Egykori gimnáziumomban az egyik tanár az Új idők új dalai-t (Góg és Magóg fia vagyok én…) nem engedte az iskolai ünnepségen elszavalni, mert úgy vélte, hogy ez nincs összhangban az emelkedett nap sugallatával. Ady Endre dühödt verse pedig a megújulásról vall keményen és szívhez szólóan, igaz, úgy, mint aki harcol azzal, ami kedves országára rátelepszik. Valószínűleg ezt értelmezte körültekintő reszketéssel a pedagógus, hogy a költemény akár az akkori helyzet kritikájaként is értelmezhető, jobb ebbe nem belemenni, tessék a forró ólmot másra hagyni. Csakhogy a hatvanas években az igazgató felülbírálta tanárát, máshogy ítélte meg a verset, ő amellett kardoskodott, hogy az új idők pontosan korunk eljövetelét jövendölte meg, nehogy már Adyt is cenzúrázzuk.
2023 március 15-ig kellett várni, hogy a szituáció megismétlődjön. Az igazgató betiltotta a Budenz utcai Általános Iskola és Gimnázium ünnepi megemlékezését, mert elhangzott Petőfitől az Akasszátok fel a királyokat, amiről szerinte Orbán Viktorra gondolnának a résztvevők. Az érintett karakánul vállalta a felelősséget a döntéséért, ami egyben azt is érzékelteti, hogy ő bizony őrá gondolt. A diákok petíciót fogalmaztak, hiába, az oktatási intézmény vezetője azt közölte a tantestülettel, hogy a Petőfi Sándor életét születésétől a halálig végigkövető zenés, verses előadásban szerinte annyi aktuálpolitikai áthallás van, hogy „ha ez kimegy, vége az iskolának”.
Lehet persze őt gyávának nevezni, de a helyzet abszurditását nem a döntése jelzi, hanem az a klíma, amit ez a rezsim lassan tizenhárom éve teremtett vagy némileg visszaemelt. Mert azért azt nem nevezném vívmánynak, hogy éjjel nem jön értünk lefüggönyözött autó, nem kell tartani attól, hogy koncepciós per alanyai leszünk, megjelent cikk miatt nem veszik fejünk. A félelem azonban itt van velünk, ahogyan a túlzott óvatosság is.
A rendpárt rohamosan terjeszkedik, behatol a legkisebb zugba, magánéletünkbe, mindent tudni akar rólunk, szaporodnak az olyan szabályok, amik olyasmire jogosítják fel a hivatalt, melyekkel úgymond életpályákat határozhat meg, vihet zsákutcába. Nincsenek listák, de vannak – ezekbe minduntalan belebotlunk egy-egy kinevezéskor, leváltáskor, de még a kitüntetések átadásakor is feltűnő a politika szelekciója. Nem akarok idegyömöszölni riasztó következtetéseket, s azt a sejtést is csak halkan mondom, hogy nincs megállás, mert a hatalom nem kevésbé fél, mint az alattvalók. Félő, hogy belénk üszkösödik ez a magatartás és már Adyba és Petőfibe sem kapaszkodhatunk – az utóbbi esetében talán csak Rákay a kivétel.
Néhány éve egy pécsi koncert műsoráról hirtelen levetették a Fölszállott a páva népdal-feldolgozást. Mert Pávának hívták a város polgármesterét. Ostobaság – dühöngtem akkor, de legyintettem.
Már nem legyintek.
Címkép: Latour hadügyminiszter lincselése Bécsben
Forrás: Újnépszabadság