Amikor a sutaság a ravaszsággal keveredik, abból mindig valami zavaros szöveg születik. Vagy árulkodó. Olyan, amivel el akarnak takarni valamit (például azt, hogy az ország az unió felé korrupcióellenes vállalásokat tett), vagy bele akarja szuszakolni azokat a téziseit, amelyek másutt már szerepelnek, amúgy pedig elemi emberi követelmények – s arra helyez nemzeti és Fidesz-pántlikát.
A furfangos jogalkotók mindezt elnevezik „a magyar életmód megvédéséhez fűződő közérdekre tekintettel benyújtható bejelentések”-nek. Ide azonnal befolyathatják a genderkérdést, a házasság és család alkotmányjogilag elismert szerepét, vagy a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelmet és gondoskodást, valamint születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.
Így lesz az EU késztetésére született iromány hosszú és zavaros, amelynek pontjai már-már elfedik azt, amiért született: a korrupciós láva visszaszorítását. Általános elvárásokból így szabható ki a magyar életmód, s így srófolható mindehhez az egy-egy elborzasztó eset ürügyén nemzeti harccá nemesedett mindenféle nemi aberráció elleni küzdelem. A tervezet tehát sok-sok területen ösztönzi arra az embereket, hogy kedvüket leljék a bejelentésekben, s erre – történelmi példák igazolják – van kereslet. Várhatók hát hatósági vizsgálatok, s még azt sem állítanám, hogy ezek mélysége, hatékonysága majd a politika kényére-kedvére alakul. Precedensre szükség lesz minden témában, ahogyan eltussolás is elképzelhető – rengeteg fel- és bejelentő viszont alaptalan, vagy nem igazolható vádaskodással ad majd munkát az illetékeseknek, ami alaposan fékezheti a megérdemelt leleplezéseket.
Elfogadom, hogy mindez íróasztali hőbörgés, de azért a magyar életmód dicső beállítása szintén mintha kissé elrugaszkodna a valóságtól. Csaknem minden, ami káros szokás, rossz beidegződés, a saját egészségen túl családot, társadalmat mérgező tünet, abban Magyarország éllovas. Nem most lett az, de semmiféle nagyzoló, piros-fehér-zöld duma, műfüves pálya, program, kormánybiztos, szankció, különadó nem változtatott azon, hogy ön- és közveszélyesen tengeti sok-sok honfitársunk a mindennapjait, s a család szent intézményét kikezdi a nőkkel szembeni brutalitás, a vandalizmus, a gyermekbántalmazás, amikkel jószerivel a hatóságok sem tudnak (akarnak?) mit kezdeni. A népegészségügy trófeáival szintén jobb nem büszkélkedni.
Tehát amikor egy tulajdonképpen kikényszerített, de lényeges jogszabályt üres szentenciákkal, elterelő, tárgyhoz nem tartozó témákkal vizeznek föl, az égvilágon nem érnek el vele semmit. Illetve dehogynem: a bódítóital akadálya a lényeglátásnak, a kijózanodásnak.
Forrás: Újnépszabadság