Már régóta foglalkoztat, hogy miként lehetnék sikeres milliárdos. Ismerőseim közül a legtöbben lebeszélnek róla, hogy komolyabban foglalkozzam a témával, ugyanakkor minduntalan azt látom-olvasom, hogy néhány kiválasztott szinte hónapok alatt bekerül a vagyonosok körébe, pedig nem villantott sem olyan tudást, ötletet, elhivatottságot, pláne nem múltat, amely érdemessé tenné őt ekkora pénz megszerzésére.
Mégis, mi a titkuk? Próbálom megfejteni, mélyre fúrni, hogy ne hibázzak, ha nekifutok a tervnek, amiben összemosódik a vágy és a cél. Márpedig ez veszélyes, tehát tutira kell mennem.
Úgy tűnik, hogy a fiatal kor előnyt jelent, nyilván a jó sváda is, ezektől tehát tekintsünk el. Néhány jónevű külföldi egyetem említése jól jönne, bár, ha ez nincs a nacionáléban, nem kizáró ok. Ahogy elemzem a karriereket, tulajdonképp semmi sem kizáró ok, s ez megnehezíti valamiféle általános szabály felállítását. Logikus, ha magában a megcélzott tevékenységi körben találok rá a titokra – olyat tudok nyújtani termékben, tudásban, know-how-ban, amelyre más még nem talált rá, de nagy kanállal eszi a piac.
Már-már belevetem magam a témák kategorizálásába, a kutatás kezdeti fázisában azonban két tényező keserít el: az egyik, hogy ez sem könnyű műfaj, a másik, hogy mintha a regnáló hatalom vidékén másként zajlanának a gazdagodás lehetőségei. Ez utóbbi töltött el izgalommal, mert úgy éreztem, ezen a ponton rúghatok labdába, ha összeszedem magam, valamint azokat a figurákat, akik segíthetnek legalább a recept megalkotásában. Volt, aki elzárkózott mindenfajta tanács elől, akadt, aki hosszasan sorolt példákat, mi is szükségeltetik ahhoz, hogy az ember belekerüljön a bűvös körbe – azt szűrtem le mindebből, hogy kevéssé a vállalkozó szellem, annál több kontakt. Ahogy mondani szokás: jókor, jó helyen kell lenni.
De hogyan kerülhetek én jókor, jó helyre? Ehhez kevés a ráérzés, s talán a szerencse, az ügyesség, a szemfülességsem elég. Valami azonban nélkülözhetetlen a terv megvalósításához: egy ember, egy közösség, egy kör, azaz valahol valakik, akik valamilyen oknál fogva fantáziát látnak bennem, miszerint megéri majd nekik, ha a nyakukba véve átgázolnak velem a fillérek patakocskájából a milliókat kínáló folyók vidékére. És ne nyugtalankodjak, majd kapok eligazítást, mit és hogyan tegyek, szinte nulla a kockázat, viszont ne legyek finnyás, a bevállalás, mint kategória nem tűri a kényes ízlést, ebben a szférában mások a normák.
A leegyszerűsített recept tehát a következő. 1. Alapítsak céget lehetőleg vidéken, kisvárosi panelban, vagy falusi házikóban, édesmindegy, s az sem probléma, ha a székhelyen más vállalkozások sorába ütközöm, amelyek számtalan profillal bírnak, de egy tőről fakadnak. A cégnek elég egy jelentéktelen alaptőke, türelem sem kell hozzá – hamarosan érkezni fog számára egy megrendelés, vagy egy lehetőség, amit habozás nélkül el kell fogadni. Széles a skála, lehet ez csatornaépítéstől földárverésig, tanácsadástól üzemegység-vételig minden, ne törődjek vele, s az se okozzon álmatlan éjszakát, hogy miből veszem meg. Hívjam föl ezt, meg azt, ők tudni fognak rólam, tulajdonképp azt sem kell elmondanom, hogy mit akarok, mert arról is értesültek már.
Csak fel kell vennem pármilliós hitelt, ami persze akkora summa, amekkorát életemben nem láttam egyben, csak krimikben bankrablás esetén. Földszintes pasasok ilyenkor összeszarják magukat, mert a tartozás nagysága meghaladja képzelőerejüket, s elmerülnek a „hogyan fogom én ezt visszafizetni” kásás tócsájába, szóval az ilyenek soha nem jutnak el az értől az óceánig. Tudniillik az az üzlet, amivel megdobnak, fedezni fogja a törlesztést, még akkor is, ha alvállalkozók, strómanok, s egyéb kisegítő személyzet áll munkába a modern csapatépítés jegyében. Az árat mindezek figyelembevételével állapították meg az okosok, nincs itt másról szó. mint arról, hogy az állam, esetleg régi és már bejáratott haszonélvezője bőkezű, ha készséges és engedelmes állampolgárról van szó, akit egy ködös úton érkező ajánlás nevesít.
Igaz, hogy a kezdeti lépések csupán milliókat hoznak a konyhára. Innentől viszont minden rám van bízva. A lendület alábbhagyhat, vagy fölgyorsulhat – ebben a fokozatban már számít a tehetség, néhány belém nevelt gátlás kiiktatása, bizonyos jellemvonások megléte, avagy hiánya, s mondjuk a számtan és a futball alaptételeinek ismerete. Mindezek egyvelege fogja eldönteni, hogy jóakaróim látnak-e bennem fantáziát.
Tény, hogy teljesítménnyel is válhat valaki kőgazdaggá, de realitásérzékem kivételesen működésbe lép: számomra ez nehéz, mi több járhatatlan út. Valószínűleg a fentire sincs sok esélyem, marad hát az álmodozás és csekély államkötvény. Ahhoz is kell némi merészség.
Forrás: Újnépszabadság
