Január volt zsinórban a negyedik olyan hónap, amikor az adatot közlő uniós országok közül hazánkba érkezett a legdrágábban az orosz földgáz – írja a G7. Csehországba jelenleg is a magyar ár negyedéért érkezik. A gáz tőzsdei ára jelentősen csökkent az elmúlt hónapokban, ezt a trendet azonban a magyar földgázimport nem látszik követni. Magyarország 2022- ben is sokkal drágábban kapta az orosz gázt más országoknál, és egyelőre úgy tűnik, ez 2023- ban is így marad.
Nem új a hír, forgatták kajánul elégszer, de van ennek a fejvesztett vásárlásnak politikai oldala, amit nem veséztek ki eléggé, inkább az oroszokkal való felhőtlen viszonyra fogták az utóbb meglehetősen rossz és drága üzletet, amit megkötésekor az élelmesség dicshimnuszaként aposztrofáltak. Legyünk reálisak. Az emberek tavaly ősszel rettegtek a téltől, hisztérikusan keresték az árammal üzemelő fűtőtesteket, hirtelen irigyeltté vált bármiféle kályha, érték lett a tűzifa. Az ár mellbecsapásán kívül a gáz léte is aggodalommal töltötte el a lakosságot, amely egyben választópolgárként is jelen volt a kormánypártok hatalmi naplójában. Egy hideg tél elegendő fűtőanyag nélkül devalválhatta volna az összes bevetett kommunikációs fogást, aláaknázhatta volna a népszerűséget – ezért válhatott minden fölötti eminens szemponttá a bebiztosítás.
Nem telt el nap anélkül, hogy erről, a ma már túlzottnak tekinthető bebiztosításról ne kaptunk volna hírt, ne lett volna megemlítve, hogy az orosz partnerek szinte kitüntetett bánásmódban részesítik a magyar üzletfeleket, telnek a gáztározók. A laikusok elégedetten vették tudomásul, hogy az EU-t oly sokszor bosszantó különleges kapcsolat hoz is valamit a konyhára. A közhangulat romlását elég tényező befolyásolta ahhoz, hogy a fázástól való félelem elhárítása minden pénzt megérjen, s a közvélemény-kutatások vissza is tükrözték, hogy a megkérdezettek díjazzák a portyázók és fürkészek újabb sikerét. Magyarán: politikailag volt generálisan fontos a helyzet kezelése, mert a népesség komoly hányadát érintette volna a hiány. Azt pedig most sem számolja ki senki az otthoni kalkulátorán, hogy a bespájzolás hogyan befolyásolja a rezsivédelmet, amely messze nem olyan példaértékű, mint ahogy hirdetik.
Az EU legtöbb országa komoly erőfeszítéseket tett az orosz energiafüggőség csökkentésére, amelynek ma látványos eredményei vannak, s ehhez jött a szerencse, a meleg tél, amelynek persze szintén lehet előre nem kalkulált ára és kára. Mi csak szavakban törődtünk a takarékosságot ösztönző eszközök bevetésével, az alternatívák felkutatásával, lemaradásunk pedig konzerválja a beszerzési forráskényszert. Senki sem számíthatott ekkora árcsökkenésre, de az óvatosság, az ésszerű kockázatvállalás negligálása a politikai stabilitásért cserébe talán túlzottabb volt a kelleténél.
Óhatatlanul eszébe jut az embernek a Covid kiváltotta politikai reakció, amely az „emberek megmentése” címszó alatt futott és hárított el elővigyázatosságot, józan megfontolást – a fenntartások pedig pillanatok alatt elpárologtak az életmentés szűrőjén, hamar a halál angyalává válhatott, aki ágált a kötelező vizsgálatokat megkerülő kínai oltások bevezetésekor, vagy a drabális mennyiségű és árú lélegeztető-készülékek ész nélküli vásárlásánál.
Ilyenkor a populizmus tort ül, előkerül az önellátás fontossága, saját oltóanyag, masina előállításán ügyködik seregnyi ember, s főként az, aki ebben a szférában megütötte a főnyereményt milliárdos osztalékok formájában. A maszkviselést, a szigorú korlátozásokat kevésbé szívesen fogadta volna a választó, mint a kevésbé hatásos oltóanyagot, s a magas halálozás számait, okait azért túlzás volna visszavezetni a kirakat politizálásra, amely a megszokott módon a propagandára koncentrált, s azt sulykolta, hogy megint csak túljártunk Brüsszel eszén. Az árfelhajtó portya mind a Sinopharm, mind a lélegeztetők esetében kitűnően sikerült, jószolgálati küldetésünk ezek szétosztásában eredményesnek tekinthető.
A kisebb horderejű, azaz kevés választót érintő ügyekben már hiányzik ez a gondos törődés. Olvasom, hogy a gyermekepilepszia nélkülözhetetlen gyógyszeréért Párkányba mennek a szülők, mert ott tudták, hogy az előállításához szükséges alapanyagból mindenütt hiány várható és ezért a kelleténél jóval többet rendeltek a szlovákok. Mi nem.
Viszont hálásak leszünk azért, ha a karácsonyi vásár idején az államosított Vörösmarty téren ismét ott áll majd a TEK harcjárműve, hogy éberen vigyázzon ránk.
Címkép: TEK tank a Vörösmarty téren
Forrás: Újnépszabadság
