Biológiai fegyverrel van dolgunk, vírustámadást indítottak ellenünk – hangzott el Orbán Viktortól a vészjósló helyzetjelentés a CPAC Hungary konferenciáján, miközben a vietnami háború idején még vegyi fegyvernek számító könnygázzal fújták le a tüntetőket a Karmelitához vezető útnál. A migrácóval, a genderrel és a woke-kal támad a baloldal, amelyhez ezek szerint már Európa konzervatív jobboldala is odatartozik, azaz mindenki, aki e három témakörrel kapcsolatban kicsit is árnyaltabb fogalmazást, s egyben bánásmódot sürget.
Mintha itt sem lett volna a pápa, szelíd szavai elsuhannak a konferencia fölött, Orbán pávatáncából mindenki azt vesz le, amit akar, ha kell, félrefordítanak egy-két keményebbnek tűnő megfogalmazást, a magyar klérus ujjong, mert a sztaniolba csomagolt, allegóriákkal megtűzdelt kritika nem éri el ingerszintjüket. A lényeg, hogy Magyarország Európa legkeresztényibb állama, az egyre keresztényellenesebb világban. Elkel hát a hatalom éber védelme, aminek fenntartása egyben a ránk leselkedő veszélyekkel való folyamatos riogatás, s néhány levitézlett politikus társasága és izmos autokraták mellett. Ők tehát a szabad világ védelmezői.
A főnök imádja a nagy szavakat, mai interjújában például azt találta mondani, hogy nem emlékszik ilyen jókedvű három napra az elmúlt harminc évből. Egy ilyen tanácskozás tényleg felvillanyozhatja, ismét szabadon előjöhet Sorossal, de még ennél örömtelibb, hogy elvegyülhet a meghívottak között, a vendégek sietnek kezet fogni vele, hátak lapogatása a „csak így tovább” jegyében – bár sajnos Tucker Carlson csak videót küldött, aki rettenetesen sajnálkozott, hogy nem lehet Budapesten, „ha valaha is elbocsátanának, lenne egy kis időm, elutazhatnék…” – rebegi, mert a felvétel kissé idejétmúlt, azóta kirúgták, s valószínű, ha akar, kapott volna még repjegyet.
A kimondott szavakat naponta billenti fenékbe a valóság, de ebben a térben ez semmit sem számít, pedig lehetne bennük olyan igazságszilánkokra lelni, amelyek megvitatásra érdemesek volnának, de lehetőségét elsöprik a túlzások, az indulatok és a diskurzusra való képtelenség fanatizmusa. Ráadásul akkor ki kellene bontani bizonyos félelmek értelmét, konkrét tartományát, a blöfföket, az alapvető emberi és demokratikus jogok cölöpjeinek megkerülését, a részben a sunyi vágyat a világ újrafelosztására, némi területi korrekcióra, ami persze újabb konfliktusok előhírnöke. És ezeket a víziókat sem szabad csak úgy félresöpörni, ahogyan a túloldal elszabadult akciói is aggasztók a maguk szobordöntéseivel, örökbecsű festmények megrongálásával, irodalmi művek ostoba cenzúrájával. Mintha az egész világ le akarná vetni, meg nem történté tenni a történelmét. Az ebből fakadó zavar is a szélsőséget erősítheti.
A progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki a nemzetfelemésztő vírust, ami Orbán szerint minden bajok okozója, s ami elleni harcunk hozta meg Magyarország világhírnevét, bár ez néhol inkább hírhedtségbe csap át. A nemzetemésztésbe nyilván minden beletartozik, amit nem vesz jónéven sem Amerika, sem az EU, bár arról sem esik konkrétan szó, hogy a szuverenitás mely elemei ellen folyik az összfegyvernemi támadás. A genderkérdést tenni a gyermekvédelem központjává, miközben szűkebb pátriánkban a családvédelem valamennyi adata romlik; megvesztegetéseket, a járadékvadászatot, pazarlást, a centralizáció és a rendpártiság burjánzását, a hathatós érdekvédelem ellehetetlenítését, a civil szféra leigázását, a klientúra egyre vaskosabb és önkényesebb támogatását; a térfoglalásokat és a szellemi abúzió terjedését kellene úgy felfognunk, mint nemzetünk karakterének újrarajzolását, múltunk válogatás nélküli fölfényesítését? Melyek azok a jelenségek, amelyeket társadalmunk kohéziója, fenntartó képessége, gazdasági mutatói, életmódja, egészsége, értékmegőrzése fölmutathat az elmúlt évekből? Bátorságunk megmutatkozott a baltás gyilkos kiadatásakor, vagy Gruevszki úr krimibe illő megszöktetésekor, példát adtunk vele a világ jobbik felének?
Ukrajna területvédő háborút folytat, és az oroszok már rengeteg, mindig más és más okot szolgáltak fel a különleges hadműveleteknek álcázott agresszió miértjére. A vérontás szörnyű, s abban is van igazság, hogy ennek a szörnyűségnek nem lesz igazi győztese. De az sem mindegy, hogy hol az a pont, esély, ami tartós megnyugvást hozhat. Ungváry Krisztián szerint mindenesetre nem meghosszabbítják, hanem lerövidítik a háborút az ukránoknak küldött fegyverek, ami logikus. Több logikát azonban nehéz találni az egymást keresztező hadijelentésekben, nyilatkozatokban, a megmondó emberek prognózisaiban. A háború vagy béke kérdésében persze könnyű a békevágynak többséget szerezni, de a béke árát egyelőre senki sem hajlandó megfizetni, a populáris válaszok ehhez aligha adnak muníciót. De alkalmasak a voksszerzésre és a népi előítéletek átformázására – nos, ezek maradtak azok a mutatók, amelyekből Orbán kormánya erőt meríthet.
Forrás: Újnépszabadság
