Blöff 1 Nincs új a nap alatt…
Sem „Magyar Lajost”, sem Báthory Istvánt, sem az 1956-os forradalom lengyel–magyar vonatkozásait nem tanítanák a jövőben a lengyel iskolásoknak történelemórán, ha végrehajtják a tervezett tankönyvreformot. Az ügyben közösen tiltakoznak magyar és lengyel történészek.
„Kultúrharc folyik Lengyelországban is, kár lenne ezt letagadni. Mi viszont nem szeretnénk, ha a lengyel–magyar kapcsolatok hosszabb távon ennek áldozatul esnének. Hiszen mindenki beláthatja, hogy ha a lengyel diákok nem tanulnak a két nép közös történelméről, a pozitív vonásairól, akkor előbb-utóbb akár az is bekövetkezhet, hogy a jelenlegi baráti érzelmek a két ország polgárai között semlegessé válnak” – mondta a Szabad Európának Mitrovits Miklós.
A történész-polonistával nemrég készítettünk beszélgetést Szelfi című podcastsorozatunkban annak kapcsán, hogy megjelent legújabb könyve, amely az 1945 utáni magyar–lengyel kapcsolatok hátterét tárja fel.
Mitrovits Miklós volt az egyik megfogalmazója annak a felhívásnak, amelyet magyar és lengyel részről is történészek, polonisták, levéltárosok, irodalomtörténészek írtak alá. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának közös tiltakozó állásfoglalása azután született, hogy nyilvánossá vált a lengyel kormány terve az iskolai történelemtanítás
megreformálására.
Mitrovits szerint nagyon pozitív, hogy lengyel részről a legrangosabb egyetemek vezető oktatói is aláírták a felhívást, ráadásul az érintettek világnézetileg is széles skálát reprezentálnak, így senki nem mondhatja esetleg, hogy a PiS-hez kötődő, politikai jellegű kezdeményezésről van szó.
A dokumentumot eljuttatták Lengyelország budapesti nagykövetének is, aki ígéretet tett rá, hogy továbbítani fogja a lengyel kormányhoz. (Szabad Európa)
Blöff 2 A Holdról látható a holdingosítás
A bennfentesek néhány hónappal ezelőtt Demeter Szilárd trónfosztását jósolták, mivel néhány dolga balul sült el. Hogy mennyire nem látunk bele a boszorkánykonyhába, jól mutatja, hogy a napokban Demeter mindent besöpört magának, sőt, még annál is többet. Hogy farkasétvágya, azaz koncepciója megnyerte a főnök tetszését, aki – ezt régóta tapasztalhatjuk – a Holdról is látható holdingokat kedveli. A gazdaság, a sajtó, az oktatás, az egészségügy, valamint már a kultúra területén is hatalmas összevonásokat végeztet, egyedül a pártokból akar minél többet, hiszen így szépen osztódnak az ellene leadott voksok is.
Teljesen más profilú és munkájú közgyűjtemények kerülnek most egy kalap alá, ami Demeter Szilárd irányítása alatt – gondolom – új irányt szabhat a magyar kultúra reprezentatív bemutatásának, minisztere őt egyenesen a dárda hegyévé minősítette, ami újabb harcokra enged következtetni. Az emberiség történetének egy picinyke szelete a folytonos decentralizálás, majd összeolvadás – a magunk mögött (előtt?) hagyott rendszer sokáig hitt a trösztösítésben, az mégsem hozott csodát. Igaz, a szétdarabolás sem okvetlenül. Valami más hiányzik szerintem a magyar gazdaság felpörgetésére, az állandó átalakítás azonban szelet vet, viharos növekedéssel nemigen jár, s még takarékosság szempontjából is keveset nyújtott eleddig. A zavar és a bizonytalanság több területen is megmutatkozik, az egészségügy folyamatosan nyögi a világmegváltó, ám szakmaiatlan fúziókat – elakadt a laborok központosítása, keveset hallani a diagnosztikai műszerpark állami tulajdonba vételéről, de máris komoly ellenérzéseket kelt a kórházak gyógyszer-ellátásának koncessziós terve, amely megint csak a protekcionizmus melegágya lehet.
A szakértő szerint Demeter Szilárd legnagyobb erénye, hogy nem okoz felfordulást. Túlbuzgónak és túlmozgásosnak látja, aki a meglévő folyamatokat tiszteletben tartja, igazi teljesítményt viszont nem lehet a személyéhez kötni. Kinevezése abszolút politikai döntés, amiben kizárólag Orbán Viktor illetékes. A kultúrpolitika ugyanis ma arról szól, ki kopogtathat be Orbánhoz. Aki nem jut be hozzá, annak az egész szektora árnyékban marad. Márpedig Szilárd barátunk tudta, mi kell a főnöknek, amihez Csák János is lelkesen csatlakozott, holott, ha a politikusi munka nem hasonlítható egy részvénytársaság vezetéséhez, úgy a kultúra virágzása sem a menedzserszemlélet komolyabb honosítása árán köszönthet ránk.
Az az érzésem, hogy ezt a pakkot egy Demeter Szilárdnál is nagyobb csodatévő sem tudná mindenütt értékeket felmutatva irányítani – de türelem, néhány év és erre is rá fognak jönni odafent, Hold-közelben.
Így lett ez most a Természettudományi Múzeum esetében is, amit néhány éve a szakma tiltakozására fittyet hányva az illetékesek Debrecenbe akartak költöztetni. Az utólagos bölcsesség ilyen esetekben sok emberi és pénzbeli vesztességgel jár, de ha ebben komoly rutint szerzett már az ország.
Címkép: Békési Joe: Demeter Szilárd
Blöff 3 Lesz itt elég tanács
Újabb testület, újabb hangzatos nekirugaszkodás – különben pedig amolyan újrahasznosított emberek csapatának tűnik a miniszterelnöki tanácsadó testület névsora. A cél „a kormányzati működés szuverenitási, társadalmi, gazdasági, biztonsági, kulturális és egyéb kockázatokkal szembeni ellenálló képességére” fókuszál, hivatalosan március 15-dikén kezdi meg formálisan is munkáját.
Tény, hogy a tagok közt magas rangú biztonsági/hírszerzési emberek is ülnek, amiből a hírt kiszivárogtató Panyi Szabolcs azt a következtetést vonta le, hogy „a testület létrehozása komoly változásokat jelezne a magyar nemzetbiztonsági szervek politikai felügyeletében is, hiszen jelenlegi posztjáról Papp és Kovács is távozhat, átadva helyüket egy politikailag lojálisabb új generációnak”.
A tervek szerint a következő napokban véglegesítik a testület működésének jogszabályi kereteit, így többek között azt is, hogy milyen tiszteletdíj jár majd a tagoknak, vagy éppen milyen lesz a munkájukat segítő apparátus. A részletekről szóló kormányrendelet pedig még március 15-e, a működés hivatalos startja előtt megjelenik.
Egyre több a bizottság, a tanácsadó, ami azt is jelezhetné, hogy ha a széles körű egyeztetések nem is, de a körön belüliek gyakoribbá válnak. Mégis, nekem az az érzésem, hogy a paraván mögötti sokszereplős alkuk, egyeztetések adott esetben az egyszemélyi felelősség súlyát hivatottak enyhíteni, ám az egyszemélyi döntések számát ez aligha fogja befolyásolni.
A „kipróbált emberek” sok posztot megjártak, többségük olyan sakkfigura, aki már bástyától futóig megjárta a hadak útját, s korábbi tanácsai valószínűleg ritkán értek révbe. A nagyzoló feladat-meghatározás mindenre és semmire érvényes gumiszöveg – ettől sem várható a vezetési módszer átfogó reformja, viszont fáradságot és kormányköltséget nem kímélve elégíti ki néhány ember hiúságát és teremt álfórumot a fontoskodásnak, ahogy sok sallang az Orbán Viktort amúgy is népes érdemi stáb körül. Figyelmesen olvassuk el a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) kiadott közleményt, amely azt írja: “A veszélyek korában Magyarország békéjének és biztonságának erősítése, valamint a magyar emberek életfeltételeinek javítása a kormány legfontosabb célkitűzése. Ennek a munkának a támogatásáért született döntés a kormány mellett állandó jelleggel működő stratégiai tanácsadó testület megalakításáról. A testület célja, hogy elemzésekkel és tanácsokkal segítse a kormány és a miniszterelnök munkáját a kormányzás egyes területeinek stratégiai szempontból történő áttekintésével, különös tekintettel a kormányzati működés szuverenitási, társadalmi, gazdasági, biztonsági, kulturális és egyéb kockázatokkal szembeni ellenálló képességére”.
Ki is lehetne a tekintélyes testület elnöke, mint Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója? Tagjai: Bakondi György, Kovács Árpád, Maróth Miklós, Papp Károly és Stumpf István.
Forrás: Újnépszabadság