Nem szeretek találgatni, de mostanában annyi egymásnak ellentmondó jóslatba ütközöm, mégpedig hozzáértő emberektől, hogy még kevésbé gondolom azt, hogy könnyen eldönthető, hogy a ma mivé fajul holnap. Egy biztos: nehéz optimistának lenni, mert könnyen a győztes is lehet vesztes.
Miniszterelnökünk azonban zavartalanul ontja magából a hipotéziseket, amelyeket a valóság letéteményeseként ad elő. Ami jelenleg történik, az egyelőre nem az ő malmára hajtja a vizet, de ő – kívülről úgy tűnik – biztos a dolgában. Vagy azzal van tökéletesen tisztában, hogy kocsiján nincs rükverc. Olyan bizalmatlanságot „harcolt” ki magának , hogy még az is jobbnak látja elhúzódnitőle, aki nemrég még átölelte a vállát. Az új
barátok körét, eszményeit, politikai krédójátmegtapsolja, társaságukban érzi otthon magát – példáik riasztók, gyakorlatuk honosítása folyamatos.
Sok-sok útelágazás után Orbán jól látja, számára már csak ez járható.
Tegnap elutazott Brüsszelbe, szokás szerint harcot ígérve, miközben az EU vele szemben a puha földre vitelt gyakorolja. Gyávák vagy kompromisszumkészek voltak eddig, ízlés kérdése, de a többség eljutott vele szemben a szivatásáig. Kiismerték trükkjeit, jogi szlalomjait, az átverést betárazó színlelt alkalmazkodást – ez nem a „törik, vagy hajlik” alternatívája, politikai szélhámosság, amit tesz, mert az utolsó leheletig próbál eret vágni a valóságon.
Brüsszelben majd felveszi a konstruktív útonálló pózát, ami csak látszólag ellentmondás, vétók, alkuk, időhúzó súlyzózások közben saját előadásában hallhatjuk továbbra is győzelmi jelentéseit. Most már azonnal, élőben ütnek a cáfolatok.
Az EU a maga cammogó, nehéz testű lépéseivel kivételesen tartani fogja magát diagnózisához, és Deutsch Tamás szavával élve minden diplomatikus, udvariasnak tettető reakció azt fogja jelezni: ENNYI.
Miniszterelnökünk számításai között már rég ott szerepel, hogy komoly pénzelvonási
tünetekkel kell szembenéznie. Brüsszel szeretett hazánkat nyomorítja meg – ezt a strófát viszi körbe udvartarása régóta, ő meg hazárd pókerjátékosként elmegy a legvégsőkig.
Kérdés, hogy érvényes zsarolásnak tekinti-e még az EU, hogy a pénze nélkül – ami jár nekünk -, púp a hátunkon. Csakhogy azokkal a módszerekkel, amelyeket a kormány napról napra egyre direktebben használ, messze nem a blokkokon kívüliséget jelzi, ráadásul ez ma megvalósíthatatlan, a semleges Svájc, és rulettgolyóként érzi magát, pedig eleddig kitűnően és rutinosan érvényesítette.
Megértük, hogy Alijev vált a főnök példaképévé. Vegyük tudomásul: elköteleződött. Mozgásterét nem ki-, hanem elhasználta.
Forrás: Újnépszabadság