A védő vonalat, a nyilas szóhasználat révén a nyilasokkal legalább lelki közösséget vállalók (nem véletlenül Kocsis Máté) támasztották fel halottaiból. Védő vonalat valamely harcoló alakulat akkor épít, ha fel akarja tartóztatni az előrenyomuló ellenséget. A gyakran, már-már közhelyszerűen emlegetett arány egy a háromhoz a támadók javára, tehát a védők kevesebben vannak, s hadtáp-harcászatból még arra is emlékszem, hogy nem a védelem kapja a legjobbat és a legtöbbet.

Nekem itt most az a furcsa, ahogy a támadás – visszavonulás helyett – védelembe ment át. Ne feledkezzünk meg arról, hogy akik most sértetten védekezni akarnak, legalább tizenhat évig érezték és éreztették, hogy övék a világ, és még volt bőr a képükön demokráciáról papolni. Nem mondok semmi újat, csak azt szeretném bemutatni, milyen groteszk, hogy most, pusztán azért, mert a Nyugat nyomásra, a Kelet közömbösségéből szabad és fair  választáson megverték őket, mint talján a majmát,  egyszerre ők lettek szánni valók:

„1. sor. Jaj, Uram, engem bántanak.
2. sor. Nekem hideg nyállal kenik homlokom is.
3. sor. És bizonyos tekintetben mindig rúgnak hátulról.
4. sor. Jaj, roppant hideg hagymákat eszek.”
Karinthy. Füst Milán: Epigramma

De nézzünk vissza. Bayer Zsolt, aki groteszk, már jellemző módon a Fidesz ideológusa, vengerszkij Szuszlov, „Most már mi vagyunk többségben mindenhol”, illetve „Most már nincs velünk szemben alternatíva”, mondta 2022-ben.

Szuszlovokból a Fideszben túltermelés van, ami azt jelenti, hogy a fajlagos, tehát egy ideológusra jutó érték a zérus felé közelít, magyarra lefordítva: egyre többen érnek szart se a szuszlovok. Persze könnyen lehet, hogy ez ezelőtt is így volt, csak akkor nem volt mihez hasonlítani, mert aki hasonlítani akart, ahhoz kiment a NAV, és akkor kuss lett, demokratikusan.

Lásd L. Ritók Nórát, aki a Norvég Alapból kapott pénzt az elesettek támogatására (és ezt magyar elhárító szervek, élükön az Alkotmányvédelmi Hivatallal, amit röviden AVH-nak is lehet nevezni, de aminek a neve se áll jól, mert Alkotmánya sincs a magyarnak, csak Alaptörvénye, ami kalaptörvény, mert pontosan egy kalapot ér, tele) a Hivatal úgy elkezdte vegzálni, hogy az beijedt, ami nem csoda, a nyers erősszak ritkán fakaszt önfeledt kacajt az ember arcán. Inkább Orwell jut az eszünkbe, ha már arcról van szó: egy bakancsot képzelünk el, amely örökké egy emberi arcon tapos. Nos, ez volt a Fidesz tizenhat éve. „… a boot stamping on a human face forever”, örökké az emberi arcon taposó bakancs.

Most ők vannak megsértve. Megjegyzem, Göring is kifakadt Nürnbergben, amikor meghallotta az ítéletet. Ezek ilyenek. Mimózalelkek, mind egy szálig. És gyávák. Csak csürhébe verődve erősek. De akkor nagyon. Mindenre képesek, nincs olyan gaztett, aminek elkövetésére ne lennének azok.

Számomra a sok közül a legundorítóbb a piknik volt, amikor például ex-Rogán Cecília feltartott fejjel, se jobbra, se balra nem nézve, a hatalmasok gőgjével az arcán vitte tálcáját valamerre felé. Ebből az alakból, ebből a jelenetből akkora fokú tömény primitivitás, ostoba libagőg sugárzott, hogy csak vegyvédelmivel lehetett volna kivédeni.

Most, mikor vége a dáridónak, és az a vég várhatóan csúfosabb lesz minden eddiginél, előkerült az uralkodók mimóza lelke, ami nem volt sehol, mikor meglopták saját nemzetüket, amikor az orosz érdekek kijáróivá züllöttek, pedofilokat támogattak, miközben betiltották azt a szerelmet, amit még a katolikus egyház sem tilt, de szabadon engedték  a terroristát, hivatalos látogatáson gatyában jelentek meg egy repülőtéren, jobban eltávolították az országot a civilizációtól, mint a százötven éves oszmán uralom, vissza akartak vetni miket Ázsiába, mert nekik az volt a kényelem és a minta: az ottani önkény.

Negyvenhétezer honfitársunk lelke szárad rajtuk mert használhatatlan gépeket vettek lélegeztetők helyett, időseknek nem adható oltást adtak időseknek. Beléptető kapuk, metróbejárati elektronika, mind raktáron hever, vagy talán már ott se. Vonaton közlekedni nagy kaland, de keveseknek van kedve kalandozni munkába menet.

Egy uborkafára felkapaszkodott, kétes üzletekből úrinőnek avanzsált  némber királynét játszik, jachtok, magán- és állami repülőgépek, helikopterek szolgálják a hölgyeket és urakat, és nincs ám összefüggés a költségvetési hiánnyal – csak a kassza üres.

Végtelenül züllött, gátlástalan bűnöző banda képe bontakozik ki előttünk. Tiznhat év alatt egy igaz szavuk nem volt, egy fillérük se, amit ne a mi zsebünkből loptak volna ki, egy lépésük se, amit ne a nemzet érdekei ellen tettek volna. Lerombolták a haza megbecsülését, magyarnak lenni civilizált környezetben már szégyellnivaló volt, s még azt hitték, hogy ők alakítják a világ sorsát, fogalmuk sem volt arról, hogy ők a világ bohócai, nincs ország, se kis- se nagyhatalom, ahol a hátuk mögött ki ne röhögnék őket.

Ja, és még a futballmániás stadionos vezér sem tudta elérni, hogy a válogatott a világbajnokságra való kijutásnak akár a  közelébe kerüljön, de a futballistáknak nevezett léhűtők adót se fizettek. a dolgozó emberek adójából éltek és lézengtek a pályán, a nagy magyar klubcsapatban elvétve találni magyart, ha külföldiekkel játszanak, nem tudni, melyik a melyik. A szövetségi kapitány pedig élvezi, hogy csúfosan megbukott, tehetségtelenségével lehetne fűteni a pályát, de még tévéreklámokban pózol mint nagymagyar, aki pár év alatt megtanulta a himnuszt.

Mi meg vas és acél és akkumulátor és környezetszetszennyezés szemétdombja lettünk, kínai és koreai szeméttelep, versenyképtelen 19. századi gazdasági szerkezettel, kiszolgáltatva Ázsiának, reménytelenül leszakadva a fejlett országok legfejletlenebbétől is. s most azt várják el, hogy hálálkodjunk.  Hát, tudjátok, mit? Rátok hívom József Attilát:

„Váljon szénájuk szalmává,
rege, róka, ejtem,
tányér tészta piócává,
rege, róka, ejtem.
Láng legyen kecskéjük szarva,
rege, róka, ejtem,
böködjön a paplanukba!
Rege, róka, ejtem.”

A szerző facebook-bejkegyzése 2026. május 23-án.