1973-ban, amikor a kőolajválság komolyan veszélyeztette a japán gazdaság létét, egy hatvanhat éves tudós, Yonegi Masuda fantasztikusnak látszó tanulmányt nyújtott át a kormánynak. Következtetéseinek lényege: Japánt az elektronikus számológépek országává kell változtatni. Érvelését három alapvető tényezőre alapozta: az ország nyersanyaghiányban szenved, kiváló iskolái vannak, és az urbanizálódás elérte az elviselhetőség határait. De ami a legfontosabb, a japánok fogékonyak a korszerű módszerek iránt.

Yonegi Masuda terve szerint 1985-ben 15 millió japán naponta magánemberként használná a különböző intézményeknél elhelyezett elektronikus számológépeket. A lakásokban felszerelt terminál segítségével minden információhoz hozzájutnának, amely a mindennapi életükben szükséges. A gyermek otthon követhetné tanárai leckemagyarázatait, és a készülék segítségével kérdéseket is feltehetne. A háziasszonyt a szerkezet tudósítaná a bevásárlandó élelmiszerek áráról, és kiválaszthatná azokat az üzleteket, ahol a legolcsóbban juthat hozzá a kívánt árucikkhez.
Az orvos terminálját a diagnózist megállapító elektronikus agyhoz kapcsolják, s így távolról is megszabhatja a kezelés módját. A kiválasztott újságot a szerkezet odahaza nyomtatja, s a megrendelő reggelizés közben oldalanként emeli ki a gépből a sajtóterméket. Átalakul tehát az egészségügyi szolgálat, a tanügy, a szállítás, az információközlés és a kereskedelem. Ezáltal elsősorban a decentralizáció valósulna meg, elkerülnék újabb óriásvárosok létesítését egyazon vidéken. Jelenleg ugyanis Japán lakosságának körülbelül a fele, több mint 50 millió ember, a Tokió és Oszaka közötti keskeny tengerparti sávon él.
Yonegi Masuda terve az elektronikus számológépek iparának olyan mérvű fejlesztését feltételezné, amelyre a nemzeti jövedelem két százalékát kellene ráfordítani. Európai ember számára elérhető mértékkel szemléltetve: körülbelül 350 milliárd frankot tíz esztendő alatt.
A fantasztikusnak látszó tervet annyira nem tekintik kivihetetlennek, hogy a kormány újabb tanulmány elkészítését rendelte el. Az eddigi értesülések szerint a tervet felülvizsgáló bizottság elvben egyetértett Yonegi Masuda érvelésével, de úgy véli, hogy megvalósításához nem tíz, hanem húsz esztendő szükséges. Addig is kísérleti állomások létesítését javasolják. Higashi Ikoma városban például négyszáz lakásba vezetnek be komputerterminálokat, amelyek egy elektronikus számológéphez kapcsolva újságot nyomtatnak, orvosi diagnózist állapítanak meg és kereskedelmi értesüléseket közölnek. Higashi Ikoma épülőfélben levő, teljesen új város, s így igen alkalmas az élet korszerű megszervezési módozatainak a kikísérletezésére.
Yonegi Masuda tervezete, Japán komputerizálása, lényegében nem műszaki probléma csupán. Szerzője a tőkés Japán rendkívül ellentmondásos gazdasági-szociális problémáit szeretné megoldani a korszerű technika segítségével. Ami egészében természetesen lehetetlen a megfelelő társadalmi átalakulások megvalósítása nélkül. De rendkívül jellemző ez a tervezet azoknak a problémáknak a bonyolultságára, amelyeket a modern élet állít a gazdaságszervezéssel foglalkozó szakemberek elé, s amelyek a következő hitvallás megfogalmazását sugallták az informatik a tekintélyes tudósának. „Az elektronikus agyat – mondja Masuda – arra kell felhasználni, hogy az ember létrehozzon egy olyan társadalmi szervezési formát, amelyben az ipari és a városi koncentráció szükségtelen, s ahol az információ az energiánál is fontosabb nyersanyag.“ A „japán gazdasági csoda“ továbbfejlesztése a mai formájában, Masuda szerint az infláció növekedéséhez, a környezetszennyeződés fokozásához és az életkörülmények leromlásához vezet.
A mai Japánban a szerény jövedelmű ember nem is álmodhat arról, hogy lakást építsen, a nagyvárosokban a lakbérek sokkal drágábbak, mint bármelyik európai metropolis központjában. Így a japán családok java része apró lakásokban él, és számos dolgozó napi négy-öt órát utazik a munkahelye és a lakhelye között. Ami a környezetszennyeződést illeti, Japánnak tragikus tapasztalatai vannak ezen a téren. Minamata városban például a vegyi üzem éveken keresztül a tengerbe ürítette higanytartalmú hulladékait. A hallal táplálkozó lakosok közül negyvenhat meghalt higanymérgezésben, és többszáz gyermek nyomorékon született. Az eset mozgósította a közvéleményt, és a hivatalos ellenőrzések során kiderült, hogy számos más nagy üzem felelőtlensége szintén halálos veszedelmet jelent.
A szigorú intézkedések eredményeként a japán vállalatok a befektetések körülbelül 10 százalékát fordítják környezetvédelmi berendezésekre. A vegyiparban ez az összeg 20 százalékot is elér. Összehasonlításul: az amerikai iparvállalatok a beruházásoknak csak három százalékát költik hasonló célokra. Ennek ellenére az ipari eredetű szennyeződés még mindig veszélyes szintet ér el Japánban.
Ilyen körülmények között dolgozta ki Yonegi Masuda a gazdaság fejlesztésének az elektronikus számológépekre alapított tervét. Szerinte az ismeretterjesztéssel kapcsolatos fokozott tevékenység nagyobb gazdasági fejlődéshez vezet, mint az eddigi gazdaságirányítási módszer, fékezi a környezet szennyeződését, az inflációt és a túlzsúfolt központok elszaporodását.
Ezt az elméletet természetesen még ezután kell gyakorlatilag bizonyítani. Mert annak ellenére, hogy Japánban az elektronikai ipar igen fejlett és a világ elsősorban ezekről a termékekről ítéli meg a japán gazdaság fejlődését, a jelenlegi válság során kiderült, hogy az ország csupán a hagyományos termékek exportjával (acél, gépek, vegyi anyagok) harcolhat valamelyes eredménnyel a gazdasági visszaesés megfékezéséért. A gazdasági fellendülés, amelyet ez év tavaszára jósoltak, nem következett be. Mint ahogy nem valósult meg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában sem. Ezért Masuda terve egyelőre még el sem indulhat a megvalósítás útján.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 30. számában, 1975. július 25-én.