Sokáig tartott, de a történelem visszaadta, amit elvett – közölte tegnap Szijjártó Péter Azerbajdzsánban, amivel arra utalt, hogy a harminc éves létezése után megszűnt létezni az örmény keresztények Arcahnak hívott állama, miután Azerbajdzsán előbb blokád alá vette, majd villámháborúval elfoglalta azt. Több mint százezer örmény keresztény menekült el a régióból, amelyet most a KÉSZ csoport segít újjáépíteni.
Sajátos felfogás ez egy olyan országkülügyminiszterétől, amely a kereszténység legfőbb védelmezőjeként szokott szerepelni. De ha már így nekilendült, tovább is elemezte a két ország gyümölcsöző viszonyát:
”Sokakkal ellentétben mi nem földgázbarátságban vagyunk Azerbajdzsánnal, és nem a 2020-as évek energiaválsága során fedeztük fel, hogy létezik az ország. Ami minket illet, már jó tizenkét-tizenhárom éve építjük ezt a kapcsolatot, úgyhogy amikor nekifogtunk a munkának, még mindenki lesajnált és kritizált minket. Jeyhun Bayramov azeri külügyminiszter kollégával most azt látjuk, hogy ehhez képest a nyugat-európai országok és az Európai Unió vezetői egymást lökdösik itt, Bakuban. Addig is, nekünk maradnak a tények: Magyarország, a magyar emberek rendkívül sokat profitálnak a kölcsönös tiszteleten alapuló, hosszú távú együttműködésből Azerbajdzsánnal”.
A kapcsolat kezdeti szakaszáról szólva azonban aligha lehet elfeledni, hogy miként engedték szabadon az azeri baltás gyilkost, aki egy örmény évfolyamtársának oltotta ki az életét a kollégiumban. Akkoriban a magyar kormány azzal mentegetődzött, hogy azeri oldalról ígéretet kapott, hogy a bűnös hazájában tölti majd le a hátralévő büntetését, amiből persze nem lett semmi – sőt, nemzeti hőst csináltak belőle. A történethez még hozzátartozik egy máig rejtélyes pénzátutalás, amiről valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy végül is kik, kinek, milyen munkáért utalták át Bakuból.
Egy biztos, a több mint kínos esettől fogva tényleg a kölcsönös tisztelet a legjobb kifejezés arra, ami történt.
Címkép: Szijjártó Azeriekkel
Forrás: Újnépszabadság