Nagyon érdekes cikk jelent meg a Washington Postban Trump elnök legújabb külpolitikai lépéseinek katasztrofális hatásairól.
1. Az elnök kijelentette „fogalma sincs, hogyan került Grönland Dániához”. Nos, ezt vagy nem tanítják az USA-ban, vagy az elnök nem járt iskolába, vagy szenilis vén bolond; ő mindenképpen továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy annektálja a szigetet. Mette Frederiksen dán kormányfő közelmúltban tett európai körútjának üzenete már nem az volt, hogy talán nem eszik olyan forrón a kását, mint mondják, hanem az: hogyan álljon ellen Grönland (és Dánia) egy fegyveres amerikai agressziónak.
„A határok sérthetetlensége alapelv”, mondta Scholz kancellár ezzel kapcsolatban, kimondatlanul a Helsinki Záróokmányra hivatkozva, amely, sajnos, egyre inkább a ködbe vész. Dánia kétmilliárd dollárt szán a sziget védelmének megerősítésére, amelynek lerohanása végül is igazolná az Ukrajna elleni orosz agressziót és Kína igényét Tajvanra.
A cikk emlékeztet egyfelől arra, hogy válaszként Tajvan kínai megtámadása esetén Európa nem feltétlenül állna az USA mellé, és arra is, hogy dán katonák harcoltak Afganisztánban az amerikaiak oldalán, ezért Trump szándéka különösen visszatetsző, és hasonló esetekre, támogatásra az USA nem számíthat többé Európa részéről.
Ezzel a NATO, ahogy ma ismerjük, nem létezik többé.
2. Ami a vámemeléseket illeti: Kína, Kanada és Mexikó is visszavághat, s ne feledjük: ilyen vámháború mélyítette világméretűvé az 1929-33-as Nagy Válságot, s ennek elkerülésére jött létre a 1947-ben GATT, valamint 1944-ben a Bretton Woods-i intézmények (IMF, Világbank). Ezek léte mellé most egy nagy kérdőjel kerülhet (a GATT utóda, a WTO, már így is de facto kimúlt).
Ráadásul Trump ismét kilátásba helyezte a vámemelés kiterjesztését az EU-ra, ami olyan, általános vámháborúhoz vezet, aminek nem lehet más eredménye, mint egy olyan szörnyű világválság örvénye, amelyhez képest
2008-2010 vagy a Covid-válság gazdasági következménye vidám vurstli volt.
3. Az USA elleni védekezés elvonja az erőket Ukrajna támogatásától, növelheti a kínai befolyást Latin-Amerikában, de egyben erősítheti is az EU-ban az együttműködést, hiszen az amerikai lépések nem érinthetnek egy-egy országot külön, hanem eleve csak az egész EU-t együtt.
Így, és ezt már én teszem hozzá, teljes kudarcot vall a magyar diktátornak az az önmegalázó, csücsöri politikája, csúszás-mászása, ami Trumphoz fűződő kapcsolatát jellemzi. Ebből vagy kihátrál, beállva a közös Európát védelmezők közé (hiszen az amerikai vámemelések Magyarországot éppúgy sújtják, mint az egész EU-t), vagy tovább folytatja egyoldalú szerelmét a megváltóként aposztrofált Trump iránt, amely szerelemről hamar kiderült, hogy nem csak viszonzatlan, de plátói is, sőt, hogy a magyar miniszterelnök ezzel együtt van lesz@rva.
A „ha megversz is imádlak én” viszonyban hamarosan eljön a veretés ideje.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. február 2-án.
