1. Örömmel értesültem róla, hogy Kocsis Máté annyira szereti Győzikét, hogy az érintett ettől majdnem elájult. Az sem ért váratlanul, hogy az önkifejezésében annyira sajátos celebet maga Lomnici Zoltán, a CÖF szóvivője mentorálta a Fideszbe, sőt, a Nógrád megyei CÖKA elnökségét is neki köszönheti. A sajtónk szemfülességét dicséri, hogy nem ragadtak le magán a hírnél, miszerint a minap sok vihart megélő hősünk átvette a 2-es számúnál jóval távolabb eső tagkönyvet. A mélyásás ezek szerint számos érdekességgel szolgált, melyek közül csupán egy fénylő tény, hogy Máté végtelenül szereti Győzikét.
2. Ideje volt, hogy a Felcsúti Akadémia, amely 2011 óta jóval több, mint 21 milliárdos TAO-támogatást kapott, idén megépíthesse végre fedett, műfüves pályáját, hiszen ahol wellness-hotel épült, ott ez szinte kötelező. A cégek, vállalkozók egymást tapossák, hogy adakozókedvüket e szűkös években is jelezhessék. A rosszmájúak zsákmánynak nevezik ezeket az éves „brigádpénzeket”, az újságírók viszont úgy látszik, hogy évről évre a semmit göngyölítik fel, mert folyton terítenek, de az asztalukon Felcsút akadálytalanul épül és szépül a kezdőkörön túl is.
Ennek az örömnek nem mond ellent a G7 újságíróinak szemléje az egykor csillogó Nagykörút pesti szakaszán, bár számokkal is alá tudták támasztani azt, amit amúgy mindenki érez, aki járt az elmúlt években a belvárost átívelő úton: rengeteg a bezárt üzlet. Mint írták, a négy kilométert végigjárva is látszott, hogy a Nagykörútnak nincs egységes arculata, a legkülönfélébb boltok váltják egymást, és rengeteg a bezárt, kiadó üzlethelyiség. A portál azokat az üzleteket is végigmustrálta, melyeknek közvetlen portája van a körút felé. Összesen 662 darabot találtak a pesti oldalon, és ezek közül 129
jelenleg üresen áll, azaz minden ötödik éppen bérlőt keres. A cikk szerint sok a nemrég bezárt üzlet is, sokszor kinn van még a közelmúlt dekorációja.
A két információt senki ne mossa össze – a sorok éppen azt igazolják, hogy másképp csapódnak le a krízis hatásai egy fejlődni képes településen és a dekadenciát, a Nyugat-majmolást képviselő fővárosban. Nem minden szürke, ami fénylik. Tanuljatok Felcsúttól budapestiek!
3. A Karmelitából kiszivárgó cáfolatoktól mindig cseppnyi öröm költözik a szívünkbe. Legtöbbször persze nem válaszolnak semmire, semmit, de sokszor aztán cáfolnak egy jót, esetleg tódítanak jókorát. Most éppen egy ostiai hallakoma volt a téma, amit a főnök és neje fogyasztott el jóízűen, miután lerótták kegyeletüket az elhunyt pápánál. A szemfüles olasz sajtó tudomást szerzett a rendhagyó kirándulásról, beszámolt a különleges menüről – homártól napnyugtáig.
A könnyes búcsú után hiába kissé bizarr, de érthető a napfényben kis lazítás, de az oknyomozás elsősorban arra irányult, hogy ki fizette a cehhet, merthogy ez nem lett a kötelező programok közé iktatva. A Blikk talán egy zöldfülű diplomatától arról értesült, hogy a nagykövetséghez érkezett a számla. A sajtótitkár nem sokkal később űberelt: a főnök mindent saját maga fizetett ki!
Lehet persze ezután okoskodni, találgatni, hogy akkor mit keres a számla a nagykövetségen, miért nem volt kártya, készpénz, egyéb alkalmasság a társaságban, vagy vállat rántva azt állítani, hogy az is a protokoll része, hogy a főnök saját kezével nem nyúlt pénzhez, hiszen számtalanul megjegyzi: az üzlet nem a reszortja.
Sejthető, hogy mint annyi másban, ebben sem fogjuk megtudni soha az igazat. Csak egy biztos: a vendéglős saját pénzén vette azt a virágcsokrot, amellyel Anikó asszonyt köszöntötte. Legyen elég ennyi – tudniillik az étteremtulajdonos szóvivője ezt nem cáfolta.
Forrás: Újnépszabadság