Nem hiszem, hogy felháborodásomban egyszer is úgy kiáltok majd fel, hogy „a teringettét!” Még kevésbé gondolom, hogy hallgatóságom elismerően csettint majd az ujjaival, hogy milyen választékosan káromkodok. Szűkebb pátriánk különben is híres arról, hogy „gorombaszótára” jelentős, fantáziadús, sokkal több szóval képes durva lenni, mint sok nemzet anyanyelve. Népszerű színészünk, Mucsi Zoltán nemcsak művészi játékról, hanem cifra átkozódásairól is nevezetes, amiket úgy ad elő, hogy a nézőtér fetreng a röhögéstől.
Nem ő viszi ezt túlzásba, hanem a magyar közbeszéd tett túl rajta – és nem csak durvaságban, hanem a mindennapokat elfoglaló terjedelmében is. Valószínűleg ókonzervatív vagyok, mert bár elismerem, hogy a mocskos beszédnek is lehet stílusértéke, azonban ma sokan abban a tévhitben élnek, hogy az indulat őszinteségének ad hitelt a viták ilyetén, embereket, eszméket lealacsonyító elfajulása. A modortalanság megtámadta egyesek íráskészségét, ótvaros nyelvezettel mér
megsemmisítő vereséget az ellenfélére a publicista – messze nem szellemesen, viszont annál öncélúbban.
A közönségből ezt sokan úgy értékelik, hogy a szerző ezzel a fegyverrel ad nyomatékos érveinek, az elegáns megfogalmazás a puhaság, a gyengeség, még rosszabb esetben a határozatlanság, a kétkedés megnyilvánulása. A közélet „vérben úszó szemei” minden esetben segítik a homogén közösségek harcias összetartását, használói akarva-akaratlanul mélyítik az egyoldalúságot, a tolerancia kizárását, a fanatizmus cseppet sem üdvözítő terjedését, a gátlástalan indulat mindenüvé eljutó tobzódását.
„Édesmama pedig tegyen lépéseket, hogy a vaginádon keresztül fordítson ki, s úgy húzzon a s saját nyakadbaromarc’…ha már nem szopta le inkább édespapát…anno!” – ezt a kommentet biggyesztette egy férfi Cseh Katalin momentumos EP-képviselő pénteki, a Gazprom–Fradi-szponzorációval élcelődő Facebook-posztja alá. A férfi azonban nem állt meg itt, a saját kommentjére válaszolva háborítatlanul folytatta: „Tudtam volna szakszerűen használni a kedvenc játékodat,a botmixert is esetedben…akár 9 hónapos magzati korodban is…”
Sikerült megbotránkoztatnia. Pedig kommentekben edződött vagyok, s nem csodálom, ha legtöbben úgy kerülik ezeket, mint ördög a tömjénfüstöt. A borzasztó jelzőfények pontosan azt interpretálják, hogy milyen szinten és miféle gyűlöletek dúlnak a lelkekben, különösen anonimitás esetén – amikor úgymond, nem kell felelniük szavaikért. Csakhogy – a Telex jóvoltából – vége szakadt a névtelenségnek, s kiderült, hogy a szerző Kornafeld János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa. Megáll az ész. És ne álljunk meg ott, hogy egy tanult, az emberi életet tisztelő ember, hogy vetemedhet idáig – a történelem szolgál ilyetén példákkal, ahogy a titokban tartott agresszivitással is, ahol, és amikor ez következmény nélkül előbújhat odvából.
Kornafeld doktor bizonyára nem számított a komputer bosszújára, ám amit írt, őszintén és „alkotó módon” bugyogott elő belőle. Alig hiszem, hogy ennek ne lettek volna tetten érhető momentumai életében, karrierje megannyi állomásán. Szörnyű, s messze nem erőltetett a feltételezés, hogy a közbeszéd korlátlan szabadszájúsága, cikkek, nyilatkozatok mintául szolgálnak a züllött szövegek ragályos terjedésének, mások megalázásának.
Kornafeld úr nyilván azzal védekezik majd, hogy ő ezt „csak úgy”, mindenfajta megszemélyesítés szándéka nélkül írta – pedig dehogy, hiszen, ha a feladó nem is, a címzett meg volt nevezve. És miután – szerencsétlenségére – később ő is. Ezt követően a Facebookon néhány betege elárulta, a benne dúló vad szöveg néhol közel kerülhetett orvosi viselkedéséhez is, aki tehette, igyekezett nem hozzá kerülni. Környezetében ez nem tűnt fel senkinek? Még egy ilyen érzékeny szakmában is kikövezett volt a karrierje? Csupán ez a speciális, politikával átszínezett botrány világított rá arra, hogy nem odavaló?
Távolabbról nézve: higgyék el, egy ország mentális állapotához sok köze van annak a megannyi feszesre húzott idegpályának, amellyel a politika manapság dolgozik. A szókimondás, a poén torz értelmezése sűrűn szolgáltat agyament, romboló példákat. A kor, a technika alaposan alájátszik ezeknek a folyamatoknak és sokunkban rejtőzik valamifajta B-közép, ha valamivel szelídebben is fejezi ki magát, mint Kornafeld doktor.
Forrás: Újnépszabadság
