A legszebb utasszállító óceánjárót, a France-t kivonták a forgalomból, mert a francia állam évente 120 millió frankot fizetett rá az üzemeltetésére.
Angliában is rossz az üzletmenet. A The Times című napilap hírül adja minden érdeklődőnek, hogy a brit repülőtársaságnál bárki bérelhet magának egy 375 férőhelyes Jumbo-jet repülőgépet, amelyen aztán akár egymaga utazhat Hong-Kongig és vissza, potom 70 ezer fontsterlingért. A romantikusabb lelkek napi száz fontért léggömböt bérelhetnek, négytagú szakképzett legénységgel. Vagy ötszáz férőhelyes vonatot, napi ezer fontért. Hálókocsival 3000 font, az étkezőkocsit ráadásként csatolják a szerelvényhez. Jelentéktelen ráfizetés fejében a bérlő kiakaszthatja a mozdonyra a családi címerét, ha van neki, vagy fűszeráruüzlete cégtábláját. A világ egyik leghíresebb koncerttermében, az Albert Hallban, ahol annyi világhírű operaénekes lépett fel, akárki rendezhet táncdélutánt a barátai számára. A buli cehje 600 és 2000 font között váltakozik. Feltételezhetően a zene minősége szerint, mert az egyetlen korlátozó feltétel: pop-zene énekest nem engednek fellépni az Albert Hallban. Kétezer fontért sem. A gazdasági válság úgy látszik, még nem annyira súlyos.
A régi értékek rohamosan veszítenek csillogásukból, s ami ennél sokkal súlyosabb, az üzleti megbízhatóság fogalma is elveszti értelmét.
Hogy mennyire elmélyült az üzleti becsület válsága, az a spanyol horoszkópkészítő Rafael Lafuente esetéből is nyilvánvalóan kiderül. Lofuente feljelentette a konkurrensét, aki elektronikus számítógép segítségével állította össze a jóslatait. Lafuente szerint a számológép durva asztronómiai hibákat ejt, s ezzel lejáratja a csillagjóslás becsületét. A gépet zár alá helyezték. A gépet, mondom, nem a szélhámosokat.
Megjelent A Hét V. évfolyama 52. számában, 1974. december 27-én.
