Nagyon szépen köszönöm Bod Péter Ákos ragyogó elemzését a Portfolio.hu-n (Bod Péter Ákos: sohasem késő kimondani, hogy baj van), és nem azért, mert édesapjánál sikerült közepesre kollokválnom gazdasági programozásból (mátrix-aritmetika, meg ilyenek – ez még nem a számítógépes korszak volt), hanem mert ugyanazt mondta, mint a gondolkodó, a világot józanul látó közgazdászok, de röviden és közérthetően. (Itt jegyzem meg, hogy a kormánytagok és Kamara elnöke nem közgazdászok, ezt a címet/rangot már rég eladták, és nem is józanok, mert megrészegültek a hatalom árnyékától. Ez ugyan képzavar, de mindegy).
A magyar gazdaság jenlegi állapotáról mi, közgazdászok már egyszer tanultunk. Tanultunk, bizony! Én például Berend T. Ivántól, mikor az ötvenes évekről beszélt: az extenzív “fejlesztésről”, hogy t.i. nyersanyag nélkül, pusztán munkaerővel olyan nehézipart teremtett meg az ország, amely aztán az Igazság Pillanatában zutty! – összeomlott. És aztán volt ennek második hulláma is, az Ikarus, a Ganz Villany és a Ganz Mávag és az MHD,, a Láng Gépgyár és persze a kohászati üzemek. És Nagy Imre ellen-iparosítsa is már csak a groteszket hozta, mikor a nagy acélpréseken palacsintasütőket gyártottak. Azt hittem (naivan), hogy ez a baromság, ez a korszak a rendszerváltással és a gazdaságtalan, mi több: bűnös fejlesztéssel létrejött nagyüzemek összeomlásával véget ért. Hát nem, mert a Hungaroführer hagymázas őrülete visszahozta.
Jól mondta Bod Péter Ákos: vajon melyik fiatalnak az az álma, hogy egy kínai vagy koreai üzemben élete végéig csavart húzogasson? Az “új iparosítás” per definitionem rémálom, mert az ipar jelentősége e fejlett országokban évtizedek óta rohamosan csökken, részben a robotizáció, részben a gyengén fejlett országok miatt, hisz csavarok húzogatásához Délkelet-Ázsiában is értenek. Tragédia az is, hogy nagy csinnadtrattával közlik: újabb földgáz-forráshoz jutunk (na, ettől szorul ökölbe a kezem), ahelyett, hogy a földgáz és a kőolaj igény/felhasználás csökkentésére koncentrálna az ország. De hát ennek a velejéig (vejéig!) korrupt, kontraszelektált, és nagyképű szolgahadnak, egyben az új úri rendnek az kell.
Megmagyarázzák, hogy az alma kockalakú, és a lósz@rnak is nagyszerű illata, sőt, akár íze van. Persze, az Első Korrupt maga a Vezér, csak őt megvenni picivel drágább, mert árukapcsolással a családot/cinkostársat meg kell vásárolni.
Így leszünk harmadszor is bumbum-ország, ráadásul olcsó külföldi munkaerővel gyártunk bűzlő üzemekben baromi nagy szarokat, amik talán egy-két év múlva, de legfeljebb középtávon a kutyának se fognak kelleni. Olyan , mintha a mai tévékhez gyártanánk képcsövet, vagy Ural típusú számítógépekhez diódát), ám itt marad a szennyezés, a tiszta víz hiánya, a képzetlen, semmire se jó munkaerő, a műszaki-gazdasági elmaradottság, az importigény.
A fiatalok már rég Nyugaton vannak, de ez már nem érdekes, mert az úri csürhe már vígan szürcsöli a vérünkből sajtolt italát.
Forrás: Újnépszabadság
