Nem nagy kunszt észrevenni, ahogy a szavak hatalma tettekben végződik. Ennek tudatában még aggasztóbb, ahogyan a szavak fékevesztett indulattal, a legkisebb felelősség nélkül csörtetnek át a „post true” birodalmába – messze nem a műveletlen, sértett és dühös, a még a cseppnyi józanságától is megfosztott tömeghez, épp ellenkezőleg, az elit nyelvezete amolyan startpisztolyként éleszti föl odalenn a korlátlan haragot, így nincs az a satufék, amely megállítsa. Konfliktusos időkben így van ez,
nyugtatnak ismerőseim, s amit érzek-látok, ennek az egyre vadabb hajtása.
A szokatlan talán az, hogy az informatika, a közösségi média csodatévő ereje már nem amolyan bozóttüzeket okoz, hanem valóságos tűzvészt, s mintha a világ okosnak vélt előkelőségei abban lelnék örömüket, hogy ki tud rémségesebb jelzőkkel, vádakkal, történelmi párhuzamokkal operálni.
Rang, iskolázottság, beosztás mit sem számít ebben a vetélkedőben, az öntudatot, a harci szellemet ébren tartani az állandó fenyegetettség kupolája alatt lehet hatékonyan, de ez a kupola lassacskán elzár minden enyhülésre reményt adó verziót. Politikusok és azok szóvivői a kegyetlen és a még kegyetlenebb szavak listába állításával vannak elfoglalva, ahonnan már a visszaút is taposóaknákkal teli. Érthető, hogy minden oldal hatalmasai a másikat festik le gonosztevőnek, de emlékezzünk, hogy amikor Ronald Reagan a Szovjetuniót a „gonosz birodalmaként” aposztrofálta, mekkora hullámokat
vert kijelentése, amely nyilvánvalóan alaposan meg lett fontolva és koreografálva. Célt is ért.
Ma úgy megyünk el elnökök, külügyminiszterek gorombábbnál gorombább üzenetein és viszontválaszain, hogy meg se rezdülünk. Még a szellemes riposzt is többé-kevésbé kiment a divatból, a ketrecharcot favorizálják már ők is. A folyamatot hűen követi a tömegkommunikáció is. „Aki uralja a médiát, az uralja az országot is” – emeli meglátását tétellé Orbán Balázs igazgató úr, bár ez így túlzás, de tény, hogy terjeszt egyfajta viselkedésmintát, kultúrát, hozzáállást az a nyilvánosság, amely a stratégának
kedvére való. Javasolnám, hogy nézzen egyszer elfogulatlanabbul körül szeretett fertályán, ahol az árnyaltság nyomát sem lehet felfedezni, náluk a világ fehérből meg feketéből áll – s a feketének sohasem lehet igaza, ki kell iktatni, le kell gázolni még a leghalványabb nyomait is. Elég valakinek „rosszul” kérdeznie, hogy ebbe a mezőbe szoruljon, sőt, a szelídebb hangvétel is gyanús. Balázs a laboratóriumi értelemben vett függetlenség abszurditásával takaródzik, mintha nem volna eszméletlenül hosszú az út ettől a szócsövekig, a valóság tudatos „hajlításáig” – nála ez az út egy bukfenccel bejárható. Mert ahogyan egy régi rádiós gyermekműsorból a szájunkba rágták: Bukfenc mindent tud!
A háborús logika mentén való politizálás hatalommegtartó erő – vélik Orbán, valamint a hittan és a tornaóra hívei. Kik nevezhetők ma felelős államférfiaknak? – tette fel a kérdést egy nívós világlap.
Néhány halvány tippen, bizonytalan találgatáson túl érdeminek nevezhető lista nem született.
Forrás: Újnépszabadság