A franciaországi Auxonne helység városatyáit súlyos dilemma elé állította a könyörtelen élet. Választaniuk kell gyermekeik jövője és Napóleon kalapjának a birtoklása között. Két esztendeje vívódnak ellentmondásos érzelmeikkel, s mindmáig nem sikerült dűlőre vinni a dolgot. Igaz, nem könnyű dönteni. Mert ez a kalapügy az érzelmekre épített életszemléletet állítja szembe a reálpolitika rideg követelményeivel. A derék auxonne-iak esete ilyen értelemben a nagy politikai döntések oly gyakori problémáját példázza, igaz, kissé clochemerle-i módra: mit szabad eladni ahhoz, hogy az ember ne adja el önmagát.
A kisvárosnak ugyanis már régen szüksége lenne egy új iskolaépületre, de nem telik a költségvetésből. Volna mégis egy megoldás, csakhogy az auxonne-iak, haj, nagyon keserű szájízzel gondolnak rá. A város egyébként igen szerény múzeumában féltett ereklyét őriznek: Napóleon kalapját. Auxonne nevezetességét, büszkeségét. Két esztendővel ezelőtt egy dúsgazdag gyűjtő annyi pénzt ajánlott fel a kalapért, amennyivel megoldhatnák az iskolaproblémát. A városatyák gondolkodási időt kértek – s a kalap körüli vita azóta is drámai fordulatokkal terhesen folyik. A lakosság pártokra szakadt, kipróbált barátságok felbomlottak, rokonok nem köszönnek egymásnak, évtizedek óta összeszokott póker-partnerek átmennek az utca másik oldalára, ha a gyűlöletessé vált hajdani cimborát megpillantják.
Nem is gondolok arra, hogy kinek a pártján van az igazság, mert részrehajló vagyok. Az auxonne-i gyermekek ismeretlenül is többet je lentenek a számomra, mint Napóleon nevezetes kalapja. Egyik kalapja, mert úgy gondolom, a nagy császárnak több is lehetett a gardróbjában. Mert Őfelsége – ezt a legelfogultabb hazafiak sem tagadhatják –, elvesztett ugyan egynéhány csatát, de a kalapját, tudtommal soha. Azt a kalapot sem, amelytől most az auxonne-i polgárok elvesztik a fejüket. Iskola vagy Napóleon-kalap: a lokálpatriotizmus ilyenszerű értelmezése biztosan téves. Viszont felvetődik egy másik kérdés: vajon a hatalmas összeget felkínáló dúsgazdag magángyűjtő távoli városában nincsen-e ugyanígy nagyobb szükség egy új iskolára, mint egy állítólagos Napóleon-kalapra?
Megjelent A Hét VI. évfolyama 24. számában, 1975. június 13-án.
