vöröskereszt-ügy. Lemondtam arról, hogy az elnökség a központba engem delegált, hogy ott az írószövetséget képviseljem. Már talán nincs is szükség arra. Ellenben a társadalmi adományok ügyében teremtsen az írószövetség rendet.

Végül a gyakorlati módokról tanácskozzék az elnök, a főtitkár, a két társelnök: ezt határozta az elnökség.

Végső tanulság: az emberek fecsegnek, nehéz az együttes munka.

Feljegyzések

Mondják, hogy a Keleti pályaudvarnál egy táblát kötöttek a kutya nyakába.

A táblán: „Nekünk sem kell a kormány.” A rendőrök (karhatalmiak) üldözték a táblák miatt a kutyákat. (Lehet, hogy az egész kitalálás.)

Orosz a tejesboltban, üveggel. Nincs elég pénze. A várakozók megtöltetik az üvegét. Sír a meghatottságtól. Szemek.

Mondják: A Széna téren harc után egy orosz törzstiszt gyermekek (nyolc-tizenkét éves) holttestét látta, fegyverekkel mellettük. Annyira megrendült, hogy agyonló’tte magát.

A Krisztinában egy iskolás leány, fegyverrel a vállán, fának borulva sírt. Teát sem fogadott el. Meg akart halni, mert elveszett a szabadság.

Egy tizenkét éves fiú, fegyverrel a kezében, megállított egy szakasz fegyveres katonát. „Kik vagytok?” „Magyarok.” „Kérek egy parancsnokot, mert különben lövök.” A katonák sírva megfordultak, és más irányba mentek.

Egy anya gyermekét vezette, másikat az ölében. Férje meghalt a szabadságharc alatt. Észbontóan Idabált, hogy elvesztette férjét, öljék meg hát őket is. A tankok elé állt, elgázolták.

Egy férfiholttest a körúton. Mellette egy özvegy, gyermekével. Fájdalmában is önérzetesen mondta, hogy férje a szabadságharcért halt hősi halált. Elborították pénzzel.

Hallom: adakozásra a hősök árvái számára ládát tettek ki az utcán. Százezrek gyűltek össze rövid idő alatt.

Halott diákot leterítették nemzeti zászlóval, virággal. Véres sapkáját körülhordozták a városban.

Mondják: egy tankot Óbudán két liter rumért eladtak.

Forrás: Tamási Áron: Emberi szavak. Beszélgetések, vallomások, naplójegyzetek. Összegyűjtötte, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta Nagy Pál. Palatinus, 2003.

Köszönetet mondunk kedves munkatársunknak, Kocsis Tamás veterán budapesti újságírónak, aki példás gyorsasággal küldte el a két szöveget – a Naplót és a Gond és Hitvallást -, egy rendkívül figyelemreméltó honlapról: Mit csináltam ’56-ban?

Utoljára módosítva: 2021. 05. 29. – 05:42