Valószínűleg Orbán Viktor kérésére ült le egymással munkaebédre Nagy Márton és Matolcsy György, az ebédet és egymást több fogásban kóstolgatták, de csodák-csodájára minden lényeges kérdésben egyetértettek, bár mosolyuk nem volt őszinte. A szóba jövő témákról szóló tudósítások túl általánosnak tűntek, azokban könnyű egyetérteni – az ördög a részletekben rejlik, amiben vagy nem mélyültek el, vagy nem szólt róla híradás.
A gazdaság tótumfaktuma mindenesetre nincs nap, hogy ne biztosítana töretlen optimizmusáról, nem áll tőle távol a nagyotmondás, a számok sajátos értelmezése, valamint a korábbi állításainak semmibe vétele egy-egy új tétel beemelésével. Szeme se rebben, ha a valóság megcáfolja, az okok mindig külső folyamatokra vezethetők vissza, s vegyük tudomásul, hogy a magyar gazdaság hamarosan szárnyalni fog és a versenyképesség kilő. Amennyiben valaki némi emlékezőtehetséggel is megáldott, keserűen mosolyog, mint vamzer a budiban.
Miközben már tavaly év végén azzal szédítették a nagyérdeműt, hogy akár már decemberben is aláírhatják a reptér megvásárlásáról szóló szerződést, jöttek a hónapok, Nagy Márton most sértődötten kijelenti, hogy a reptér nem zokni, hogy ripsz-ropsz lezajlódjon a tranzakció. „Repteret eladni könnyű, visszavásárolni azonban nehéz” – olvasható az NGM közleményében, s a poént még fodrosítják is, miszerint „az ügyletekhez képest a jelenlegi tranzakció előrehaladása kifejezetten gyorsnak értékelhető.” Magyarán az illetékes hülyének nézi, lekezeli a polgárt, vagy nem emlékszik arra, amit anno nyilatkozott. Persze, nem ez az egyetlen eset, amikor a kormányzati embernek esze ágában sincs az adófizetőket bármibe is beavatni, inkább süketel. És így tesz minden recesszióra utaló mutató napvilágra kerülésekor, vagy
amikor a beígért számok – már most látszik – nehezen teljesíthetők. A GDP növekedéséről, a külkereskedelmi adatok ellentmondásairól hamar kideríti, hogy ezek a németországi krízisre vezethetők vissza, ami tényleg játszhat szerepet, de emellett még számos más ok – például a vágyottnál nehezebben csökkenő infláció, de akár az a hangnem is, amit kormány a német, vagy osztrák cégekkel polemizálva használ.
A kuncsorgás és a handabandázás között nagy a távolság, nem kéne az előbbi végletre hivatkozva az utóbbinál kikötni, büszkén fenyegetni a multikat, majd minisztériumi közleményben kioktatni a Spar-t, hogy miként kéne kevésbé bénán kereskedniük. A hangos tiltakozást követi egy újabb információ: több mint egy évvel ezelőtt a Rahimkulov család, nemrég pedig Tiborcz István próbálta megvenni a magyarországi Spart – írja a VSquare hírlevele üzleti forrásokra hivatkozva. A Spar osztrák tulajdonosai mindkét ajánlatot visszautasították.
Hazugság – kiabálják majd az érintettek teli torokból. Egészen a következő állomásig. Nagy Márton hiába tanult hamar bele a kommunikációs fegyverforgatásba, magabiztosságában ringatódzva téved abban, hogy ez tekintélyt is ad – ha a ráolvasást rendre kikezdik a tények, a „nagy arc” könnyen fintorba fordulhat. És egy ilyen helyzetet semmiféle puha, azaz rugalmas gerinc, magyarázkodás, másra mutogatás nem menti meg. Nemcsak a repteret, a bizalmat is könnyű eladni, visszavásárolni viszont nehéz.
Azt pedig láttuk már elégszer, hogy a szavak után az ember is repül. Természetesen megnyugtató tud lenni egy közös ebéd azzal, akire nemrég még lőttem, még az is elképzelhető, hogy a felülről kikényszerített álbéke ideig-óráig megnyugtatja a befektetői piacot, egészen a következő összezördülésig, mikor a dodonai szövegek értelmüket vesztik, s ki kell találni újabb frappáns magyarázatokat.
Ez most nehezebben fog menni, mint eddig bármikor.
Címkép: Ők hárman, Nagy, Matolcsy, Varga
Forrás: Újnépszabadság