A rossz döntések árát másnak szignálja és mással fizetteti meg – ez a magyar kormány gazdasági ars poeticája, amely mostanra már kezd horror-mértékűvé válni, s amelynek következményei beláthatatlanok hosszabb távra nézve. De – mint hirdetik – a politika a pillanat művészete, a voksok itt és most teremnek, holnap majd ferdítünk egy újabb álnok sztahanovista álmot, és mutogatunk az örökké hátramozdító kritikusokra.
Nem, itt nem csak a rekord infláció okainak csokorba kötéséről van szó, hanem az agresszív lépések sokaságáról, amellyel erőszakot vesznek a gazdaság törvényszerűségein, gondolván azt, hogy az is hajlítható, akár a tőlük idézhető valóság. A tönkrevágott agrárium mára keveset és drágán termel, a juttatások egy része a levegőbe távozott, hiányoznak az öntözőrendszerek, a korszerű termelési mód és a geotermikus energia széles körű használata, amely évtizedek óta fellelhető valamennyi leírt programban. Ha valaki nekem néhány évtizeddel ezelőtt azt mondja, hogy Lengyelországból kell importálni élelmiszert, bolondnak nézem.
És hiába üres az állam zsebe, jelenleg is szórják a legkülönbözőbb helyekre a pénzt, hogy ezzel párhuzamosan a legkülönbözőbb helyekre vessenek ki sarcot. Az előbbi a nekik kedves címekre menő juttatás, az utóbbi a „nemszeretem” szektorok, cégek büntetőadója, amit eufemisztikusan extraprofitnak neveznek, ám egyre kevesebb közük van hozzá.
Nincs hét, hogy ne találjanak ki valamit, most például a kötelező akciókat, túrják- fúrják a piacot, csuklóztatják azokat a külföldi láncokat, ahol eddig is olcsó árukért ment a magyar. A szakemberek vég nélkül sorolják a veszélyes következményeket, s látni is, hogy szűkül a választék, silányabb termékek kerülnek a polcokra és – a céltól eltérően – még több lesz az import.
Városok sora számolhat a választási ígéretek megszegésével, hatáskör- és pénzelvonással, eklatáns példa, hogy az atlétikai-vb rendezéséért cserében felajánlott fővárosi egészségügyi program már befulladt, a méregdrága rendezvénynél pedig alighanem manipulálni fognak a teltház imitálásával, oly csekélynek tűnik az érdeklődés.
A vidék megtartó képességének fontosságáról csak annyit, hogy szárnyvonalak, iskolák, rendelők, postahivatalok sora szűnik meg, a központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. Már az átkosban is azt vélelmezték, hogy így olcsóbb lesz a beszerzés, ehelyett csupán kaotikusabb lett.
Nemsokára a kórházakban is blokkolóóra lesz, mert az orvosok és a szakszemélyzet lóg, nincs bent nyolc órát a munkahelyén, az illetékesek pedig mindent adminisztratív intézkedésekkel akarnak megoldani, mert csak táblázatokból tájékozódnak, a helyszín hétköznapjait elkerülik. Ez a módszer egyben alkalmas az elterelésre, az emberek, közösségek összeugrasztására, a felelősség áthárítására. A képzetlen és tájékozatlan tömegekre van a legnagyobb szükség, meg néhány elitintézményre, amelyek a manipulálás fellegváraiként szolgálják a propagandát. Mindenki ellenség, egyedül a szélsőjobb és a partikuláris autokrata a barát, de ne legyenek illúzióink: hamarosan el fog kezdődni a belsőszabotálók felkutatása is.
Az izzadságos és megint csak nem kellően átgondolt iparosítási program is olyan területeket érint, amelyek kevés hozzáadott értékkel bírnak és csak felszínes mutatvánnyal emelik a GDP-t, hiszen a haszon nem marad az országhatáron belül, szűk a hazai bedolgozói kör, a magyar favorit ismét a néhány mozdulatra betanított munkás – ám abból sincs elég. Az energiaigényes és a környezetet próbára tevő akkugyárakba külföldről érkeznek majd vezetők és dolgozók, a többi agyontámogatott befektető is ebben gondolkozik, állítólag félmillió munkáskéz fog hiányoznak rövid időn belül.
Nemrég még a párezres uniós menekültkvótán is fennakadtunk. Nehogy azt higgyük, hogy ez a félmilliós sereg nem „multikulti”, mint ahogy azt se, hogy csak a csomagját pakolja le, majd vissza. A politika általi tendenciózus rájátszás az idegenellenességre súlyos gondokat okozhat majd néhány településen, mert az nem iktatható ki azzal, hogy „ők csak vendégmunkások”.
Miközben a felmérések azt mutatják, hogy még a Fidesz-szavazók közül is sokan a kormányt hibáztatják az állapotokért, a népszerűségi listán toronymagasan első a Fidesz. Egy torzan vezetett torz ország látlelete vetül elénk, ahol lassacskán semmi sem lesz a helyén, csak az elsíbolt közvagyon.
Ez így valóban megsüvegelendő teljesítmény.
Forrás: Újnépszabadság