– Jó napot, Mari néni!
– Isten hozta, kedveskéim. Ez jó így?
-Jó, persze, hogy jó. Mondja, Mari néni, mit szól ahhoz a sok pénzhez, amit az államkötvények kamata hoz magának?
– Az jó. Kötöttem én is.
– Mennyit kötött, Mari néni?
– Hát két pulóvert az unokáknak meg egy sálat az uramnak, de közben meghótt szegény rossznyavalyában, pedig holnapra már időpontja is vót. Még tavalyelőtt kapta.
– A nyavalyát?
– Nem, dehogy. Azt időpontot. Mikor kérte, már épphogy kezdett neki fájni. De hát előbbre meg nem vót, mondta a kisdoktor, itt a szomszéd faluba, ahol van, mer nekünk nincs, oszt átjárunk, szóval hát mondta, hogy hát igyon sok veresbort.
– Az segített?
– Nem, de legalább borkultúra.
– Micsoda?
– Azt mondják a tévébe, hogy borkultúra kell, hát az uramnak is lett borkultúrája, meg is halt mégis, de legalább ki volt kulturálva.
– Aztán mit szóL, Mari néni a tizenharmadik havi nyugdíjhoz?
– Hát azt én odaadtam mind.
– Kinek adta oda, Mari néni?
– Hát a Lázár miniszternek. Láttam a tévébe, hogy mondta, hogy nagyon kevés a pénze, nem tudja építkezni, amit szeretne, gondoltam, az kis pénz is talán segít. Még egy vonatváltót se tud megcsináltatni, hát nehogy miattam menjenek össze a vonatok, így is összevissza járnak, hallom, Ceglédre is csak másnap jött meg a győri gyors Pécsrül.
– Maga szokott vonatozni, Mari néni?
– Én? Én mán nem. Ötvenkettőbe zakaltoltam, de akkor muszáj volt.
– Hát akkor hogyan utazik?
– Én? Ingyen. Én mán ingyen. Mondja a kalauz a múlt heti vonaton, ami az eheti busz helyett vót, hogy mutassam a személyimet, mondtam, te még csecsemő vótál, mikor megmutattam én aztat az uramnak, csak ő látta, de meg halt szegény. Ja, ezt már mondtam.
– És mit szól ahhoz, hogy csökken az infláció?
– Nekem errű nem szóltak. Ha tudom, akkor kettőt veszek, hónap végéig csak elég lesz.
– Az árak, Mari néni! Az árak csökkennek.
– Tavaly ugyan nem. A Görbécs-Szabóék portájáig ért a víz. Még segélyt is kaptak. Majdnem. De aztán mégse, mert elvitte a futball. Stadiomot építtettek belőle, ott állnak ezek a futballisták minden héten rövid gatyában, beszélgetnek, elvannak valahogy, még labdát is kapnak, de az nem köll neki, hozzá se érnek.
– De hogy minden olcsóbb, Mari néni, ahhoz mit szól?
– Hát azt én meg honnan az anyám. tokájából tunnám, ha egyszer bolt sincs? De azér… csak bevásároltunk.
– Hogyhogy?
– Hát ezzel az Orbánnal, ezzel nagyon. Se bót, se busz, se vonat, se posta, se orvos. Látom én a tévébe, megy ez Nevyjorkba, meg Párizsiba, meg mindenfelé. Pedig jó lenne, ha jönne. Még meg is kínálnánk őtet.
– Mivel?
– Vasvellával, fiam, vasvellával.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. február 21-én.
