Frakció ül!
Óriási, ahogy ez a bátor kormánypárti frakció egy emberként marad ülve, amikor a T. Ház felállva adja meg a tiszteletet Navalnij halála kapcsán. Bocsánat, a Mi Hazánk képviselőcsoportja szintén így tett, nyilván azért, mert tőlük is idegenek a mártírhalált halt ellenzéki egykori xenofób nézetei. Érdemes volna persze kikérdezni őket, hogy pontosan mit tudnak Navalnij előéletéről – gondolom, a legtöbb zavartan motyogna valamit.
Ez a szégyenteljes reakció Orbán fifikásnak tűnő találmánya, hogy ne kelljen így testületileg Putyin felelősségét firtatni. Gyenge lábakon áll, de meg lehet téveszteni vele sok embert, hogy lám, a főnök mégis az emberi jogok élharcosa. Bár sokat lehetne foglalkozni azzal, hogy kik, hogyan, miféle megállókkal jutottak a mai elitbe, mit tettek, mondtak egykoron, s annak mekkora lendülettel fordítottak hátat – sok értelme nincs ezeket felidézni, a hatalomvágy sok mindenre képessé teszi az embert, meg létezik felismerés, átértékelés is, ami egy emberöltőbe belefér. A főnök mester a leegyszerűsítés, a hamis képletek előállításában az épp futó érdekei szerint, becsap, ha nem vagy résen. „Sovinisztáknak a magyar parlamentben nem jár tisztelet” – világította meg a miniszterelnök a fideszes álláspontot. Emiatt a házon belül is volna teendő. De hagyjuk, mert ezzel is zsákutcába jutunk, hiszen Orbán trükkje éppen az, hogy magyarázkodásba fulladjon a nemtelen tett, a szolidaritás abszolút hiánya.
Inkább essen szó arról, mi az igazság a váddal kapcsolatban. Röviden: 2008-ban, a grúz háború idején Navalnij csakugyan az orosz agresszió támogatója volt: Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerése és katonai támogatása mellett foglalt állást (a háború után a két régió elszakadt Grúziától, a mai napig orosz bábállam működik ezeken a területeken). Blogján arról is posztolt, hogy rakétákkal kellene lebombázni az országot, a grúzokat rágcsálóknak nevezte (rájátszva a két szó orosz nyelvbeli hasonló hangzására), továbbá az Oroszországban élő grúzok kitoloncolását is követelte. A kijelentéseiért több alkalommal, nyilvánosan kért elnézést. 2023-ban azt mondta, hirtelen felindulásból írta, amit írt, és akkoriban nem értette a grúz politikát. Mint mi, hogy Magyarország miért adta ki az azeri baltás gyilkost, aki hazájában alezredes lett, később fontos állami beosztást kapott és miért szöktette meg a korrupciós vád alá helyezett macedón Gruevszkit, aki azóta is háborítatlanul üzletel hazánkban. Hagyjuk azonban a pontatlan párhuzamokat. Mert a lényeg, ahogy a 24.hu írta: Navalnijnak
messze nem a tíz éve maga mögött hagyott nacionalista kijelentései miatt kellett meghalnia.
Habzó szájak
Hetek óta láthatjuk, hogy ömlik ki a szétszakadt zsákból a kormányzat által „gyorsan lekeverhetőnek” vélt pedofilbotrány, pedig volt tisztáldozat is bőven, de a történet szálai egyelőre nem elvarrhatók. Nincs nap, hogy ne ébredjünk valami új és dühítő, a viszonyok tarthatatlanságát jóval nagyobb sugarú körben leleplezett esetekre, amelyekkel – a figyelmeztetések ellenére – nem törődtek az illetékesek. Kitartóan zajlik az egymásra mutogatás, ami a merülés sebességét csak növeli, fölkavaródik az iszap, ahogy kinyílnak a szájak, megnyílnak az irattárak, miközben a hatalom minden erővel próbálja megint csak a maga szakmaiatlan, ámde gyűlöletkeltésre alkalmas szövegeit útnak engedni, összemosni a pedofíliát a homoszexualitással, tabuvá tenni minden szót, amely egy higgadtabb hozzáálláshoz vezetne. Ennek a kormánynak egyetlen kulcsa van a hirtelen előállt szituációk megoldására – szigorítás ész és körültekintés nélkül, habzó szájjal kielégítve a habzó szájúakat. Aki csak dadogva figyelmeztet az elhamarkodottság veszélyeire, akkorát kap a fejére, hogy attól koldul. Pedig már ló sincs, amelyen átesnénk a jószág másik oldalára.
Lázár János képes kiejteni a száján olyan védekezést, hogy a kormány azért nem kért bocsánatot az áldozatoktól, mert a távozó elnök asszony az ő nevükben is megtette ezt. Ha máskor kevésbé, de a lemondása alkalmából Novák szigorúan egyes szám első személyben beszélt, némileg érzékeltetve, hogy mindenestől rá lett tolva a felelősség. Sejtem, hogy Varga Judit még sértődöttebben érez hasonlóan. Csakhogy a szétszakadt zsákból ömlenek a múlt félrenézései, takargatott vétkei, a mismásolás, amely táptalaja annak, hogy most szinte kampányszerűen kerülnek elő a hosszú idő óta rozsdálló esetek. Végre ott tartunk – de most is csak óvatosan, nevetséges sasszékkal -, hogy terítékre kerülnek a gyermekvédelem anomáliái, a nevelőotthonok ügyei, a gyámügy kezeletlen sebei. Ami, ha létezne nemzeti sorskérdés, bármiféle normális együttműködés kormány és ellenzék között, közös lecke, amelyet tartósan és közösen söpörtek szőnyeg alá. Kisstílű és bosszantó, ahogy egymást hibáztatják – János bá’t kik és miért tüntették ki, amikor már fű-fa-virág beszélt hajlamairól, K. Endre hogyan lehetett a balhét követően presbiter satöbbi. A „ki tud nagyobbakat mondani” politikusi vetélkedő már odáig szaladt, hogy akár halálbüntetés is jogos volna ilyen esetekben, ismét csak a kormány gyermekvédelmet ugyancsak szűken értelmező harcára fókuszálva. Sokkal több gyermek van napi veszélynek kitéve ma Magyarországon, mint amennyit zaklatnak, abúzus ér. Ők a káló?
Cash
Tényleg kell készpénz a zsebben. Nem lehet mindent kártyával elintézni. Akik úgy vélik, hogy a papírpénzt egyszer s mindenkorra el kell felejteni, annak nincs igaza. Ugyanakkor a kártya használata praktikus, megkönnyíti az életet és ne feledjük: gátolja az adócsalást. A bankok mindent megtesznek a visszaélések elkerüléséért, s talán most már a lakosság is elővigyázatosabb. Miközben a Fidesz-kurzus is mindent megtett azért, hogy az emberek ne idegenkedjenek a bankkártyáktól egyszer csak fotó jelenik meg Orbánról, ahogy bankókat számol, Szijjártó pedig azzal büszkélkedik, hogy kápé vett egy hatvanezer forintos sportcipőt. Nálam is mindig van készpénz, ezért fel sem tűnt, hogy ez a két bejelentkezés valaminek az előszele.
A Telex és a többi portál egyszer csak azzal lepett meg, hogy úgy tűnik, újabb közös nevezőt talált a Mi Hazánk és Orbán Viktor: a készpénzt. A miniszterelnök ugyanis még az Alaptörvényt is hajlandó lenne módosítani Toroczkai Lászlóék ötleteivel, akik régóta az Alaptörvényben védenék meg a készpénzhasználatot – legalábbis Orbán azt mondta, ők „nem lesznek akadályai” ennek. A Mi Hazánk „alapvető szabadságjognak tekintik a készpénzes fizetést”, oké, de ez nehogy már egy újabb átírt alaptörvényhez vezessen! Annyi szabály, rendelet, törvény árasztja el a közéletet – miért kéne a készpénz használatát így védeni, mikor nagy nehezen és nem kis ráfordítással terminálok vételére kötelezte az állam a kereskedőket. Egyébként a NAV legnagyobb örömére.
Lehetséges, hogy sok idős, vidéki ember ódzkodik az új, számukra idegen technikáktól. De szomorkodnak – és sokszor okkal és joggal – a bezárt postahivatalok, szárnyvonalak, rendelők, boltok miatt is, melyek hiánya a minimális komfortérzettől fosztja meg őket. Tessék inkább ezeket orvosolva voksokat szerezni! Ja, ez drága mulatság? Igazítunk egyet az alaptörvényen, oszt’ jó napot!
Címkép: Halász Géza Blöff
