Tudjuk, hogy a magyarországi hadiipari célú fejlesztés programját Győrben Darányi Kálmán miniszterelnök hirdette meg 1938 március 5-én, ezzel egy milliárd pengős hadiipari fejlesztést elindítva, készülvén a háborúra. A hasonlóság némely itthoni és mostani eseménnyel félelmetes. Lényegében ez az igazi háborús (nem, nem is hisztéria, annál több) készülődés.

1. Az akkumulátorgyártási hullám kudarca nyilvánvaló, és ez nagymértékben hozzájárult a GDP stagnálásához, illetve az ipari termelés csökkenéshez. Utóbbi nem volna baj, hisz az ipar egy fejlett ország GDP-jének legföljebb 20-25 százalékát adja, a prímet a szolgáltatások viszik. De ezek sem tudták behozni a többi ágazat visszaesését.

Most újabb kudarcra készül a kormány: teherautót fogunk gyártani. Győr, Rába. Elárulok egy titkot: mikor Pál László miniszter titkára voltam, meg kellett tudnom Horváth Ede elérhetőségét, mert beszélni akart vele. Tudjuk, hogy Horváth Ede volt a RÁBA vezére, tudtommal MSZMP KB tag, a szocialista nagyipar egyik arca. Azt ötlet tehát nem új: fel akarták éleszteni az akkor már lényegében halott RÁBÁ-t. Persze, kiderítettem a telefonszámot. Nem tudom, beszélt-e vele (a minisztériumban biztosan nem, arról tudtam volna), de arra tisztán emlékszem, hogy akárkitől kérdeztem az elérhetőséget, mind hörgött a meglepetéstől és nagyon csúnyákat mondott nekem.

2 Amely RÁBA az alábbiak miatt lett lényegében jelentéktelen:

– a KGST „piac” megszűnése
– nemzetközi verseny
– korlátozott választék
– csökkenő piaci kereslet
– tulajdonosi és strukturális változások

3. A teherautó-gyártás

25-30 százaléka nyersanyag,
45-50 százaléka motor- és hajtáslánc
10-15 százalék összeszerelés – festés,

és csak a fennmaradó hányad, márkától függően kisebb rész a szoftver, azaz az elektronika, a vezérlőegység, Tehát a nagy hozzáadott értékű részek aránya alacsony az anyagfelhasználáshoz képest.

A rendszerváltáskor, a viszonylag csekély katonai célú járműgyártás beindulása ellenére kiderült, hogy a RÁBA gazdaságtalan. Csak Európában számolni kell a Volvo. a MAN, az IVECO, a Renault, a DAF és a Mercedes konkurenciájával. Ezek az EU egységes belső piacán termelő gyárak. Miután nincs se KGST-piac, se olcsó „szocialista” nyersanyag, a helyzet kilátástalannak bizonyult.

3. A TATRA, Kopřivnice, Csehország céget az államhoz erősen kötődő 4IG képviseli Magyarországon, A 4iG 4iG Space and Defence Technologies Zrt. (4iG SDT) leányvállalata együttműködik az állammal egy vegyes állami–magán védelmi ipari holding létrehozásában (N7 Defence Zrt.), ahol 4iG SDT a többségi tulajdonos, az állam kisebbségi részvényessel marad.

A cseh cég nehéz járműveket, voltaképp katonai célú nehézteherautókat gyárt. A gyártás megszerzése tehát része a hadiipar „győri típusú” fejlesztésnek.

4. Nem ez fogja kihúzni a magyar gazdaságot a bajból. Az ilyen piac ugyanis szűk, zömmel a NATO-országokra koncentrál, amelyek közül például Svédországnak, Finnországnak, Lengyelországnak, Franciaországnak, Olaszországnak és Nagy-Britanniának jelentős hasonló kapacitásai vannak. Persze, lehet, hogy más európai ország is vevő lenne (Szerbia, Bosznia Hercegovinában a Republika Srpska…), annak ellenére, hogy utóbbiban például van ilyen célú gyártás (Despot harcjármű)

Szóval, nyithatnánk vitát arról, ki készül háborúra, – de nem érdemes. Látható.