Kórházi miliőben van ideje az embernek hülyeségeken töprengeni. Ráadásul hosszan és kitartóan, hátha valami új is eszébe villan a hülyeségéről. Mindennek mindig a rossz oldalát látom, minden felesleges kérdés úgy vetődik föl bennem, ahogy az csak balul üthet ki nálam, mert hisztis vagyok, félős, nem bírom a fájdalmat és komplett forgatókönyv áll össze éjjelente a fejemben, miként nem viselem el majd azt, ami vár rám, mert minden ezen múlik.
És akkor eljön az idő, amikor késsel vágják el az “ajvékolást”, mert ott vagy, ők is, rájuk kell bíznod magad és ez megszüntet minden fennforgást, zsongást a fejedben. Fogalmad nincs, hogy fel-, vagy lefelé mész életed lépcsőin, de meglepődsz, hogy az egész műveleti sor, amit ez a sok segítő végez veled, nem is fáj annyira. Túljutsz az elsőn, a másodikon, a harmadikon, megkönnyebbülést, végtelen hálát érzel.
Órák múlva azt is megtudod, hogy szervezeted is kitett magáért, semmi allergia, mellékhatások veszélyének sorát pöckölted le magadról. Még a végén büszke leszel, milyen stramm vagy. Talán.
És akkor következik a másik álfilozófikus kérdés: jobb volna-e optimistábban nézni a “nem szeretem” dolgok elé? A természetes válasz, hogy persze. De ez azért mégis bonyolultabb. Mert mi van, ha a rosszabb variáció ragad torkon? Megakad a gégéden és nem ereszt. A keserűség nagyobb-e az előzetes derűlátás miatt? Mi omlik rá hegyként az emberre? Van-e ereje feltápászkodni, hiszen ez még nem a végítélet? Gyógyulásodért magaddal is meg kell küzdened. Fogod-e bírni, ha gellert kap a bizakodás? Tehát jobb-e az óvatosság, a sötéten látás adhat inkább egérutat?
Fogalmam sincs. Mondjuk az előkészület pesszimizmusa általában hosszabb időt vesz igénybe és hiábavaló, a jó hírek meg úgy porladnak el, mintha a szél tépázná őket.
Korábban néhány politikust idegesítettem azzal, hogy mi a jobb, jót rosszul csinálni, vagy rosszat jól? Erre akkor cinikusan válaszoltam is nekik – az egyszerű halandók számára ez édesmindegy.
Ma már ebben sem vagyok ennyire kategorikus. Különben is, azt mondták az orvosok, hogy készüljek rá, hogy nem lesz étvágyam. Van. Ebédelek.
Forrás: Újnépszabadság