Nem kellett sokáig várni, míg a nemrégen a kismedencébe parancsolt Varga Mihály vizes fecskében, csapzottan kiálljon a mikrofon mögé, és bejelentse, hogy momentán jobb eltekinteni a jövő évi költségvetés nyári beterjesztésétől, jó lesz az a szokott időben, ősszel is, és első menetben máris kell mintegy 675 milliárdos megszorítás, amit nyilvánvalóan még egy minimum ekkora csomag fog követni. Nagy Mártont a mélyvízből valószínűleg alig lehetett kihúzni, levegő után kapkod, a
tempóváltáskor általa preferált nagy nyomást nem bírta a szervezete.
Nehéz Orbán Viktor magyar hangjának lenni, s ezt nem enyhíti az sem, hogy minden bajt másra lehet fogni, a körülmények szerencsétlen összejátszása egyébként valóban kulminálódik, az addigi túl sok szerencse viszont alaposan elaltatta a döntéshozókat, kirámolták a kamrát, mint egy betört portálú szupermarketből, vittek-kiszórtak mindent. A jó gazda gondossága helyett az autokrácia kiépítésén fáradoztak, kerül, amibe kerül. Hatalmas vagyonok képződtek, a gazdasági és szellemi holdudvarok preferálása közben szívóágra került minden, ami ezektől a köröktől és szándékoktól távol esett. A beruházások rapid felfüggesztésének következményei pontosan azokon az álmokon csattannak, amelyeket Nagy Márton lendületes mondatai terítettek még nemrég elénk, s a szakemberek már most sejtetik, hogy a csütörtökön bejelentett 3,6 százalékos infláció nem sokáig tartható, a miniszter pedig hiába hívja raportra az üzemanyag-kereskedőket, a forintárfolyam és az olajár nem fog hallgatni ukázára vagy a szép szóra.
Komoly baj szokott lenni abból, amikor a politika magasan és tartósan fölébe száll a racionalitásnak, s ennek kedvéért megszámlálhatatlan konfliktust vállal abban a biztos tudatban, hogy a problémák egy része magától megoldódik, a másikat pedig megoldják az új barátok. Amikor a hatalomnak gyengék a kártyalapjai, reményeit nem dobolja világgá, mert az elárulja szorult helyzetét.
Lehet, hogy rosszul látom, de mintha mostanság úgy menne vabankra a játék, hogy az asztalnál ülő ellenfelek is tisztában vannak ezzel. A kormány nem csak azért bontja kétfelvonásossá a beruházások felfüggesztését, mert a második félévtől némi konjunktúrát vár, hiszen az sem hozhat gyors lépésváltást, hanem kivár.
Nyilvánvalóan a szélsőjobb előretörésére spekulál, ami június után átrendezheti az uniós viszonyokat, a csodát, a mentőnaszádot azonban az őszi amerikai elnökválasztástól várja, Donald Trumptól. Addig a magunk erejéből takarékra teszünk mindent, ami
mielőbbi kiigazítást, racionális, szociálisan érzékenyebb elosztást, a hatalmat bebetonozó privilégiumok azonnali leállítását követelné.
Tény, hogy ez is rizikóval járna, romba dönthetné a 2010 óta tégláról téglára emelt vazallusi világot, amelynek normasértő normarendszere, képmutatása porladóban van, helyreállításához pedig egyszerre fogyott el a levegő és a mozgástér.
Tényleg nem lehet homlokráncolás nélkül végigolvasni a kormányszóvivői tájékoztatót, amikor az őszi költségvetést a miniszterek a „háborús helyzettel” indokolták, illetve azzal, hogy az amerikai elnökválasztás eredménye kulcsfontosságú lesz az ukrajnai háború jövőjét illetően. Ezzel arra utaltak, hogy Donald Trump elnökjelölt kilátásba helyezte Kijev támogatásának megszüntetését – amivel praktikusan Washington megpecsételné Ukrajna sorsát.
Ők ne tudnák, amit a Heti Világgazdaság tudósítása fekete-fehéren közöl? Mármint, hogy a következő amerikai elnök – bárki legyen is az – csak 2025 januárjában fog hivatalba lépni, és csak ezt követően fog kiderülni, hogy a kampányígéretek után milyen Ukrajna-politikát visz majd az új adminisztráció. Az Ukrajna-politika hatásai a háborús helyzetre pedig csak ezt követően fognak kikristályosodni.
Varga Mihály később azt is fejtegette, hogy nemcsak az ukrajnai helyzet, de az USA–EU és az USA–Kína viszonyban is döntő lesz, hogy visszatérhet-e Donald Trump a Fehér Házba. Valakik a Karmelitában már most bedőlnek az elnökjelölt vad dumáinak, holott lehetnek még emlékeik arról a korszakról, amikor a napbarnított Cézár egyik szónoklatával csapta agyon a másikat. Vagy tényleg az Orbán-csapat örömében tapsikolni fog, amikor Trump meleg szavakkal öleli keblére Kim Dzsongunt, aki könnyeivel a szemében azonmód abbahagyatja kísérleti atomrobbantásait?
Az új elnök első dolga lesz, hogy óriásberuházásokba fogjon a magyar ugaron, Tiborcz szállodái számára engedélyezve lesz a Trump Tower név használata, s hivatalba lépése után volt, nincs kettős adóztatás. A jelenlegi amerikai nagykövetnek a Költészet Napján kár volt József Attila Kertész leszek című versének első strófáját elszavalnia a Duna-parton, mert mi attól nem enyhülünk meg. Donald már a Lúdas Matyit tanulja!
Forrás: Újnépszabadság
