Nézem ezeket a baráti fotókat, a politikusokkal összekapaszkodó fölkapott celebek bárgyú mosolyát, amelyeken egyszerre van ott a büszkeség és az alávetettség, a „van mire szerénynek lennem” egyébként jól palástolt komplexusa.
Értem én, hogy Szijjártó, meg a többiek miért csinálják ezt – durván fogalmazva azért, mert ők a plebsznél akarnak jó fejek lenni, s azt hiszem, a magas röptű kultúrát egyébként is leszarják, ahogy az ezt a nívót preferáló értelmiséget is. Minden szavuk, minden mozdulatok, tettük a már beszákolt híveknek szól, s ezek a hívek az évek alatt sokat vesztettek nívójukból. Nincs olyan felmérés, amely ne mutatná ki, hogy a notórius Fidesz-szavazók tömege vidéken él, kevéssé iskolázott, s meglehetősen szűk az a tájékozódási mező, ahonnan informálódik, az – azt eszi, amivel a hatalom tömi. Azt sem érdemes tagadni, hogy nincs ez máshogy Magyarországon kívül sem, egyre szervesebb része a kampányoknak a vásári ripacsoskodás, professzori magasságokból is képesek a győzni vágyók a „lakodalmas rock” végváraiban táncra perdülni. Jól esik olvasni, hogy a mulatós császár is felköszöntötte a miniszterelnököt hatvanadik születésnapja alkalmából.
A gesztus kölcsönös, hiszen Orbán Viktor is köszöntötte korábban a lassan krisztusi korba lépő Kis Grofót. Ez az ügyes roma fiú eszelős sebességgel vette be a politikai elit partijait, cseppet sem szemérmes, hogy háláját napról-napra lerója, ami abból a szempontból értékkel bír, hogy gesztusa tömegeknek útjelző. Győzikét fordulatos pályája, balhéi sem gátolják abban, hogy megnyilatkozzon a hatalom oldalán, a CÖF első sorában lépdel, népszerűségét – gondolom – ezzel nemcsak konzerválja, hanem kamatoztatja is, ahogy Dzsudzsák pajti is, aki egy kis utolsó szüretért még az oroszoknál is labdába rúgott volna az általa hőn szeretett Debrecen helyett.
Mága Zoltán hegedűjével szívesen indul protokoll-temetésekre, a Fásy show azonban mostanában mintha elhalványult volna, Korda Gyuri bácsi viszont főnix-madárként éledt újjá, Tóth Gabit meg mindenki bántja.
Csak az aggasztó, hogy ez az egész kanári világ a velejéig hamis képzeteket kelt, vagy ha az elit kultúrafogyasztása tényleg kimerül ebben, az még nagyobb baj. Mindenesetre kevés politikussal futhat össze az ember komoly színházi előadásokon, irodalmi műsorok nézőterein, koncerteken. Még kevésbé hallom az esztrád-képviselőktől a kritikát, hogy a velük mosolygó establishment ne engedje, hogy a szellemi produkciók támogatásának szelekciója ennyire elszakadhasson a teljesítménytől, a minőségtől. Egyre intenzívebben porlad, szikkad az a nemzeti kultúra, amely nem a „B” kategóriás, a
kormánypropagandát is nyakába vevő művek szponzorálásában merül ki, s kész erre a sztereotip magyarázat: „Most mi jövünk!”.
A rendszerváltás a kultúrában bizonyos fokig majdnem olyan szörnyű és kíméletlen, mint az oktatásban. Az újak, vagy a betagozódók tehetségesebbje is ugyanazt
a fényes nótát fújja, csak az alkotások szürkék. Olvasom, hogy a méregdrágán zajló színházi olimpia sem mozgatta meg igazán a közönséget, legalábbis azt a kört, amelynek szánták. Ugyanakkor a függetlenektől pedig azt a pár milliót is megvonták, amennyiből épp hogy megéltek. A „döntsön a piac’ mottóját kormányunk meglehetősen szelektíven használja, s csak ott és akkor veszi elő, ha neki konveniál, így pedig ez értelmezhetetlen, káros és kificamítja a közgondolkodást.
A kultúra első embere pedig ágazatára, mint egy vállalatra tekint, a menedzser-szemlélet embere, a mű nem más, mint áru, amit el kell adni és nem a közpénzért sírni. Ezzel mintha szembemennének a leszakított támogatások a kegyelteknek, a gazdagabb vállalatok átláthatatlan szponzorálásai olyan környékekre, amelyekről az ominózus fotók keltek útra. Igen, elismerem, hogy a népművelés az „átkos” terméke, s bizonyára keveseknél is ébresztett igényt a „magas” kultúrára. Ez a voksszerzésre koncentráló alagsori kalandozás azonban éppen töménysége okán visszatetsző – gyakran szirupos és ízlésromboló.
Olvasom, hogy a 185 éves gyöngyösi kórházban a Semmelweis- emléknap alkalmából jeles helyi politikusok tartanak beszédet és a nemrégiben a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjban részesülő Kis Grófo lesz a sztárvendég. Semmelweis mossa kezeit.
Címkép: Kis Grófo és a főnök
Forrás: Újnépszabadság