Nézzük a pozitív vonásait az állampárt Hungaroführer által megnyitott, Kollár Kinga (TISZA) Európai Parlamenti képviselő elleni, nyáltól (vértől talán nem) fröcsögő kirohanásainak és a hozzá kötődő parancsszóra, vagy akár önként is lealjasult csürhe dühöngésének.
1. Kollár Kinga nevét, sem az általa elmondottakat eleddig nem ismerte a nagyközönség. Most már igen, köszöni szépen.
2. Még nyilvánvalóbb, hogy várható választási vereségtől rettegő csahosok (hiszem most már a puszta egzisztenciájuk a tét) füttyíszóra, ugranak. Nincs se önálló cselekvésük, se gondolataik, csak a falás vad vágya készteti őket (persze a parancsfüttyentés mellett) az akciós ugatásra.
3. A sarokba szorítottak nyüszítése ez, zene füleinknek.
KOLLÁR KINGA, AKI IGAZAT SZÓLT, ÉS LÁM…
Most az egész sasszézó „baloldal” az állampárttal karöltve műfelháborodik azon, hogy valaki egy uniós bizottsági ülésen egy mondatában azt mondta: az uniós pénzek megvonása („effective”, ténylegesen) hatékony volt a magyarok életére és a magyar gazdaságra nézve, ám egyáltalán nem biztos abban, hogy politikai hatása is pozitív, mert még jobban polarizálta a magyar társadalmat. Végignéztem-hallgattam a szöveget angolul, de másodjára már a magyar feliratot is olvastam, hátha fordítási hibáról van szó – de nem.
Tessék már nekem megmondani, mert én szellemileg fejletlen vagyok, mi ebben a rossz? Mi ebben a valótlan? Az „effective” szó talán félreérthető, de a szövegből nyilvánvaló, hogy az előadó nem pozitív hatásokról, hanem a puszta hatásról beszél, méghozzá egyáltalán nem pozitív értelemben: megemlíti a vasutak leromlott állapotát, s azt, hogy (nem tudom, igaz-e) ötven kórházat lehetett volna felújítani ebből a pénzből. Ha ezek tények, hát akkor tények.
Utána jön a lényeg: a döntés politikailag nem biztos, hogy jó volt. Szerintem meg igen (ez az egyetlen, amiben nem értek vele egyet), de erre most nem térek ki. Illetve egy picit talán: figyelmeztetés volt arra nézve, hogy nem lehet az uniós alapértékekkel szórakozni és büntetlennek maradni. Erről szól az egész.
Fölrémlenek Szaddam Husszein rezsimjének az első Öböl-háború előtti embargóról szóló, megrázó hírei: gyerekeket, betegeket érint, gyógyszerellátást zavar, higiéniát tesz lehetetlenné, áruhiányokat okoz a nyugati embargó.
Ebből csak az marad ki, hogy ezért ő maga a felelős: ha nem rohanja le Kuvaitot, mindez nincs. Ugyanez vonatkozik a magát sajnáltató Miloševićre is. Nem kellett volna tömegmészárlást rendezni Koszovóban, megtámadni Horvátországot, ágyúzni a szarajevói piacot, és akkor nincs ez az egész.
És persze a magyar kormánynak is. Nem kellett volna lebontani a jogállamot, és akkor nincs semmi baj. De amíg a helyzet változatlan, addig a pénz se jön.
Ennek az egyébként a Hungaroführernél angolul nagyságrendekkel jobban beszélő hölgynek a lényeget illetően – és persze az inkriminált mondatban – tökéletesen igaza van. Példát kellett statuálni, sajnos eléggé későn, de muszáj volt, különben az orbánizmus elharapózik, mint a pestis. „Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól!„. (Mt 5. 30).
Miután nem vagyok nő, az Alaptörvény szerint csak férfi lehetek (stimmt), mert szívem szerint azt mondanám: je suis Kollár Kinga.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 12-én.
