Szokás szerint kiszivárgott, hogy mit mondott a főnök az esztergomi frakcióülésen. Utána a posztján megerősített frakcióvezető tartott sajtótájékoztatót. Még arra sem vette a fáradságot, hogy saját szavaira cserélje az Orbán-betéteket, nemhogy gondolatokat, netán saját töprengéseit mellékelte volna beszámolójához. Ugyanúgy, ugyanazt – ahogy megszoktuk.
Illetve pontosítok, a tájékoztatón kiderült az is, hogy ismét nagyon haragszunk a svédekre, a frakció megint a talpára állt és önállóságot mímelve bejelenttette Kocsissal, hogy egyelőre nem támogatják NATO-tagságuk ratifikálását. Igaz, erre korábban már a házelnök is kitért, elegük van a leckéztetésből, meg abból, hogy egy oktató-kisfilm nem a legelőnyösebb oldaláról mutatja be Magyarországot. Csakhogy az ominózus kisfilm 2019-ben készült, azaz évekig nem tartották elővenni sérelmüket a sifonérból.
Orbán Viktor – ahogyan a helyzet fokozódik – egyre keményebb hangot használ a Nyugat ellen. Szervezett támadásnak nevezi a gazdasági, a jogállami és a kulturális téren sorba szedett kifogásokat, amelyek tetemes része indokolt – ha végre lemenne a tájékoztatás a konkrétumok szintjére. De nagyon is tudják, hogy miért nem megy odáig, ahogyan az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ott tesznek keresztbe minden javaslatnak, tervezetnek, hol csak tudnak, ám a panaszáradat mögött azért elővillan a vágy: pénzhez kéne jutni.
Csakhogy az EU is bandázsba öltözött, Orbán pedig vabankra játszva lassan már csak arra számíthat, hogy a néhány országban, majd az EU-ban sorra kerülő választások egy vele sokkal inkább rokonszenvező világtérképet terítenek elé. Ha a mesterterv eredménye nem lesz számára eléggé kedvező – azt a lápot nem tudja már lecsapolni, mint eleink a Hanságot.
Ráadásul a gazdasági folyamatok vészterhes jövőt prognosztizálnak, ígéretek, nagy hangú bejelentések tucatja foszlik majd semmivé, át kell majd huzalozni az egész kormánykommunikációt, s talán ez az egyetlen, amire nem fogja sajnálni a milliárdokat. Természetesen ehhez már készül az új törvényjavaslat, amely még egyszer nekifutna a sajtó és a civil szféra külföldi támogatásainak ellehetetlenítéséhez – sűrűn használva a dollárbaloldal-stigmát, amelynek nagyságrendje a közelében sincs annak a tengernyi pénznek, amely kacifántos utakon jut el a kormánybarátságot perenként bizonyító, a tényekre fittyet hányó szervezetekig, médiafelületekig.
Joggal érezhetjük, hogy valóban szuverenitásunk forog kockán, amikor megvétózzuk Azerbajdzsán elítélését, egész sorozat kitüntetést tűz mellünkre a KGB-s, háborús uszító Kirill pátriárka, börtönből szabadlábra helyezett emberkereskedőket engedünk rá Európára. Érdemes volna grafikonsorozatot nyilvánosságra hozni – miként és miben vált sereghajtóvá Magyarország. A listák kíméletlenek, kiábrándítók, de bizonyára a szokásos frázisokkal majd kidumálják mindannyit, a svédek pedig ideje hogy bocsánatot kérjenek.
Címkép: Az orosz külügyminiszter kitüntet
Forrás: Újnépszabadság