Az UNESCO folyóirata (Le Courrier) a testi fogyatékosságban szenvedők helyzete ismertetésének szenteli legújabb számát. A bőségesen illusztrált cikkekből megtudjuk, hogy szerte a világon a hivatalos és nem hivatalos szervek milyen sokat és a szükségletekhez viszonyítva milyen keveset tesznek azért, hogy ezek a szerencsétlenül járt emberek megtalálják a helyüket az emberek földjén. Ám olvasás közben az ép ember egyébként is alkalmi meghatottsága tiszteletteljes figyelemmé változik: kiderül ugyanis, hogy a nyomorékok sokkal többet tesznek önmagukért, mint amennyit az egészséges világ tesz értük.
A folyóirat egyik cikke például arról szól, hogy a süketek nemzetközi szövetsége egyetemes szótárt állít össze, amelyet a világ bármely részében használni lehet. A rendkívüli szótár kézjelekről készített fényképeket tartalmaz, különös tekintettel a nemzetközi értekezleteken használt kifejezésekre. A több mint 1500 kézmozdulatot rögzítő munkát bemutatják a süketek VII. nemzetközi kongresszusán, amelyre 1975-ben kerül sor. Ez a kiadvány egyébként a harmadik ilyen természetű: ám az eddig megjelent két szótár csupán 300 jelt tartalmazott.
A szokatlan szótár valószínűleg az ember legelső közlési próbálkozásainak az emlékeit őrzi. A legegyszerűbb beszédjelek közös gyökerét bizonyítja, hogy azok a mai napig is változatlanok. Vagy legalábbis annyira hasonlítanak az őskorban kialakultakhoz, hogy európai süketnémáknak sikerült tökéletesen megértetniük magukat amerikai indiánokkal, vagy afrikai, illetve dél-amerikai primitív törzsek tagjaival. Ez a közlési mód hídnak bizonyult a legkülönbözőbb kultúrájú emberek kapcsolatainak megteremtésére.
A süketek világszövetségének alakuló kongresszusát 1951-ben tartották Rómában. Az értekezleten huszonöt ország süketnéma szövetségeinek képviselői mellett természetesen nagyon sok, a beszéd és a hallás adottságával megáldott ember is részt vett: szakértők, orvosok, tanárok. Az értekezlet látszólag úgy zajlott le, mint bármely más nemzetközi találkozó. A beszélni (s másokat meghallgatni) tudó résztvevők éjszakába nyúló vitákat folytattak a megalakítandó szövetség feladatainak, jogainak, hatáskörének, fő- és mellékcélkitűzéseinek a megfogalmazásáról, állásfoglalásáról a nemzetközi kérdésekben stb. Ezzel a lázas tevékenységgel párhuzamosan a közvetlenül érdekeltek, jelbeszédük segítségével, hihetetlenül rövid idő alatt megvitatták közös dolgaikat és megalakították a szövetséget, amely ma ötvennégy ország egyesületeinek érdekeit képviseli. Semmiféle előítélet vagy csökönyösen védelmezett külön álláspont, semmilyen bonyolult, kétértelmű szövegfogalmazás nem gátolta munkájukat: mondanivalójuk világos volt és pontos.
Persze kétes értékű publicisztikai fogás lenne, ha most felemlíteném: milyen régen folynak a világot foglalkoztató gyakorlati problémák (környezetvédelem, leszerelés, élelmiszerhiány) megoldására összeült nemzetközi értekezletek tanácskozásai, és a nyelvileg pontosan kifejezhető gondolatok dacára milyen ritkán kerül sor eredményhirdetésre. A hibát nyilvánvalóan nem a gondolatok közlésének az eszközeiben kell keresni.
De azért talán mégis hasznos lenne, világszerte négymilliárd embert megtanítani a süketnéma beszédnek egyik legegyszerűbb jelére: felfelé tartott jobbtenyérrel ismételten magunk felé intő mozdulat. Azt jelenti: közeledj bizalommal, barátom!
Megjelent A Hét V. évfolyama 19. számában, 1974. május 10-én.