A televízió hétfői magyar nyelvű műsora Kollektív útirajz címmel vetített részleteket egyes árvízsújtotta vidékeken készített riportokból. Optimista tragédia: a drámai képek és a megrendült kommentátor (Bodor Pál) szövege egyaránt a céltudatos ember győzelmébe vetett bizalmat sugallta a természet oktalan erőivel vívott elszánt harcban. Bátorság, lelemény, szervezőkészség, szakértelem és makacs kitartás szegül szembe a fátummal. Persze ezek az erények a nyugalmas mindennapi építőmunka összetevői is, csakhogy olyankor nem jelentkeznek ilyen drámai-látványosan.
S ez így igaz nemcsak a gátépítőkre, hanem az említett televíziós adás megvalósítóira vonatkoztatva is. A magyar nyelvű szerkesztőség gyors és hatékony akciója tévériporteri munka volt a javából: bátorságról, leleményességről, céltudatos őszinteségről, hozzáértésről és makacs kitartásról tanúskodott. Hivatásuk szerint, mesterségük eszközeivel, sok millió más honpolgárhoz hasonlóan a gátakat erősítették. A szakmabeliek mellett (Csáky Zoltán, Máthé Éva, Adelmann Alfréd, Molnár Vilmos, Sallai Ibolya) hadd emlékeztessünk az önkéntesekre is, Péter Domokos brassói egyetemi hallgatóra, Ozsváth Pál udvarhelyi középiskolai tanárra, Schnedarek Ervin marosvásárhelyi középiskolai tanárra, Varga László diákra.
A riportert is szükségben ismerni meg.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 28. számában, 1975. július 11-én.