Több „prózai“ filmváltozat után íme a „musical“. Széles vászon, gyönyörű, színes tájképek, jó zene, elegáns, túlságosan elegáns játék.
Csak éppen kicserélték a szerzőt. A nézőnek az a benyomása, hogy a szcenáriumírók Harriet Beecher Stowe regényéből, a Tamás bátya kunyhójából merítették ihletüket. De hát Huckleberry Finn nem a tiszteletre méltó, jóságos-nagynéni lelkületű Beecher Stowe asszony gyermeke, hanem az ördögien gunyoros, kamasz módra kegyetlen és igazságos Mark Twainé, aki, erre biztosan emlékszem, humorista volt. Vagyis olyan író, aki a nevettetés eszközeivel érzékelteti hősei tragikus sorsa felett érzett mélységes szomorúságát.
A történet Twaintól való, de a könyv hangulatát nem sikerült átvenni ebbe a musicalba. Más hangnemben mjuzikálnak.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 25. számában, 1975. június 20-án.
