Goiania brazíliai város sportpályájáról a napokban négy halottat és egy sebesültet szállítottak el a mentők. A mérkőzés bírája tizenegyest ítélt a helyi csapat rovására, és egy lelkes szurkoló agyonlőtte a büntetőrúgásra készülő játékost. A gólveszély elhárítása felett érzett öröme azonban nem tartott sokáig, mert az ellencsapat egyik híve viszont őt puffantotta le a pisztollyal, amelyet véletlenül éppen magával hozott a meccsre. Ezután közel harminc másik néző rántotta elő a véletlenül éppen nála levő pisztolyt, de a további lövöldözés már csak egyetlen sebesültet eredményezett.
A Salvador és Honduras közötti háború, amely szintén egy labdarúgó mérkőzés tömegakcióvá szélesített folytatása volt, sokáig azt a tévhitet táplálta, hogy a futball-lal kapcsolatos forgandó szerencse csak a forróvérű dél-amerikaiakat serkenti lövöldözésre. Ám a nemrég lezajlott Leeds United–Bayern München mérkőzésen egy angol szurkoló ragadott flintát a feltételezett futballbírói tévedés miatt.
Szerencsére az ilyen esetek ritkák, és talán megelőzhetők. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség például leszerelési tárgyalásokat folytathatna egyes csapatok érzékeny lelkületű, lőfegyverrel rendelkező szurkolóival.
De ha a diplomáciai módszerek alkalmazhatóak a sportban, hátha fordítva is hasznosítani lehetne a szabályokat. A fegyveres összecsapással fenyegető nézeteltéréseket eldönteni… a sportpályán. Tudom, hogy a módszernek vannak könnyen bírálható fogyatékosságai. Nem biztos ugyanis, hogy mindig annak a félnek van igaza, aki jobb futballcsapattal rendelkezik. Készségesen elismerem.
De a régi módszer sem igazságosabb. Mert nem mindig annak van igaza, akinek erősebb a hadserege. Csakhogy a labdarúgás csataterén a „bomba“ egy jólirányzott futball-labda becsapódását jelentené a hálóba, nem pedig ezer megatonnás robbanást. Micsoda különbség…!
Persze tréfa az egész. A nemzetközi nézeteltérések rendezésére szolgáló klasszikus módszer megreformálása a tárgyalások, az új típusú nemzetközi kapcsolatok elvének általános elfogadását feltételezi. S a játékszabályok szigorú tiszteletben tartását. Semmi durvaság, semmiféle lesállás…
Megjelent A Hét VI. évfolyama 27. számában, 1975. július 4-én.
