Az Újnépszabadságból vesszük át az a levelet, amelyet Kereszty András lapja a Magyar Narancsból vett át. A Fidesz krisztusi korba lépett, egyik alapítója rendhagyó módon „köszönti”.
Az alapító levele a 33. születésnapon
A Fidesz alapításának 33. évfordulóján a Magyar Narancs közli azt a levelet, amelyet az alapítók egyike, Kardos József tett közzé. A levél címzettje Áder János államfő. A levél így hangzik:
Tisztelt Elnök Úr! Kedves János!
A Fidesz születésnapja alkalmából írok neked, mint az alapítók egyike. Több évtizedes ismeretségünk okán engedd meg, hogy közvetlen formában szólítsalak meg. Nem szeretném unos-untalan ugyanazokat leírni, ami már mindenki számára világos: azt, hogy a 33 évvel ezelőtt megalakított Fiatal Demokraták Szövetsége nyomaiban sem hasonlít a mai Fideszhez sem a politikáját és céljait, sem pedig belső demokratikus működését illetően. Hogy hogyan és miért vált egy demokratikus és liberális párt szélsőjobboldali képződménnyé, az még érdekesebb, de ennek az elemzését is meghagynám a történészeknek, politológusoknak. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy Te, akit mindig egyenes, őszinte és tisztességes embernek tartottalak, hogyan éled meg ezt az óriási pálfordulást, és miért tűröd szótlanul, hogy katasztrófába sodorja az országot egy láthatóan már a saját hazugságaiba is belezavarodó, ön- és közveszélyes elme. Igen, Orbánról beszélek, arról az emberről, akit többek között mi segítettünk a hatalomba annak idején.
Emlékszel, a kezdeti években mennyire lelkesedtünk azért, hogy egy jobb Magyarországot építsünk, ahol majd a következő generációk is fejlődni, boldogulni, gyarapodni tudnak? Alapvető célkitűzésünk volt egy elnyomó rendszer után az emberi jogok maradéktalan elfogadtatása, és ennek garantálása az Alkotmányban és a törvényekben. Tiltakoztunk, és több-kevesebb sikerrel mindent elkövettünk a pártállami vagyon átmentése és a korrupció ellen.
Szekuláris államban gondolkodtunk, ahol az állam és az egyház teljesen szétválasztott a vallásszabadság biztosítása mellett, és mindenkinek magánügye, hogy miben hisz vagy nem hisz. Olyan államot képzeltünk el, „amelyben megfelelő intézményrendszer segíti elő a gazdasági hatékonyság és a szélesen értelmezett társadalmi esélyegyenlőség – állandó konfliktusokon keresztül megvalósuló – hosszú távú egyensúlyát, lehetővé téve a gazdasági versenyben lemaradt csoportok támogatását és felzárkóztatását a társadalmi szolidaritás elve alapján” (idézet az Alapító Nyilatkozatból). 33 év sok idő, és sok minden változott azóta a körülöttünk lévő világban is, így nem meglepő, ha a pártok, politikusok nézetei, programjai is változnak, és megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott világhoz. El tudom fogadni, hogy fiatalon az ember alapvetően liberális beállítottságú, ám az értékrendje idővel konzervatív irányba tolódik el. Ám ez nem jelentheti azt, hogy ilyen szinten kelljen szembeköpnie fiatalkori önmagát.
Mert mi lett azóta ebből a pártféleségből? Azért nem hívom pártnak, mert a szó igazi értelmében már nem az. A mai Fidesz-tagok csak statiszták egy színjátékban, amelyben az elnökük irányít mindent. Semmiféle belső demokrácia nincs, megszűntek a viták, a vélemények ütköztetése. Nincsenek testületi döntések. A főnök eldönti a dolgokat, a többiek meg gondolkodás nélkül végrehajtják. Még a saját maguk alkotta szabályokat sem tartják be, amire az élő példa a legutóbbi, mindenféle testületi felhatalmazás nélkül hozott döntés az Európai Néppártból való kilépésről. A főnök játssza kisded játékait a nemzetközi és hazai színtéren. A tagság biodíszletnek szolgál, a magyar választók pedig a fügefalevélnek. Engem hihetetlenül irritál, ha arra hivatkoznak állandóan, hogy “a magyar ember ezt akarja, a magyarokat megalázták, tiszteletet a magyaroknak” stb. Ez mind arról árulkodik, hogy mennyire lenéznek mindannyiunkat.
Az a mondás is nagyon találó, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Nézzük, kik ennek az embernek a barátai: autokrata, populista vezetők, diktátorok, akik a saját hazájukban bebörtönzik az ellenzéket, elcsalják a választásokat, elnyomják a szabad sajtót, háborús konfliktusokat robbantanak ki, vagy népirtásban vesznek részt. Gratulálunk! Szép kis társaság. És nem is lenne ezzel baj, mert Orbán jól megfér mellettük a demokráciáról vallott fals nézeteivel – de sajnos ez ránk nézve, az egész országra nézve nagy szégyen.
Kedves János!
A magyar ember nem született Fidesz-hívő és Orbán-imádó. Azt már megszoktuk, hogy Magyarországnak 2010 óta nincsen miniszterelnöke. Egy igazi miniszterelnök pártállástól függetlenül, minden állampolgár érdekét és méltóságát szem előtt tartja, és nem csak az ország egyik felével, annak is kiválasztott rétegével foglalkozik. Ki gondolta volna 33 éve, amikor megalapítottuk a pártot, hogy egyszer csak egyvalaki kisajátítja előbb a pártot, azután pedig az egész országot?
Hogy történhetett meg mindez? Miért hagytuk? Miért mentünk bele nap mint nap újabb és újabb megalkuvásokba? Megérte?
Regnálása alatt Közép-Európa élmezőnyéből kiesve sereghajtókká váltunk. A több ezer milliárd eurós EU-s támogatást zömében sikerült értelmetlen beruházásokra elverni. Teleszórta az országot kihasználatlan, teljesen felesleges stadionokkal. Az értékesebb állami ingatlanokat, üzleteket bagóért privatizálta és a barátai között szétosztotta. A korrupció lett a mindennapi boldogulásunk kulcsa. Soha annyit még nem loptak el az adófizetők pénzéből, mint amennyit az ő uralkodása alatt. Közröhej tárgya a gázszerelőből lett milliárdos és NER-es társai meggazdagodása, és röhögnék is, ha nem lenne szomorú, hogy ezt mind mitőlünk vették el, és hogy mennyi minden fejlődhetett volna ezekből az ezermilliárdokból az elmúlt években.
Teljesen hülyének néznek mindenkit. Felépítették a tökéletes, Orwell képzeletét is felülmúló hazugsággyáraikat a mi pénzünkből. A közszolgálati tévék és rádiók, meg az országos és megyei lapok, online felületek megszállásával, gyakorlatilag gombnyomásra tudják hazug üzeneteiket nap mint nap az emberek agymosására használni. Az a maroknyi független és kritikus média, ami maradt, agonizál és a túlélésért küzd. De a még megmaradtakat is sorban vadássza le az orwelli gépezet. Nem felejtjük el, amit a Népszabadsággal, az Indexszel tettek és most éppen a Klubrádióval folytatnak.
És akkor merjen az ember kritikus hangot megütni! Nekiesnek a bértollnokok, és karaktergyilkosságot követnek el rajta. Akinek eltér a véleménye, azt hazaárulóként bélyegzik meg. Elbocsátják az állásából, ahogy az most is megtörtént a két sportújságíróval, Hrutka Jánossal és Lukács Viktorral, akik előtt le a kalappal. Fizetett trollokat uszítanak a másként gondolkodókra, hogy erkölcsileg megsemmisítsék őket. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ezeket a trollokat a Fradinak és más focikluboknak juttatott adófizetői milliárdokból fizetnék, ahogy erre a nemrég lebukott troll esete is utal. Így már legalább érteni vélem, hogy miért kap annyi pénzt a magyar futball.
Ami most tapasztalható a kapkodó, következetlen és dilettáns járványkezelésben, az mind ennek az elmúlt 10 évnek köszönhető. Sikerült lerombolniuk a teljes államigazgatást. Tíz év kontraszelekció meghozta a gyümölcsét. Inkompetens személyek kerültek minden fontosabb pozícióba. Nem lehet egy teljesen alkalmatlan miniszterrel és alkalmatlan tiszti főorvossal nekimenni egy ilyen komoly járványnak. Az elmúlt tíz évnek köszönhető az is, hogy az egészségügyet hagyták teljesen lerohadni. Most kapkodnak, de talán stadionok helyett kicsit többet kellett volna erre is költeni. Azt kevesen merik megemlíteni, hogy a járvány ilyen magas szintje Orbán Viktor futballmániájának is köszönhető. Tavaly augusztus végén, szeptember elején már jelezték a szakemberek, hogy baj lesz. Mégsem rendeltek el zártkapus meccseket, sőt megtartották 20 ezer nézővel a szeptember végi Szuperkupa-mérkőzést. Csak november elején rendelték el a zárást, hogy a bajnokik egy része még nézőkkel tudjon lemenni. Ha időben rendeltek volna el drasztikusabb, de rövidebb lezárást, megelőzhettük volna a második hullámot, és talán a harmadik hullám sem úgy ér el minket, hogy a második még javában tombol. Csakhogy a foci mindennél előrébb való, nem számít, hány ember kerül veszélybe ezáltal és hányan halnak meg. Ráadásul még a szükséges járványügyi beszerzéseknél sem tudják megállni, hogy ne nyerészkedjenek (lásd lélegeztőgép-biznisz, vagy a kínai vakcina beszerzése). Az is világosan látszik, hogy Orbán még ezt a nehéz helyzetet is csak a saját politikai céljaira használja. Példa nélküli és felháborító, amit az ellenzéki vezetésű önkormányzatokkal tesznek. Kivéreztetik őket, miközben most lenne a legnagyobb szükségük forrásra a problémák helyi szintű kezelése érdekében. Ez egyszerűen bűn. De az is látszik, hogy ez a hatalom nem akar senkivel sem együttműködni, még akkor sem, amikor látszik, hogy egyedül nem tud megbirkózni a problémával. Képtelenek partnerként kezelni bárkit is, aki nem a kormány csatlósa. Mindenkit ellenségként kezelnek, és ez meg is látszik az egész járvány kezelésén.
A gazdasági mentőcsomagról pedig nehéz nem arra gondolni, hogy arra játszanak, menjen csődbe minél több vállalkozás és majd nyomott áron felvásárolják őket a jól megtámogatott NER-lovagok. Hát ezeknek sosem lesz elég? Nem loptak még eleget? Ha egyszer egy rendszer a korrupcióra, lopásra és hazudozásra épül, annak sajnos a természetéből adódik a harácsolás és a véget nem érő lopás. Olyan ez, mint lyukas zsákba búzát önteni.
Kedves János!
Te mit gondolsz arról, amit ez a hatalom Soros Györggyel művelt? Azzal a Sorossal, aki kezdetektől fogva támogatta a Fideszt és politikusait. Azzal a Sorossal, aki az egész kelet-európai régióban a demokratikus változásért küzdő mozgalmak legnagyobb támogatója volt a rendszerváltás idején. Egy filantrópot démonizáltak a személyében, és erre építették fel a magyar történelem egyik legszégyenletesebb és leghazugabb kampányát. Mindannyian tudjuk, hogy Soros György senkire sem jelent veszélyt. Vele egy baj van, nevezetesen az, hogy megmaradt azoknál az elveknél és értékeknél, amik a Fideszt is jellemezték az induláskor. Nem Soros György változott meg, hanem a Fidesz és vezetője ment el teljesen más irányba. Annyira abszurd az Orbánék által kitalált Soros-história, hogy cáfolni sem érdemes. És mi a baj Iványi Gáborral és az egyházával? Ugyanaz, ami Sorossal: hű maradt az elveihez és ezt nem rejtette véka alá. De milyen ember is az, aki a párt és az ő személyes egykori jótevőjét kikiáltja az ördögnek? Milyen ember az, aki a gyerekei keresztelőpapját üldözi, ellehetetleníti, mind a hitéleti, mind a rendkívül fontos karitatív munkájában? Az ilyen ember morálisan egy nulla. Észre kell vennünk, hogy ennek az embernek nincsenek erkölcsi aggályai, mindenen és mindenkin keresztülgázol, ha az érdekei ezt kívánják. Azzal hitegettük magunkat sokáig, hogy igen, igen, ez vagy az egy kicsit necces, de a cél szentesíti az eszközt! Hát nem, kedves János! Még a cél sem szentesíti az eszközt!
János, annyiszor hiányoltam a hangodat az elmúlt 10 évben! Hol voltál akkor, amikor a hajléktalanoknak ment neki ez a lelketlen hatalom? Hol voltál, amikor tudósainkat megalázva verték szét a MTA kutatóintézeti hálózatát? Hol voltál, amikor a civil szervezeteket vegzálták igazságtalanul? Hol voltál akkor, amikor az ország legjobb, de világszinten is kiemelkedő egyetemét puszta rosszindulatból elüldözték? Hol voltál akkor, amikor ártatlan, menedéket kérő családokat éheztettünk a tranzitzónának nevezett büntetőtelepeken? Hol vagy most, amikor az önkormányzatiságot számolják fel? Hol vagy most, amikor az egyetemek autonómiáját veszik el? Hol vagy most, amikor egyedülállóktól és egynemű pároktól tagadják meg az örökbefogadás lehetőségét? Hol vagy Te egyáltalán, amikor égbekiáltó igazságtalanságok és gonosz törvények születnek sorban? Nem kéne néha az elnyomott rétegekért is megszólalnia valamelyik méltóságnak?
Kedves János!
Tisztában vagyok vele, hogy a Te szereped az illegitim Fidesz-Alaptörvény szerint csak protokolláris. Mégis, hidd el, nagyon sokat tehettél volna és tudnál is tenni. Hallgatásoddal Te is bűnrészes vagy abban az őrültségben, amit ma Magyarországnak hívnak.
Asszisztálsz ennek az önmagától elszállt, a hatalomtól megrészegült, hazudozó autokratának az ámokfutásához, amivel egy egész országot a csapdába csalt. Olyan józan fejekre lenne szükségünk, akik megállítják ezt az ostoba despotát, még mielőtt a szakadékba zuhanunk. Mielőtt kipávatáncolja magát és minket a Néppárt után az Európai Unióból is. Mielőtt még az európai neofasiszta és szélsőjobboldali pártok emelik a pajzsukra. Mielőtt végleg rossz irányba állítja az ország szekerét.
Nem vágyom politikusi pályára. Nincsenek ilyen ambícióim, de mint egyike azoknak, akik hittek annak idején ebben az emberben és hatalomra segítették, erkölcsi kötelességemnek éreztem megírni gondolataimat. Mára tisztában kell lennünk vele, hogy kivel állunk szemben, és milyen óriási károkat okoz minden egyes nappal, amivel még hatalomban marad. Orbán Viktornak mennie kell!
Orbán Viktor megbukott erkölcsileg és intellektuálisan egyaránt, és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásával mindannyiunknak árt.
Igazi, széles társadalmi egyeztetésen és konszenzuson alapuló, új, legitim Alkotmányra és szabad, egyenlő feltételekkel lebonyolított, tisztességes választásokra van szükség a változáshoz. Remélem, van olyan bölcs az ellenzék, hogy ezt képes lesz keresztülvinni. Egy dolgot szeretnék csak még nagyon megélni a hátralévő éveimben. Ennek a bűnös, embertelen, korrupt és hazug rendszernek a végleges bukását.
Nincsenek illúzióim a levelemet illetően. Nekem már az is sikernek számít, ha elolvasod és talán elgondolkozol azon, hogy magyarnak lenni nem egyenlő fideszesnek lenni. Ja, és a család az család! Minden jót!
Kardos József, a harminchét Alapító egyike, a betűrend szerinti listán a tizenkilencedik, és ez olvasható róla: „Az 1990-es években a szintén soproni Szájer József kabinetfőnöke; 1998 óta a Sziget Fesztivál programigazgatója, a párt irányvonalától eltávolodott.”
