Tovább csökkentettük! – hirdeti kidagadt mellel a kormány, utalva arra, hogy ebben a hónapban 24 százalékra csökkent az előzőleg 25-nél is többre mért infláció. Már rég elvesztettem azt az érzékemet, hogy körülbelül be tudjam lőni, hogy mennyire lehet lekezelni honfitársaimat, az egész egekig magasztalt kommunikációt „kész átverés” show-nak tartom, amely egyre magasabb ormokat hódít meg, s tény, hogy viszi magával a tudatlan és csak az agymosás kliséiben mozgó tömeget. Az EU-ban a frenetikus eredményünkkel is magasan elsők vagyunk, az pedig, hogy mindez a szankciók és Brüsszel bűne, így elég érdekes fénytörést kap.
Az árdrágítók elleni harc ismét az állam legfőbb feladata, mint rég, lelki szemem előtt látom névvel, lakcímmel kiplakátolva a bűnösöket az extraprofitjukkal, a Döbrögik persze leginkább a multik, holott tudvalévő, hogy az élelmszer-kiskereskedelem legolcsóbb árai és legtöbb akciója őket jellemzi. Nemrég még azért kaptak a fejükre, mert import termékekkel helyettesítették a honi agrárium produktumait, arról azonban most kevesebb szó esik, mert kiderült, hogy a hazai előállítási költségek finoman szólva nem versenyképesek, tehát a sötétben megbújó árdrágítókat szűkebb pátriánkban kéne keresni. Persze, ez is leegyszerűsítés, a magyar mezőgazdaság sikerágazatból lett válságágazat, az okok szétszálazását bízzuk Ángyán úrra; mindenesetre az, hogy az évekkel ezelőtt még lesajnált lengyel, szlovák agrárgazdaság más utat választott és ez az út sikeresebb volt, mint mindennek a politikai úton való szétverése, napjainkban jól látszik. Amikor egy újság arról tudósít, hogy hol van már büszkeségünk, a makói hagyma, s amikor a boltban lilahagymát veszek, kiderül róla, hogy holland – nos, ez egyszerre tragikus és komikus.
Az egyszeri honpolgár csak kapkodja a fejét, annyi a drágaság okán előállított bűnbak. Egy labirintusban találkoznak, egymásba ütköznek, a tételek egyszerre nem lehetnek igazak, süt belőlük az izzadságszagú manipuláció – de nem baj, a kutya sem gondolkozik el rajtuk, így a kormány mentesül minden hiba alól, kikerülve a tényeket mutogat minden nap másra. Arra sem képes, hogy a tűzoltó intézkedéseinek tovagyűrűző következményeivel számoljon, s ha érkeznek, hamar rábukkan arra, hogy kire mutogasson.
Mit is tetszettek tovább csökkenteni? – kérdezhetné kórusban az ország, mondván, hogy a pofátlanságnak is van határa. Csakhogy nincs. Egyedül ezt tanultuk meg.
Forrás: Újnépszabadság