Rémy Chauvin francia tudós könyvet írt a csodagyermekek sorsáról, amelyben azt állítja, hogy minden tízezredik gyermek különleges adottságokkal születik, de a zseniális pólyások több mint fele középszerű felnőttként éli le az életét. A szerző a francia iskolarendszert, az elavult oktatási módszereket bírálja, s a társadalmat, amely úgy látszik, nem tart igényt e kivételes tehetségek képességeire. Chauvin egy neves lélekbúvár, Lewis Terman munkájára is hivatkozik, aki negyven esztendőn keresztül négyezer csodagyermek viselkedését és sorsát követte figyelemmel, és azt bizonygatta, hogy a felnőttek az esetek jelentős részében nem ismerik fel a rendkívüli adottságokkal rendelkező gyermekek lehetőségeit. Ezért jó részük elkallódik. Az ilyen gyermekek ugyanis unatkoznak az órákon, rendzavarók, külön kellene velük foglalkozni. Állításai igazolására Terman egyebek között a következő igaz történetet meséli: egy félreeső falu határában megrekedt autó vesztegel az országúton. Gazdája, tekintélyes külsejű férfiú, gondterhelten hajol a motor fölé. Könyökig maszatos. és kimondhatatlanul ideges, mert minden igyekezete hiábavaló: képtelen felfedezni a hibát. Ráadásul láthatóan sietős a dolga. Talán már el is késett valamely fontos találkozóról. Ekkor érkezik a helyszínre egy nyolc-kilencévesnek látszó fiúcska. Egy ideig nézegeti a tanácstalan ember erőlködését, majd udvariasan felajánlja szolgálatait. Néhány percig matat a karburátor körül és a motor beindul. Az elképedt és boldog autós fennhangon hálálkodik, ám hirtelen félbeszakítja dicséretének áradatát és szigorúan megkérdi: – Fiacskám, te tulajdonképpen miért nem vagy ilyenkor az iskolában? – Azért – feleli a gyermek –, mert mára várjuk a tanfelügyelő ellenőrző látogatását, és a tanítóbácsi azt mondta, jobb, ha én beteget jelentek. A történetnek a bizonyításhoz nem tartozó csattanója, hogy a bajba jutott autós természetesen éppen a tanfelügyelő volt.

Ha a francia professzor adatai helytállóak, ha minden tízezredik apa joggal tekintheti zseniálisnak az ujját elgondolkodva szopogató ivadékát, akkor igen hozzávetőleges számítás szerint a világon hetenként száz lángelme születik. Ezeknek 54 százaléka felnőtt korára is megőrzi zsenialitását. S a folyamat nyilvánvalóan hosszú ideje tart.

Eszem ágában sincs azt állítani, hogy ez nem látszik meg a mai világon. Csak azt, hogy nem látszik meg eléggé. Úgy lehet, erősen hiányzik az a másik 46 százalék, aki elkallódott.

Megjelent A Hét VI. évfolyama 32. számában, 1975. augusztus 8-án.