Kedves Főnök Úr! Kétségkívül látványos húzás Facebook-videóra feltöltött anyagban arról beszélni, hogy „pedofil elkövetők számára nincs kegyelem, ez a személyes meggyőződésem. Kialakult egy vita, de itt nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet teremteni egy világos, egyértelműdöntéssel.” Bizony, itt nem jogászkodni kell, bár Ön is ezt teszi. Hatásos ilyen esetben megjegyezni, hogy neki is van öt gyereke és hat unokája, s ha valaki hozzájuk nyúlna, az első gondolata az lenne, azt miszlikbe kell vágni. Ezután jöhet maga a bejelentés, miszerint: „A kormány nevében alkotmánymódosítást nyújtottam be, amely lehetetlenné teszi, hogy kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények elkövetése esetén kegyelmet kaphasson.”
Csakhogy való ez egy alaptörvénybe? Bizony, ez minden valamekkora jogérzékkel bíró polgár számára olyan akár a természeti törvények, vagy egy sok kérdésből álló nemzeti konzultáció, s ha ilyesféle evidenciákkal bástyáznánk körül a legmagasabb rangú és „gránitszilárdságú” szabálygyűjteményt, amelyet egy-egy Alkotmány ezerszer végiggondolt szövege jelenít meg, kódexeket töltenének meg a különböző abnormális lehetőségek elleni védekezések alpontjai. Orbán tehát arcmentésként tette ezt, ahogy mintha egyre többször kényszerülne effajta fogásra hol laposabb, hol elmésebb trükkel. Az természetes, hogy a kormányfő nem akar nyilatkozni arról, hogy az államelnöknek le kell-e ilyen esetben mondania – hiszen, ha valaki tudja, ő igen, hogy Novák Katalin miben ludas és miben nem ez ügyben.
Feltételezésemet erősíti, hogy kiderült: múlt pénteken egy kevéssé ismert, de bizonyos kapcsolatokkal bíró céggel készítettek bizonyos megrendelők villámgyors telefonos közvélemény-kutatást, amely minden valószínűség szerint ébresztőt fújt a hatalmi gúla csúcsain. Olyan felmérőt kellett keresni persze, amelyik nincs a frontvonalban, nem kerül azonnal nyilvánosságra a lóhalálában elvégzett vizsgálat. Az Amarone Kft. ilyen vállalkozás, fővárosi székhelye van, tulajdonosai viszont debreceni, illetve gyöngyösi lakosok. Ám a telefonok másik végén is kell lennie valakiknek, így hamar kiderült, hogy a „Call Express” miféle kérdésekre keres rapid válaszokat a megrendelő elhallgatásával. Nem kell tehát sok fantázia ahhoz, hogy mi miatt vált szükségessé Orbán számára egy mondvacsinált egérút.
Ám ettől még Novák Katalin a sárban ragad, számtalanszor reklámozott normáinak, egész családbarátságát fitogtató és karrierjét részben ennek köszönhető pályájának mutat fityiszt példátlan döntése, amely még Budaházynak adott kegyelmét is übereli. A szerencsétlen asszony kínjában csak annyit tudott kinyögni, hogy döntése bizonyára megosztó, gondosan verbuvált tanácsadói – akikkel talán nem is konzultált – nem győznek menekülni az újságírók kérdései elől, vagy nagyképűséggel akarják megúszni a választ, sőt, akad, aki titkosszolgálati áldozatként állítja be Novákot – Gundel Takács és Lackfi János nem terelt, lemondott. Kizárólag a mindig fegyverbe szólítható lakájmédia próbált különböző mentséget találni, de mivel jobbára ott is a sötétben tapogatódznak, óvatosabbak a szokottnál. Egyedül Varga Judit volt férje fogalmazta meg – diplomatikusan ugyan – fenntartásait. Ő tudja, miért tette.
, hogy kinek, kiknek lehet a keze a dologban, az út, amelyen ez intéződhetett, nem volt felszerelve pánik-gombokkal – sokan érzik ma már úgy, hogy mindent megtehetnek, s végül is ez akár egy egyszerű gesztusként is értelmezhető a mai világban. Úgy vélem tehát, hogy maga a történet banális, bár persze messze nem az, megfejtése sem bonyolult, hiszen mind a két hölgy, Varga Judit, aki tavaly még igazságügy-miniszterként ellenjegyezte a hozzá érkező kegyelmi iratot, valamint Novák Katalin eléggé fegyelmezett szolgálattevő ahhoz, hogy ne szisszenjen fel egy ekkora, brutális nagyságrendű szilánkhoz. Több mint cinizmus persze az államelnök hirtelen támadt lelkesedése, hogy jó szívvel írja alá az alkotmánymódosítást. Akár egy kegyelmi kérvényt. Mintha egy zebrán gázoló mentegetné úgy magát, hogy helyesli az utólagos szigorítást. Maguk az áldozatok úgymond járulékos veszteség.
Végigfuthat hátunkon, a hideg, hogy a szuverén magatartásra annyira kényes ország két notabilitása mennyire nem képes adni saját profiljára, veszíti el a feltétlen lojalitással önazonosságát, s még presztízsét sem félti, ha bárhonnan parancs, vagy kérés érkezik. Ám azt az utat, amelyen most már elég hosszú ideje és egyre gyorsabb lendülettel viszi polgárait a rendszer, történetek sokasága jelzi: ami ma képtelenség, az holnap bevett gyakorlattá válik, s holnapután beletörődve várhatjuk a következő skandalumot. (Jelen Média)
Forrás: Újnépszabadság